Urbán Flóriánt újra felfedezték

A válogatott szövetségi kapitánya kíváncsi.
Gellei Imre legutóbb a Horvátország elleni mérkőzésen találkozott a magyar válogatott keret tagjaival, és nemzeti csapatunk majd csak augusztus 21-én lép pályára legközelebb, Spanyolország ellen. A két mérkőzés között csaknem három hónap a különbség, ez pedig sok, így a szövetségi kapitány összetartásra invitálta az itthon játszó és a válogatottnál számításba vett labdarúgókat.
"Ennek a táborozásnak elsősorban az az oka, hogy a horvátok és a spanyolok elleni mérkőzés közötti hosszú szünet se teljen el eseménytelenül, és azok a játékosok, akikre számítok, egy ilyen összetartás során összecsiszolódjanak –nyilatkozta a kapitány. –Azokkal a labdarúgókkal szeretnék elsősorban találkozni, akiket az augusztusi, spanyolok elleni találkozóra, illetve a svédek elleni Európa-bajnoki selejtezőre, valamint a szeptemberi, Izland elleni barátságos mérkőzésre szeretnék meghívni. Egyeztettem már az élvonalbeli edzőkkel, így nagyjából kialakult a keret, ám a sérülések miatt csak pénteken hirdetjük ki a teljes névsort. Vasárnap utazunk majd el Dunavarsányba, és szerdáig leszünk ott. Szeretnénk egy mérkőzést is szervezni, egy hazánkban edzőtáborozó komolyabb játékerőt képviselő külföldi együttessel.”
Az egyelőre tehát bizonytalan, hogy kik kerülnek be a válogatottba, de a hírek szerint mindenképpen ott lesz a kiválasztottak között a Zalaegerszeg labdarúgója, Urbán Flórián. A védő azzal nyerte el a szövetségi kapitány bizalmát, hogy az előző bajnokságban nagy részt vállalt a kék-fehérek bajnoki címéből, és ami a lényeg: ő mindvégig egyenletes, jó teljestíményt nyújtott, vezéregyénisége volt az együttesnek. Urbán Flórián a nemzeti tizenegyben legutóbb 1997-ben szerepelt, mégpedig a nem túl szép emlékű Jugoszlávia elleni világbajnoki pótselejtezőkön.
– Hivatalos értesítést még nem kaptam, de azt én is hallottam már, hogy szóba került a nevem a júliusi válogatott-öszszetartással kapcsolatban –mondta Urbán Flórián. –Egyelőre nem akarok elkiabálni semmit, de már az, hogy hírbe hoztak a csapattal, megtisztelő, és még számomra is meglepő. Öt éve voltam legutóbb a keret tagja, és mást nem is mondhatok, mint azt, hogy bizony jó lenne ismételni.
–Minek köszönhető ön szerint, hogy újra számításba veheti a szövetségi kapitány?
–Remélem, nem tűnök majd szerénytelennek, ha erre a kérdésre úgy felelek: az elmúlt két évem szerintem jól sikerült. Hogy mást ne említsek, a Nemzeti Sport osztályzatai alapján ebben a bajnokságban a posztomon a legjobb voltam.
–Ha már ezt mondja: tulajdonképpen mi az ön igazi pozíciója?
–Voltam én már minden, a serdülőben egyszer még kapus is. Annyit mondhatok, hogy én igazából szabadon szeretek játszani, az nem az én világom, ha futkosni kell egy csatár után. A kedvenc posztom az, amikor a pálya tengelyében fel- és lerohanhatok. Zalaegerszegen nagyon fegyelmezetten kell futballoznom, így kevesebbet léphetek ki a védelem közepéből a támadásoknál, ez inkább a szélsők feladata, ám akkor, amikor csak lehet, megindulok előre.
– Amikor legutóbb a keretben volt, még javában Belgiumban szerepelt, vagyis légiósként tért haza, de a helyzet mára megfordult. Az összetartáson csak olyan labdarúgók vesznek részt, akik a magyar bajnokságban szerepelnek. Ön szerint a válogatottba kerülésnél hátrányban van a külföldön profiskodókkal szemben az, aki a Borsodi Ligában játszik?
–Nem hiszem, hogy ebből kára származna bárkinek is. Azok, akik itthon futballoznak, szem előtt vannak, és azért ez előny is. Természetesen abból is sokat lehet profitálni, ha valaki egy kemény profibajnokságban edződik minden héten. Ezt elsősorban a tétmeccseken lehet kamatoztatni.
–Öt esztendeje nem lépett már pályára a válogatottban. Mit gondol, immár rutinosabb játékosként hogyan maradhatna tartósan a nemzeti tizenegy tagja?
–Erről egyelőre ne is beszéljünk. Én most mindennap lesem a postást, hogy hozza-e a meghívót. Akkor is nagyon boldog leszek, ha ez alkalommal odakerülök az edzőtáborba meghívottak közé, a többit pedig majd meglátjuk.