Egy nehéz nap délelőttje

Mondják, a sors a legjobb rendező. Ha ez igaz, akkor szerda délelőtt igen izgalmasra koreografálta az augusztusi világbajnokságra készülő vívók tatai edzését. Persze mindenki eltekintett volna a monotonság ily módú megtörésétől…
Szóval, az első "turnusba” osztott férfi és női párbajtőrözők, valamint a női kardozók úgy adták át a tatai edzőtábor termét a következő csoportnak – vagyis a férfi kardozóknak és a két tőr szakágnak –, hogy az egyik kardos menyecske, Nagy Annamária sorsáért, vb-szerepléséért kellett aggódni. A Honvéd-LNX versenyzőjének ugyanis kifordult a bokája, fájdalmas arccal feküdt percekig, majd izomszakadás gyanújával a fővárosi János Kórházba szállították, ahol várta őt Knoll Zsolt,a válogatott orvosa.
"Sohasem jön jókor egy sérülés, de ez a lehető legrosszabbkor jött – jegyezte meg Nagy Orsolya, a női kardozók csapatkapitánya. – Reméljük, nincs nagy baj…”
Persze az élet csak pár percig állt meg, aztán mindenki folytatta az aznapra kirótt penzum teljesítését.
A férfi kardozók például fejtágító után vettek fegyvert a kezükbe, előtte nemzetközi versenybírónk, Erdei Péter okítását hallgatták.
"Már a moszkvai Eb-n kérték a fiúk, hogy látogassam meg őket Tatán, és beszéljek nekik a kardvívás bíráskodásáról, a jelenlegi helyzetről. Elemeztünk minden zsűrit, aki ott lesz a lisszaboni vébén. Elmondtam, hogy a francia vonulat a lábmunkára helyezi a hangsúlyt, holott a kéz kellene hogy hangsúlyos legyen, és folytathatnám. Szóval, a fiúk a bírókból is leckét kaptak, vagyis felkészítettem magunk ellen őket” – magyarázta Erdei Péter.
Lehet, hogy a bírókból tökéletesek lesznek Ferjancsikék, de valami hiányzott a felkészülésükből. Szóvá is tettük Somlai Bélának, a fegyvernem vezetőjének.
"A moszkvai Eb-n úgy köszönt el a versenyzőktől, hogy a tatai edzőtáborba hozzanak egy orosz zászlót, azt kell mindennap nézniük, hogy tudják, kiket kell legyőzni Lisszabonban. Az oroszoktól kaptak ki az olimpián, a tavalyi vébé döntőjében, a moszkvai Eb elődöntőjében, ehhez képest sehol az orosz zászló… Most még megbocsátottam nekik ezt a feledékenységet, és bízom benne, enélkül is ráhangolódnak Pozdnyakovékra. Viszont bevetettük a titkos fegyverünket, Navarrete Pepét, aki már a kabalánk, ragaszkodnak hozzá a fiúk. Hiába fejezte be a pályafutását, Tatán mindig itt kell lennie. Ezt a hetet velünk tölti Pepe, nagy szükség van az ő jó hangulatára, no és az sem árt, ha a régi dicsőségből csöpögtet valamit ránk is – teszi hozzá viccesen Somlai Béla. – Egyébként semmi gond, nagy az elszántság, és növekszik a vébé-láz. Ezt abból mérem le, hogy Ferjancsikon minden edzésen máshol jelenik meg egy-egy ragasztószalag. A bokájánál kezdte, és "halad” fölfelé a kötés. Ez a feszültség jele, illetve a feszültséglevezetés sajátos módja. A jövő héten még eleget teszünk egy kötelezettségünknek, mint évek óta mindig, most is megnézzük a tatai Vármúzeumot, így zárjuk a többhetes felkészülést, és jöhet Lisszabon!”
A hőségben szaunának is beillő teremben a versenyzőkről dőlt a víz az edzés végére, és érthetően örültek annak, hogy végre levehetik a nyári divatnak egyáltalán nem nevezhető vívóruhát. Ám ekkor Szabó Bence szövetségi kapitány kiadta a jelszót: kezdődik az előre meghirdetett sajtónap, megjöttek a fotósok, mindenki olyan öltözéket vegyen magára, amilyet a fotós éppen kíván.
A versenyzők pedig türelmesen öltöztek egyenpólóból a szponzorok emblémájával ellátott melegítőbe, majd újra vissza a vívóruhába. Hát igen, egy profi sportolónak manapság mindenre figyelnie kell.
Aztán megérkezett Pestről a jó hír: Nagy Annamária bokája "csak” kificamodott, nincs szó szakadásról, vagyis nem bomlik meg az Eb-n ezüstérmet nyert női kardcsapat.