Hegyek között a Real Madrid

– A tavalyi idényben rengeteget vártak a Real Madridtól, hiszen a centenáriumi évét ünnepelte a klub, de végül "csak" a Bajnokok Ligájában sikerült felérni a csúcsra. Ön szerint az elmúlt évad sikeresnek ítélhető?
– Úgy érzem, hogy ha a bajnokok közt bajnok tudsz lenni, akkor csakis sikeresnek minősítheted a szezont – mondta Figo. – Ugyanakkor ne feledjük el, hogy a hatalmas megterhelés mellett megszereztük a bronzérmet a világ legerősebb bajnokságában, és a kupában is csak a döntőben maradtunk alul a Deportivo La Corunával szemben, tehát az összes fronton az első háromban végeztünk. Persze azt is el kell ismernem – egy másik szemszögből megközelítve a dolgokat –, hogy a bajnoki cím jelenti a legtöbbet, arról pedig sajnos lemaradtunk. Én személy szerint azzal vigasztalom magamat, hogy 2001-ben már volt szerencsém megünnepelni a "belföldi" aranyat, ráadásul korábban még nem nyertem Bajnokok Ligáját, tehát egyáltalán nem vagyok csalódott az elmúlt szezon miatt.
– De vajon képes lesz-e a Real legalább ilyen jó teljesítményre a közelgő szezonban, figyelembe véve, hogy – legalábbis egyelőre – még nem érkezett új játékos a csapathoz?
– Mindenki tudja, hogy az egyesület egyéni igazolási politikát folytat, azaz még egyáltalán nincs kizárva, hogy érkezik valaki a keretbe. De ez nem az én dolgom. Az viszont sokkal inkább az, hogy a következő évben is segítsem a gárdát a minél jobb eredmény elérésében. Tekintettel arra, hogy a keretünk eddig is a világ egyik legerősebbike volt, és a nyáron egyáltalán nem gyengült meg, biztos vagyok benne, hogy nagyon jó esélyünk van a kiemelkedő sikerekre.
– Azért, gondolom, örült volna, ha Rivaldo a Milan helyett a Madridot választja. Ön szerint miért hiúsult meg egykori csapattársa átigazolása?
– Szerintem a sors akarata érvényesült Rivaldo klubváltásánál, bár megmondom őszintén, fogalmam sincs róla, hogy a Real valóban érdeklődött-e iránta. Természetesen sajnálom, hogy nem lehetünk újra csapattársak, már csak azért is, mert ő változatlanul a világ egyik legjobb játékosa, akivel élmény a pályán együtt töltött minden perc, feltéve, ha nem ellene játszol.
– Más téma. Muszáj megkérdezni, hogy mi történt a sokak szerint még a végső sikerre is esélyes portugál válogatottal a világbajnokságon.
– Az már a múlt, nem gondolok rá sem én, sem pedig más a csapatból. Persze ettől a tény tény marad: csúfosan leszerepeltünk az ázsiai tornán, különösen ahhoz képest, amekkora önbizalommal és bizakodással nekivágtunk a megméretésnek. Sajnos több körülmény is összejátszott ellenünk, leginkább portugál belügyekről van szó, és ezekről nem szívesen nyilatkozunk külföldi újságoknak. Azt azért elárulhatom, hogy több európai csapathoz hasonlóan mi is holtfáradtan érkeztünk meg a számunkra nagyon is idegen klímájú Távol-Keletre, és egyszerűen nem bírtuk az iramot. Ez önmagában még nem mentség, mert mondjuk az amerikaiaknak is szokatlan lehetett a helyzet, mégis szinte pillanatok alatt berámoltak három gólt, amire már nem tudtunk reagálni. A rettenetes kezdet után pedig nagyon nehéz volt talpra állni, de részben sikerült, hiszen kiütöttük a lengyeleket, viszont az utolsó, a dél-koreaiak elleni derbin ismét elpártolt mellőlünk a szerencse, és a nagy tét miatt a kelleténél mi is idegesebbek voltunk.
– A vébé után nem sokkal olyan hírek láttak napvilágot, hogy a válogatott kudarca, a belső széthúzások, valamint a csapat portugáliai, finoman szólva is barátságtalan fogadtatása miatt Luis Figo soha többé nem ölti magára a nemzeti csapat mezét.

