Simon Tibor lerakta az alapot

A szurkolók mellett ezzel a kudarccal leginkább a játékosok veszítettek, hiszen elestek a prémiumuk ötven százalékától.
Pedig olyan szépen indult minden…
Januárban Sopronba érkezett az utánpótlás-válogatott Fehér Zoltán, és az örmény támadó, Eugia Javrujan, illetve a Kispestről szerződtetett, majd a horvátok ellen a magyar válogatottban is bemutatkozó Pintér Zoltán. Sőt, a téli edzőváltás után (amikor Reszeli Soós István helyett a REAC-tól érkező Simon Tibor vette át az együttes írányítását) nyugalom költözött a Káposztás utcába, és az azóta tragikus körülmények között elhunyt Simon Tibor által bevezetett következetes és céltudatos szakmai munka jeleit már hamar látni lehetett. Emlékezhetünk rá, az élvonalban a tavasszal a Sopron hosszú ideig a őrizte veretlenségét (először idegenben, az MTK-tól kapott ki 1–0-ra a 29. fordulóban), és eközben otthonában legyőzte a Dunaferrt, a későbbi bajnok Zalaegerszeget, és a Ferencvárost is. A Magyar Kupában ugyanakkor elbukott a csapat, az Újpest a Megyeri úton ejtette ki a bordó-szürkéket. A Matáv fegyelmezett, bár sokszor kiszámítható játéka azonban a tavasz folyamán mindvégig megnehezítette az ellenfelek dolgát, ám ennek ellenére a rájátszásban valami már nem úgy működött, mint korábban.
Ekkor már az MTK-tól távozott Bognár György ült a kispadon, aki Simon Tibor halála után úgy nyilatkozott: folytatni kívánja a néhai vezetőedző által elkezdett munkát. Bognár nem változtatott a taktikán, és az együttes szerkezetén, de időnként azért apróbb módosításokra kényszerült, főként sérülés, vagy eltiltás miatt. Mégis, a sorozatos döntetlenek, majd végül a már kiesett Haladás elleni 3–1-es vereség miatt a Sopron elveszítette az alsóházban hónapokon át őrzött vezető pozícióját. A játékosok a rájátszásra alighanem elfáradtak idegileg (ez, persze, a történtek ismeretében teljességgel érthető), és bár erőnlétileg nem voltak problémák, a dekoncentráltság miatt nem sikerült teljesíteni a vezetőség óhaját. Mivel Bognár csupán a bajnokság utolsó öt mérkőzésén irányította a soproniakat, érdemben csak erről az időszakról tudott véleményt mondani.
– Nyilván nehéz ilyen helyzetben egy teljes szezont értékelni, mégis önnek kell ezt megtennie. Először is arra lennék kíváncsi, milyen állapotban volt a csapat szakmailag és lelkileg, amikor Sopronba érkezett?
– Már az első pillanatokban, az első edzésen érezhető volt, hogy egy rendkívül motivált, elszánt társasággal kell majd együtt dolgoznom. Tökéletesen látszott Simon Tibor munkája, a játékosok tudták a dolgukat, fegyelmezettnek és – még egyszer hangsúlyozom – erősen motiváltnak tűntek. Szakmailag is helyükön voltak a dolgok, még akkor is, ha ennek a Sopronnak némiképp behatárolt volt a játéka.
– Pontosabban?
– Egy jól kidolgozott, és tulajdonképpen jól működő védekezésből kissé nehézkesen mentünk át támadásba a mérkőzéseken, de nem volt gördülékeny az átmenet a csapatrészek között sem. Tibi remekül megtanította ennek a gárdának a háromvédős területvédekezés rendszerét, de arra már nem jutott ideje, hogy tovább csiszolja a támadójátékot. Ám ezzel nincs is probléma, így kell felépíteni egy csapatjátékot, következetesen, fokozatosan. Biztos vagyok abban, hogy nála is ez lett volna a következő feladat. A jobb képességű ellenfelekkel szemben – főleg hazai pályán – remekül szerepelt a Sopron. Megverték a Fradit, a Zalaegerszeget, és mindez azért történhetett, mert a masszív védekezéssel kibekkelt meccseken a lehetőséget kínáló kontrákat kihasználták, és nyertek. Ehhez képest az úgymond azonos erőt képviselő csapatok ellen, ahol már inkább fölényben lehetett volna a gárda, ez nem működött, és kiugrottak a hiányosságok. Ráadásul a rájátszásban már érződött a játékosokon az idegi fáradtság, és azt hiszem, ez teljesen normális reakció volt. Ezzel nem lehetett mit kezdeni, ez így volt rendjén. És még itt említhetem meg, hogy a Matávnak az elmúlt évadban nem volt bal oldala, rövid időre rá lehet kényszeríteni egy jobblábas játékost erre a posztra, de ez előbb-utóbb a teljesítménye rovására mehet.
– Gondolom, mostanában gőzerővel keresnek ballábas labdarúgót.
– Természetesen, szükség van az erősítésre. Két-három posztra feltétlenül igazolnunk kell, mert jövőre már nagy feladat vár ránk. A felsőházba jutás nem lesz könnyű, de a Sopronnak mégis reális célja lehet az előrelépés.
– Az egy hónap felkészülés alatt lehet majd javítani az előbb említett hiányosságokon?
– Biztosan. Nem üres szólam, hogy ennél a csapatnál Simon Tibor letette az alapokat. Erre kell építenünk a továbbiakban.
– Árulja el, volt önben bizonyítási vágy azok után, hogy eljött a Hungária körútról?
– Nem akartam én az MTK-nak bizonyítani, ez fel sem merült bennem. Egyszerűen nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Én kizárólag a soproniaknak és magamnak akartam megfelelni, és ezért dolgozok majd a jövőben is.