A finn pazarolt, de vezet

Egyszerűen elképesztő a kontraszt. Itt pokoli drága versenyautók, amelyek szervizelésénél kis túlzással csak a kerékcseréhez nem használnak számítógépet, amott meg sárból tapasztott kunyhókban élő maszájok, akik a szoba közepén, gyufa nélkül csiholnak tüzet, régi jó szokás szerint gyalog járnak, és az elbeszélések szerint még az oroszlánok is tartanak tőlük.
A modern technika és az évszázados hagyományok. E kettő mégis jól megfér egymással – ezt bizonyítja, hogy a rali elitje már fél évszázada tér vissza minden esztendőben Kenyába. Az első Szafari-ralit II. Erzsébet megkoronázásának tiszteletére tartották meg 1953-ban, abszolút stílszerű volt hát, hogy a jubileumi, az 50. viadalt a királynő fia, Edward herceg nyissa meg csütörtökön.
A ceremónia azonban természetesen nem az igazi rajtot jelentette, annak a pillanata pénteken kora reggel jött el, amikor az összetettben élen álló Marcus Grönholm átgurult a rajtdobogón. A finn versenyző nem sokáig reménykedhetett abban, hogy 1978 után ő viszi újra sikerre az oroszlános márkát, mivel motorhiba miatt már az első gyorsaságin a verseny feladására kényszerült. (Huszonnégy évvel ezelőtt a Peugeot-csapat mostani vezetője, Jean-Pierre Nicolas szerezte meg a márka első és mindmáig egyetlen Szafari-győzelmét.)
De nem ő volt az egyetlen búcsúzó. A világ leghosszabb és egyik legnehezebb viadalán úgy hullottak a gyári pilóták, mint a legyek. A Szafari-rali egyik debütánsa, a Hyundai kuplunghiba miatt először elveszítette Freddy Loix-t, majd a Kenyában tavaly még skodásként szenzációs harmadik helyet szerző Armin Schwarzot. Grönholm autójához hasonlóan motorhiba végzett Francois Delecour Mitsubishijével és Petter Solberg Subarujával is.
Jó néhányan küzdöttek rajtuk kívül is technikai gondokkal, ám igyekeztek akár a gyorsasági kellős közepén is megoldani, mert mindannyian tudják: ez túlélőverseny. "A Szafari-ralin mindig tudsz tovább gyorsulni, a baj csak az, hogy nem tudod, ez a folyamat mennyi ideig tart...” – tette nyilvánossá a mindenkiben bujkáló bizonytalanságot a címvédő Richard Burns navigátora, Robert Reid a második gyorsasági után. Márpedig ő tudja, mit beszél, hiszen kétszer nyert már Afrikában.
A pénteki nap után azonban úgy tűnik, a harmadikat nem az idén ünnepli majd a páros. A zárószakasz vége előtt 5-6 kilométerrel ugyanis a törött lengéscsillapító tüzet okozott, a világbajnoknak pedig muszáj volt megállnia néhány értékes percre, hogy mentse a menthetőt.
És akkor azokról, akik viszonylag problémamentesen úszták meg a napot, pontosabban azokról, akik a gondok ellenére pontszerző helyen tudtak autózni. Elsőként a négyszeres világbajnok Tommi Mäkinent kell említeni, aki két gyorsasági szakaszt megnyert, és bár több mint kétperces előnyét a nap zárószakaszán csaknem teljesen elvesztegette (mindössze 16 másodperc maradt belőle), ő várhatja a legkedvezőbb pozícióban a leghosszabb versenynapot. A finnek négyszeres világbajnoka eddig már kétszer nyert Kenyában (1996, 2001), és mivel az idén nem nagyon megy neki a Subaruval, már nagyon éhes a sikerre.
A finnhez hasonlóan két Szafari-győzelemmel (1997, 1999) bír Colin McRae is, aki a második helyről várja a folytatást. A skót volt az, aki megszerezte a másik két szakaszgyőzelmet, és ő az, aki a legközelebb van az éllovashoz. A harmadik helyet a másik Ford-pilóta, Carlos Sainz foglalja el, akire pedig csőstül jöttek a bajok: defektek garmadája, lengéscsillapító-törés, nem is beszélve arról a kutyáról, akit a spanyol elütött – Sainz ennek ellenére őrzi kedvező pozícióját.
A sorozatot eddig minden tekintetben uraló Peugeot istálló első képviselője, Harri Rovanperä "csak” a negyedik helyen következik, míg kellemes meglepetésre a Skoda svéd pilótája birtokolja az ötödik pozíciót. Pontosabban nem is olyan nagy meglepetés Kenneth Eriksson helyezése, ha figyelembe vesszük, hogy az Octavia WRC tavaly harmadik volt Kenyában.
A legeredményesebb gyártó egyelőre a Ford, hiszen a "kék ovális” márka három versenyzője jelenleg pontszerző helyen áll (az észt Markko Martin a hatodik helyet foglalja el).
Ám nem csak a márkák, a gumik háborúja is a Szafari-rali – s talán ezt nem is kell nagyon magyarázni akkor, ha elmondjuk: a legrövidebb gyorsasági szakasz 80, a leghosszabb 111 kilométeres ezen a viadalon. Nos, a pontszerző helyek tekintetében jelenleg a Pirelli vezet 4:2 arányban, a Michelin azonban kétségtelenül sokkal jobb a defektek (pontosabban az egyben maradt abroncsok) tekintetében. És nem kell hozzá jóstehetség, hogy megállapítsuk, a szombati hosszú szakaszokon biztosan nagy szerepe lesz a francia gyár által bizonyított megbízhatóságnak.