– Elhiheti, ezen a leginkább én lepődtem meg, mert én egyszerűen sohasem mondtam ilyet, valaki, nem tudom milyen indíttatásból, a számba adta ezeket a szavakat. Szó sincs arról, hogy visszavonulnék a válogatottól, mert amíg érzek magamban annyi erőt, hogy a csapat hasznára legyek, addig, ha kell, a földet feltúrom, hogy nyerjünk. Márpedig jelenleg úgy érzem, hogy tudok és akarok is a válogatottban szerepelni.
– Visszatérve a klubélethez, igaz-e az a pletyka, miszerint szó volt arról, hogy önt elcseréli a Real a jelenleg a Manchester Unitedet erősítő Ruud van Nistelrooyra?
– Én is hallottam erről ezt-azt, de szerintem, ahogyan ön is fogalmazott, mindössze pletykáról van szó. Azt eddig sem tagadtam, hogy egyszer nagyon szívesen kipróbálnám magam az angol bajnokságban, viszont azt garantálhatom, hogy erre a közeljövőben nem kerül sor. Még három évig szerződésem van a Reallal, és a terveim szerint kitöltöm ezt az időt a klubnál, azon egyszerű oknál fogva, hogy szeretek itt lenni. Azt viszont már megtanultam, hogy a labdarúgásban sohasem lehet biztosra menni.
– Arról viszont ön beszélt korábban, hogy a karrierjét mindenképpen Portugáliában kívánja befejezni. Még mindig így gondolja?
– Igen, mindenképpen ott szeretném szögre akasztani a cipőmet, ahol annak idején elkezdtem a játékot, de szerintem ez egyáltalán nem egyedi gondolat, a legtöbb külföldre elszerződött labdarúgó így van ezzel.
– Tegyük fel, hogy a következő lenne az utolsó profiidénye. Melyik csapathoz menne?
– Nos, én annak idején a Sportingban nevelkedtem, és mindent, amit eddig elértem, tulajdonképpen az Alvalade-stadionban eltöltött éveknek köszönhetek. Ha most kellene döntenem, mindenképpen a Sportingot választanám, és nagy a valószínűsége annak, hogy amikor valóban elérkezik az idő, akkor is az egykori egyesületemhez térek vissza. Mindazonáltal visszautalnék arra, hogy a futballban semmiben sem lehet biztosra menni. Az éremnek két oldala van: ha én igent mondanék a Sportingra, akkor is kérdés, hogy a vezetőség igényt tartana-e rám.
– Addig azonban elvileg még rengeteg idő van hátra, beszéljünk inkább a jelenről. Úgy hírlik, hogy a Porto elleni, februári BL-mérkőzésen szerzett sérülését végleg kiheverte.
– Ez így helytálló. Hál’ istennek a nyári pihenő éppen elegendőnek bizonyult, hogy teljesen rendbe jöjjön a bokám, bár még itt, az irdningi edzőtáborban, de még utána is egy jó ideig az orvosok külön figyelik és tesztelik majd. Jelenleg teljes értékű edzésmunkát végezhetek, és nincsenek fájdalmaim, ami mindenképpen reménykedésre ad okot.
– Az általunk megtekintett hétfői tréningen viszont mégis más munkát végzett, mint a többség, hiszen a labdás gyakorlatokban nem vett részt, és utána is csak egy kis futást, valamint némi labdazsonglőrködést láthattunk öntől.
– Nos, igen. Vasárnap játszottunk a GAK ellen, és én kezdőként léptem pályára, de csak egy félidőt vállaltam, pusztán elővigyázatosságból, viszont így sem tudtam megúszni egy kisebb húzódás nélkül. Semmi komoly, mindössze arról van szó, hogy a viszonylag hosszú kihagyás és persze az elmúlt szezon végén szerzett sérülésem miatt a szervezetem egyszerűen még nem készült fel egy nagyobb megterhelésre, és a bal vádlim egy idő után ezt jelezte is. Juan Carlos Hernández csapatorvos azonnal megnézte, és biztosított afelől, hogy szimpla izomlázról van szó, de pontosan a közelmúlt nyavalyái miatt úgy döntöttünk, hogy jobb, ha ezen a tréningen nem erőltetem meg magam.