A hegyek lábánál a karaván

Tíz nap alatt hét embert veszített el a karaván, bukás miatt adta fel a versenyt Pinotti, Sefer, Verbrugghe, Rous, Freire és Vierhouten, míg Steels gyomorpanaszai miatt döntött a kiállás mellett. A háromhetes viadal történetében mindenesetre ez a névsor nem számít túl terebélyesnek – ez is jelzi, hogy a Tour de France első kilenc szakasza még nem állított igazi akadályokat a versenyzők elé. A sík szakaszokon többnyire a sprinterek vetélkedtek egymással, igaz, már az első szakaszon meglepte őket egy váratlan szökés: a svájci Bertogliati a célegyenes előtt hagyta faképnél Zabelékat, s győzelmével két napra elhódította a sárga trikót. Szökés végén nyert az észt Kirsipuu is, aki egyébként nem tudott beleszólni a három legjobb sprinter, a német Zabel, az ausztrál McEwen és a spanyol Freire csatájába. A hatszoros zöld trikós Erik Zabel ezúttal egyáltalán nem lóg ki a sorból, McEwenben emberére talált, tíz nap után mindössze két pont kettejük között a különbség a sprinterek különversenyében.

Az összetett állását először a negyedik szakasz, a csapatidőfutam rendezte át, a nagy álmokat dédelgető spanyol ONCE együttese bérletet váltott az első tízbe, a sárga trikóba pedig kapitányát, Igor Gonzalez de Galdeanót öltöztették. A Tour első tíz napját záró egyéni időfutam aztán újra megbolygatott mindent, Galdeano ugyan megőrizte első helyét, ám a nyakán már ott liheg a háromszoros győztes Lance Armstrong.
Az amerikai sztár hétfői szereplését felemásan értékelik a szakemberek, akadnak, akik szerint az "igazi” Armstrong az időfutam során könnyedén legyőzte volna a kolumbiai Boterót, mások szerint a US Postal kapitánya a célnak megfelelő teljesítményt nyújtott, az csupán apró szépséghiba, hogy az elmúlt három évben kivívott veretlenségét ezen az időfutamon elveszítette.
Közvetlenül a befutó után Armstrong egy kicsit dühös volt, aztán ahogy megnyugodott a pulzusa, úgy a csalódottsága is elszállt. A Tour de France nem szokott a tizedik napon eldőlni, s az amerikai 26 másodperces hátránya a Pireneusokban vagy az Alpokban akár egyetlen szakaszon könnyedén behozható. S az "igazi” Armstrongnak hat igen kemény hegyi szakasz, majd közvetlenül a párizsi befutó előtt egy újabb egyéni időfutam elég lehet arra, hogy honfitársai közül elsőként negyedszer is megnyerje a sportág legrangosabb versenyét.

Persze Armstrong már így is a valaha élt "legek” közé tartozik, napjainkban például ő a legjobban fizetett kerékpáros. A hírek szerint szponzoraitól és csapatától évente összesen 12 millió dollárt kap, s élménybeszámolói is hoznak a konyhára évi 200 ezer dollárt. Emellett a rák legyőzéséről és pályafutásáról szóló könyv – a magyarul is kiadott Bicikli életre-halálra – is csepegtet valamennyit, máris több mint 800 ezer példány fogyott el belőle…
S ha már a pénznél tartunk: a 89. Tour de France során eddig a francia fdjeux.com együttese kereste a legtöbbet, 29347 eurót. A második helyen a német Telekom áll 27211 euróval, míg a listát a baszk Euskatel zárja 1124 euróval. A Touron összesen 2 millió 439 ezer eurót osztanak szét a 21 istálló között.

A listán nincs a közvetlen élvonalban Bodrogi László csapata, az olasz Mapei-Quick Step, amely eddig a várakozások alatt teljesített. Amint arról már szóltunk, Freire és Steels már kiszállt a versenyből, igaz, a kétszeres világbajnok spanyol legalább egy szakaszgyőzelem után tette mindezt. A többiek közül tudása alatt teljesít a belga De Weale, nem igazán motivált a veterán olasz Tafi, még túlságosan rutintalan a hegyikerékpáros olimpiai bajnok francia Martinez és az osztrák Trampusch, talán csak a spanyol Horillóra, a dél-afrikai Hunterre és Bodrogira nem lehet panasz. A magyar bringás áll a legjobban a világranglista-vezető együttesből, s még jobban állhatna, ha mondjuk a milánóiak Giro d’Italián indított alakulatával tekerhette volna le a csapatidőfutamot. Az ott eltékozolt perc(ek) és a hetedik szakaszon egy bukás miatt elveszített újabb másfél perc rontott Bodrogi összetett helyezésén, ám a prológon elért tizedik és az időfutamon begyűjtött ötödik hely igazi siker, amely tovább növelte a magyar kerekes ázsióját. Világbajnoki bronzérmesünkre (is) nehéz napok várnak a Pireneusok és az Alpok emelkedőin, Bodrogi nem tartozik a hegyimenők közé, így számára a versenyben maradás lesz a legfontosabb. Kevés kerékpáros mondhatja el ugyanis magáról, hogy élete első Tour de France-án elérte a párizsi célt…