A Vigaszdíjjal vigasztalódtak

A világbajnokság végeztével egy másik futballseregszemlére emlékezünk, amelyen azonban a magyar labdarúgók is érdekeltek voltak. Első olimpiai részvételünk az emlékidézés tárgya, amire 90 éve került sor Stockholmban.Az 1910-es évek elején a Ferencváros együttese volt itthon az egyeduralkodó, sorozatban nyerte a bajnokságokat, és a zöld-fehérek mellett egy nagyszerű MTK körvonalazódott. A két csapatból ragyogó válogatottat lehetett építeni, amely az 1911 januári túráján Párizsban legyőzte a francia, majd Milánóban az olasz válogatottat. Igaz, hogy utána Zürichben kikapott a svájciaktól, majd májusban Bécsben is vesztett, ám azt követően az olimpiáig veretlen maradt.Herczog Ede szövetségi kapitány nem bízott semmit a véletlenre, kiválasztottjaival az olimpiai futballtorna kezdeténél jóval korábban útra kelt, hogy a skandináviai körülmények között két mérkőzésen csiszolja a csapat játékát. Önbizalomnak nem volt híján a magyar csapat, hiszen a tavaszi idény folyamán előbb a németekkel végzett döntetlenre az Üllői úti stadionban (4:4), majd Bécsben 1:1-es eredményt ért el, amit majdnem győzelemnek lehetett elkönyvelni, ugyanis a németek ellen mesterhármast elérő Bodnár Sándor az osztrákok ellen vezetést szerzett, és a sógorok csak három perccel a befejezés előtt tudtak egyenlíteni.Először Göteborgban ismerkedett a magyar csapat a skandináv körülményekkel. A svédek elleni találkozón játszott először a nemzeti csapatban Pataki Mihály, az FTC centere, és góllal mutatkozott be. A hazaiak kétszer vezettek, előbb a MAC csatára, Bodnár egyenlített, majd Pataki. Három nappal később Kristiniában a gyengébb norvég csapat ellen brillírozott a magyar legénység, Bodnár három, Schlosser Imre kettő és Tóth egy góljával 6:0-ra diadalmaskodott. Ám arról is érkeztek hírek, hogy a játékosok ritkán edzenek, és a sok utazás miatt is állóképességük nem éri el a kívánt szintet…Egy héttel később, immár Stockholmban is sok gól esett a magyar csapat első olimpiai mérkőzésén. Már a sorsoláskor megpecsételődött a válogatott sorsa, hiszen a torna kiemelkedően legjobb csapatával, az angollal került szembe. Előzetes esélylatolgatásként a Sporthírlap sommásan úgy fogalmazott, hogy az angolok ellen semmi keresnivalónk nincs. Június 30-án, az idei világbajnokság döntője napján volt 90 éve, amikor Herczog kapitány a legerősebb összeállításban pályára küldte a csapatot: Domonkos (MTK) – Rumbold (FTC), Payer (FTC) – Bíró (MTK), Károly (BAK), Vágó (MTK) – Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC), Pataki (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (FTC). Egy ideig nem úgy nézett ki, hogy semmi keresnivalója a magyar csapatnak, hiszen fölényben játszott, az angolok csak a 10. percben jutottak először el a magyar kapu közelébe. A 19. percben pedig ígéretes lehetőség nyílt a magyarok előtt, mert Borbás beadása nyomán Burn kézzel ütött a labdába. A 11-est a bombaerős lövéseiről nevezetes Bodnár végezte el, de Brebner kapus "elfogta” a labdát. Öt perc múlva már 2:0-ra vezettek az angolok, a második félidő elején 4:0-ra. Ezután Domonkos is ízelítőt adott tudásából, mert Hoare büntetőjét hárította, ám így is 7:0 lett a végeredmény. A legrosszabb kritikát az együttes Európa-hírű csapatrésze, a Schlosser, Borbás balszárny kapta, az FTC kettőse csak vergődött. Slózinak, a ferencvárosi bálványnak a Sporthírlap szerint egyetlen egészséges momentuma sem volt. Persze ha lett is volna néhány villanása, akkor sem tudja a magyar csapat kétségessé tenni az angolok fölényes sikerét. A lap értékelésében felvetette, hogy a magyar csapatnak revanslehetőséget kell kapnia, hogy a lesújtó vereséget megpróbálja feledtetni. Mivel a torna kieséses rendszerben zajlott, a magyar csapat a vereséggel befejezte olimpiai szereplését. Csakhogy a korán kiesők számára létezett a Vigaszdíj, amelyről ugyan nem lehetett a főágra visszavergődni, viszont meg lehetett nyerni. Németország ellen kellett bizonyítania a Schlosseréknak, ami azért könnyebb feladatnak ígérkezett. Herczog kapitány három helyen megváltoztatta az összeállítást: a két fedezetposzton Szury Kálmán (BAK) és Blum Zoltán (FTC) kapott lehetőséget, Pataki helyén pedig újoncot avatott, a TTC centere, Fekete Miklós játszott. A csapat játéka azonban ezúttal is csapkodó, kapkodó, ötletszerű volt, a tudósító véleménye szerint többször csak véletlenül került magyar játékostól társához a labda. A német támadósort a mumusként számon tartott karlsruhei ötös fogat alkotta, de ők ezúttal semmi veszélyt nem jelentettek, a magyar csatársornál is sokkal rosszabbul játszottak, ami a tudósító szerint nem kis bravúr volt. Schlosser Imrét sem méltatta különösebben, pedig már az 5. percben szabadrúgásból vezetést szerzett, aztán a félidő hajrájában egy szép összjáték után újra a kapuba talált, majd nyolc perccel a befejezés előtt 2:1-es állásnál szöglet utáni kavarodásból biztosította be a magyar csapat győzelmét. Szóval Slózi azért összehozott egy mesterhármast; ezért imádta őt a közönség, még akkor is, ha egyébként több helyzetet kihagyott, vagy néhány akció megakadt rajta.A Vigaszdíjért az osztrákokat kellett legyőzniük Bíróéknak. Ebben azért már volt rutinjuk, hiszen korábban, 1911 novemberében már nyertek a sógorok ellen. És a magyar csapat összetétele azóta alig változott, az osztrákoknál viszont mindössze hárman maradtak a fél évvel korábbi csapatból.Nem is okozott nehézséget a magyar együttesnek a serleg megszerzése. A Domonkos – Rumbold, Payer – Bíró, Vágó, Blum – Sebestyén, Bodnár, Pataki, Schlosser, Borbás összetételű válogatott végig fölényben futballozva 3:0-ra nyert. Schlosser szerzett vezetést az első félidőben, majd a mérkőzés hajrájában Pataki és Bodnár tette biztossá a sikert. Így tehát a magyar válogatott első nemzetközi szereplése alkalmával, ha nem is a győztesnek járó éremmel, de mégis elismeréstől övezve térhetett haza. Akárcsak a szövetségi kapitány, Herczog Ede, aki az olimpiai tornán egyre kapósabb játékvezetővé vált. A dán–holland elődöntőben olyan kitűnően működött, hogy sok nemzetközi szaktekintély szerint őt illette volna az angol–dán finálé levezénylése. Ám a svéd szervezők a hollandok kiesésének pillanatában a holland Groothoff bírónak adták a döntőt. Amint a Sporthírlap megjegyezte: Herczog kifogástalan szereplése kétségtelenül megerősítette a külföldieknek a magyar futballviszonyokról kialakított jó véleményét.Milyen jó, hogy kapitányunk nemcsak dirigálni, fütyülni is kiválóan tudott.