Örömök és csalódások

– Sikeresnek nevezem az Eb-t, azzal együtt, hogy a váltóverseny nem úgy zárult, mint gondoltuk – kezdi Pálvölgyi Miklós férfi szövetségi kapitány. – Tény, nem könnyű mindig mindent megnyerni, de a váltóban ennél többet vártunk. Ilyen hibákkal azonban nem lehet győzni!
– Válasszuk ketté a két érmet hozó hagyományos versenyt a stafétától!
– Balogh Gábor egyéni bronzérme jó eredmény, két másik remek versenyző, Capalini és Zadnieprovskis előzte meg nagy csatában, amikor a pillanatnyi helyzetek döntöttek. A csapatnak a végére sikerült kimásznia abból a gödörből, amelybe a saját hibái miatt került. Azt, hogy az utolsó két számban, a lovaglásban és a futásban a padlóról felállva fantasztikusat produkáltak, nevezhetjük akár pozitívumnak is, de nem szabad elhallgatni a "gödörbe vezető” utat. A lövészetben és a vívásban nem nyújtották azt, amit kellett volna, ezzel önmaguk helyzetét nehezítették meg. A fiúk lovaglásáról csak felsőfokon lehet beszélni, három zseniális, átgondolt lovaglást mutattak be, amilyet senki mástól nem láttunk. Ez az itthoni, tudatos munka eredménye, edzéseken is ezt gyakorolják.
– Miért nem volt ilyen jó az első két szám, a lövészet és a vívás?
– Baloghnak egész évben nem ment a vívás, az önbizalma is hiányzik. Ennél többet tud, és remélem, hamarosan be is bizonyítja. Sárfalvi talán megijedt a feladattól, Fülep pedig mindig ingadozóan vív, most éppen a minimálteljesítményét hozta. Neki a lövészetben kellett volna jobban produkálnia.
– A hagyományos versenyben láttunk egy csapatot, amely vert helyzetből is fel tudott állni, így megvédte tavalyi aranyérmét. A váltóban ugyanazok szerepeltek, mégis mintha teljesen más együttes versenyzett volna.
– Teljesen más együttes versenyzett, szó szerint is. Egy éve ugyanis Fülep mellett Horváth Viktor és Kállai Ákos alkotta a győztes stafétát, ám ők most sérülés miatt hiányoztak. A tavalyi gárda egységesebb volt, mindhárman a győzelmet akarták és ez vezérelte minden tettüket. A mostani váltó, Balogh, Fülep és Sárfalvi képességeit tekintve nem gyengébb, csak éppen nem működött csapatként, csupán három ember összeállt a váltóra. Ezen kell a közelgő világbajnokságon változtatni.
– Megoldható ez?
– Horváth Viktor újra egészséges, biztos tagja lesz a csapatnak és a váltónak is, a további "szereposztásról” a szerdai elnökségi ülésen döntünk. Remélem, a versenyzőknél eljutunk arra a szintre, hogy mindenki megérti: csapatként, együtt, egymásért kell versenyezni.
Női öttusázóink a versenyek során többször álltak éremközelben, mégsem tudtak felállni a dobogóra. Egyéniben Füri Csilla ötödik, a csapat negyedik, a váltó pedig hatodik lett. Az Eb-k 1989 óta íródó történetében mindössze kétszer, 1998-ban és 1999-ben fordult elő, hogy érem nélkül maradtunk.
– Ezen az Eb-n sokszor álltunk a siker kapujában, aztán kiderült, hogy a vihar kapujában állunk – fogalmaz sajátos módon Kulcsár Antal, a nők szakvezetője, aki szerint versenyzőink képességeit mindenki jól ismeri, ezért a lányoktól nagy meglepetésekre már nem lehet számítani. – Várom, hogy megjelenjen egy magának erőteljesen helyet követelő fiatal, mert amíg ez nem történik meg, addig továbbra is arra számíthatunk, hogy időnként győzünk, nyerünk valamilyen érmet, aztán pedig nem. Bár biztató jelek vannak, de kiugróan nagy tehetség még nem bukkant fel. Ezért is örülök annak, hogy Simóka Bea szülés után visszatért, és ha visszaszerzi versenyrutinját, még hasznosabb tagja lehet a csapatnak.
A kapitány kiemelte Füri ötödik helyét, és jónak nevezte az egyéni induló Simóka Nóra 12., valamint Simóka Bea 15. helyezését, a világbajnok Vörös Zsuzsannától a 21. helynél mindenki jóval többet várt. A csapat negyedik és a váltó hatodik helye hűen tükrözte a teljesítményeket, mint a kapitány fogalmazott, még minden vegyes, nem álltak össze a formák, de a világbajnokságig hátralévő három hétnek elégnek kell lennie arra, hogy San Franciscóban a szélsőséges produkciók helyett kiegyensúlyozott szereplést láthassunk a lányoktól.