Tanuljanak a szakemberek is

Meglehet, az utóbbi évtizedekben hozzászoktunk ahhoz: a magyar és a külföldi labdarúgást összehasonlítani teljességgel fölösleges. Ám a világbajnokság mérkőzéseit nézve önkéntelenül is a sportág hazánkban játszott fajtája ötlik az ember eszébe. Az ázsiai seregszemlén fizikálisan és technikailag kifogástalan felkészültségű játékosok igyekeznek edzőik taktikai elképzeléseit megvalósítani, s nekünk meg megmarad osztályrészül, hogy reménykedünk, valamikor csak eljön az az idő, amikor… Addig azonban nosztalgiázunk, hogy évtizedekkel ezelőtt a magyar játékosokról zengett a világ, és a magyar edzőket tárt karokkal várták külföldön.

Az előrelépéshez, az újbóli sikerek eléréséhez gyaníthatóan nem csupán arra van szükség, hogy állami milliárdokból valóban szép stadionjaink legyenek, hogy egyre-másra induljanak utánpótlásprogramok, hanem arra is, hogy szisztematikus képzés keretében, hozzáértő szakemberek neveljék a fiatalokat. A közelmúltban még kizárólag a Magyar Testnevelési Egyetem (TE) padjai között nyílt lehetőség kitanulni a futballedzők korántsem könnyű szakmáját. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) végrehajtó bizottságának 1995-ben hozott döntése értelmében elindult a kontinensen az egységes edzőképzési rendszer, amelyhez írásos nyilatkozattal a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) is csatlakozott. Ezen konvenció értelmében ma már csak azok a trénerek dolgozhatnak a tagországok bajnokságának élvonalában, akik a nemzeti szakszövetség által – az UEFA előírásainak mintájára – felügyelt és vezetett tanfolyamokat elvégzik. Mezey György irányításával Magyarországon ötödik éve működik az MLSZ berkein belül az edzőképző központ. Az indulás óta eltelt időben több mint kétezer-ötszáz fő végezte el a négyszintű rendszer valamely tanfolyamát. Noha az UEFA három diplomát ír elő, a hazai szövetség egy úgynevezett D tanfolyamot is elindított: az ötven- és a harmincöt órás tanfolyamok célja az iskolai és sportegyesületi csoportok, csapatok játékosainak szakszerű felkészítésére, versenyeztetésére képes edzők tanítása. A nagyobb óraszámú kurzus az NB III-as, vagy annál alacsonyabb osztályban szerepelt, volt játékosok, a semmilyen edzői képesítéssel nem rendelkezők, míg a rövidebb a legalább NB II-es múltú, vagy testnevelő tanári végzettségűek részére szól.

Mászni kell a szamárlétrán

A közeljövőben egyébként szakosodásra is mód nyílik; külön bizonyítványt kapnak a női csapatok (F jelű diploma), a kapus- (G), a teremcsapatok (I), valamint a gyermek- és serdülő csapatok edzői (Y). Amennyiben valaki már rendelkezik MLSZ D oklevéllel, esetleg a TE-n végzett, a százharmincöt órás B diplomáért tanulhat tovább (immár több mint ezerkétszáz személy rendelkezik hazánkban ezzel a végzettséggel). A labdarúgóedzővé válás második lépcsőfoka már komolyabb feladatok és kihívások elé állít: a vizsgán a korosztályos képzéshez elengedhetetlen szakmai ismeretekkel kell rendelkezni, a játékosokat fejlődésük üteméhez mérten trenírozni. Az oktatás alatt főként a gyakorlati foglalkozások dominálnak, de a vizsgatesztek elméleti része is sokkalta összetettebb: sportorvostan, vezetéstan, játékvezetői és szakmai ismeretek, továbbá pszichológia szerepel a tesztekben. Az UEFA A tanfolyam anyagában a hangsúly fokozatosan az utánpótlásról mindinkább a felnőtt futballisták edzésére helyeződik. A vizsgázók például a sportág hazai és nemzetközi ismereteiről, a szakmai tudásról is bizonyságot tesznek. A PRO diploma megszerzése pedig már kizárólag a profik kiváltsága. Kétszázötven elméleti- és gyakorlati órán keresztül tanulható a szakma, ráadásul egyhetes, ötvenórás látogatást kell tenni külföldi európai élcsapatnál, majd végül hetven tanóra a sportszakmai angolnyelvismeretről szól. Mindez szépen hangzik, kérdés persze, ténylegesen európai színvonalon oktatnak-e azok a trénerek, akik megszerezték e diplomák egyikét-másikát. Kiss László, a Vasas korábbi harmincháromszoros válogatott labdarúgója még az edzőképző központ működése előtt iskolapadba ült, és középfokú edzői képesítést szerzett a Testnevelési Egyetemen; két éve pedig sikeresen elvégezte az MLSZ A-diplomájához szükséges kurzust. A ma már a szövetség edzőképző instruktoraként, valamint a Femina női csapat trénereként dolgozó szakembernek tehát pontos rálátása van a témára. Noha mint válogatott futballista a korábbiakban is konyíthatott valamicskét a szakmához, meglepetésünkre a következőket mondja:
"Elképesztő, milyen jelentős fejlődésen mentem keresztül azóta, amióta beíratkoztam az A licences tanfolyamra. Ma már úgy nézek meg egy Bajnokok Ligája-találkozót, hogy az első negyedórában nem is figyelem a labdát, hanem a csapatok taktikáját szemrevételezem, miként helyezkednek például védekezésnél a játékosok, milyen mozgással lépnek a támadók mellé a szélső középpályások. Mióta megkaptam a képesítésemet, szinte egy-egy meccs amiatt okoz örömet, hogy föllelem, Alex Ferguson milyen taktikát dolgozott ki az aktuális ellenfelével szemben.”

Futás, de csak labdával

Kiss László a szakmai előrelépését azzal indokolja: az egyetemen tornászok, kajak-kenusok, asztaliteniszezők ültek mellette, hónapokon keresztül szinte csak anatómiát tanultak, s semmi útmutatást sem kaptak arra vonatkozóan, milyen feladatokkal javíthatják a gyermekek képességeit, ráadásul gyakorlati képzésben alig részesültek. Nem úgy az MLSZ által indított tanfolyamon:
"Sokan kérdezik, hogyan lehetséges ilyen rövid idő alatt elsajátítani a szakmát… Hát úgy, hogy itt mindent, de mindent a saját bőrén tapasztal az ember. A rövidebb elméleti oktatást hosszabb gyakorlati követi, a leendő trénerek kiállnak a pályára, és máris edzést vezényelnek. Egyébként már ekkor látszik, kinek van affinitása a szakmához, és kinek kevésbé, illetve nem…” Bizonyára nagy szerepe van annak is, hogy az UEFA előírásainak megfelelően merőben új, kor-szerű gyakorlati megközelítésben oktatják a labdarúgást utánpótláskorban. Az egyik meglepő módszer azonban az: az utánpótlás-oktatás során labda nélkül nem futtatják a gyerekeket. Ma már diplomás edző nem mondja azt: nyomás, tíz kör bemelegítés! Állítólag több friss felmérés is bebizonyította: egy meccsen tapasztalt élettani mutatókhoz egyáltalán nem hasonlít mindaz, amit futás közben produkál a szervezet. Hiába dolgoztatják meg kegyetlenül a gyereket, az mit sem ér, amenynyiben a játék közben teljesen más jellegű mozgásdinamikára van szükség. Ezért Kiss László a saját csapatánál kizárólag labdás feladatokat végeztet, legyen szó bemelegítésről vagy levezetésről. Sőt! Megtiltotta azt is: a labda fölemelkedjen a gyepről.
"A mai labdarúgás borzasztóan felgyorsult , a magas szintű taktika okán a pályának csak kicsiny részén, annak mintegy harmadában folyik a játék, egy-egy labdarúgónak kevés helye maradt hát, és így, amennyiben rosszul kezeli le a labdát, azon nyomban elveszti azt. Emiatt kifejezetten a pörgős, apró passzos játékot favorizálom. Egyébként is: ha magas a labda, arra először helyezkedni kell, másodszor lekezelni, harmadik ütemre lehet fölnézni, hol van a társ, és ma már ennyi idő alatt egy komplett védelem is körbezárhatja a játékost.”

A lelkes apukák kora

Az biztos: a Femina csapatának edzése remekül alátámasztotta Kiss László állításait. A lányok egy tizenötször tizenöt méteres, bójákkal határolt területen elképesztő iramban cikáztak, s percenként váltva egymásnak passzolgattak, kényszerítőztek.
Utána magam annyit mondhattam csak: le a kalappal a hölgyek előtt. Az edzőképző központból kapott információk alapján azonban még várni kell arra, hogy mindenütt hasonlóan képzett trénerek oktassák a gyerekeket. Az egyik legfőbb probléma ugyanis az, hogy az utánpótlás-együttesek zöménél kellő felkészültség nélküli, amatőr edzők dolgoznak. Vidéken például bevett szokás (volt?), hogy az edző nélkül álló csapat munkáját az egyik apuka vállalta magára, mit sem konyítva a legfrissebb gyakorlati módszerekhez.
További gond: a mai magyar helyzetben gyermekkorban versenyeztetnek, felnőttkorban képeznek. Jó lenne, ha ez megfordulna, és a felkészült szakemberek dolgoznának a fiatalokkal, hogy mire a kissrácok felnőnek már csak a bajnoki találkozókra kelljen koncentrálniuk, s ne a labdalevétel pontos elsajátítását tanulgassák felnőtt fejjel. Mert amíg a képesítés nélküli edzők vannak többségben, hiába az ezer meg ezer futballozni kezdő fiatal, belőlük egyhamar nem lesz Totti, avagy Rivaldo. Úgyhogy csak egy klaszszikus tanáccsal szolgálhatunk annak érdekében, minél hamarabb remek edzők nevelgessék a még remekebb tehetségeket: tanulni, tanulni, tanulni!