Lyonban a támadásra építenek

Marseille-ben kezdtük, Bordeaux-ban, Párizsban és Monacóban folytattuk, és most a bajnok otthonában fejezzük be a francia bajnokság csapatainak bemutatását (a sorsolással szombati számunkban jelentkezünk). A mai epizódban az ezüstérmes Lens és a harmadik helyezett Auxerre "statisztál”
a címvédő Olympique Lyonnais-nak, amely guingampi vendégjátékával ma késő este nyitja meg a Ligue 1 2002–03-as évadját. Jean-Michel Aulas klubelnök tizenöt évnyi kőkemény munkája érett be májusban azáltal, hogy a lyoniak – hosszú hajrát követően – az utolsó forduló "bajnoki döntőjében” legyőzték és így meg is előzték az addig szinte végig vezető Lenst. Nem számítva az 1945–46-os, nem hivatalos idényben szerzett "déli” bajnoki címet, a Lyon először ünnepelhetett aranyérmet. Ezzel mindjárt az élére is állt a nemzetközi porondon munkálkodó honfitársaknak, tekintve hogy rajta kívül még egyetlen francia klubnak sem sikerült egyhuzamban háromszor bekerülnie a Bajnokok Ligájába. Naná, hogy nem a részvételt, hanem a minél több győzelmet tekintik fontosnak a most kezdődő idényben megnyíló összes fronton is!

A múlt heti Bajnokok Kupája-mérkőzésen máris sikerült besöpörni egy olyan trófeát, amelyet korábban nem. Dacára a nyári parancsnokcserének, a lyoniak a tavasszal megszokott lendülettel verték meg a kupagyőztes Lorient-t (5–1), minden szurkolójukat megnyugtatva afelől, hogy nem alaptalan "új hatalmi központról” beszélni velük kapcsolatban. Megalapozott, Franciaországban jelenleg példátlanul gazdag költségvetés, érdeklődő szponzorjelöltek, lelkes és nagy létszámú szurkolótábor (a bérletesek számát maximálni kellett, 23 000-nél többen nem juthattak idényjegyhez) – és ami a legfontosabb: erős, kiegyensúlyozott és bő játékoskeret. Ez a Lyon.
Azért minden nem maradt változatlan a klub történetének legszebb tavasza óta. Jacques Santini edző szinte még a bajnoki ünneplés óráiban lemondott kimerültségére hivatkozva, és visszafoglalta technikai igazgatói posztját. Később lapunkban is nyomon követhették a "programváltozást”, azt, hogy a "kimerült” Santini útja a francia szövetségi kapitány székéig vezetett. Ekkorra persze már régen eldőlt, hogy a helyét Paul Le Guen, a Paris Saint-Germain egykori védője, a Rennes volt edzője foglalja el. "A célunk az, hogy megvédjük a bajnoki címet, de tudjuk, hogy ez roppant nehéz feladat, elég csak a statisztikákra pillantani. A Bajnokok Ligájára az első kör sorsolásának ismerete nélkül szinte lehetetlen jósolni, de természetesen készítettünk olyan terveket, amelyek segítségével az eddigieknél messzebbre juthatunk” – titokzatoskodott az új edző. Ami a bajnokságot illeti: 1992 óta egyetlen csapatnak sem sikerült megvédenie elsőségét. Ami pedig a BL-re vonatkozik: volt már olyan, hogy az OL túljutott az első csoportkörön, olyan viszont még nem, hogy a másodikon is…

Az edzőcserét leszámítva tulajdonképpen békés volt a nyár Lyonban, jóllehet arról azért nem beszélhetünk, hogy a keret már véglegessé vált volna. A legtöbbet foglalkoztatott játékosok közül távozott a kameruni Marc-Vivien Foé (Manchester City) és Pierre Laigle (Montpellier), és könnyen lehet, hogy csatlakozik hozzájuk a brazil Edmílson is. A frissiben világbajnoki címet szerzett védő ugyan visszatért már Lyonba, és – mint mondta – alig várta, hogy megismerkedjen az új edzővel és ismét együtt gyakoroljon a régi társaival, de nem csinált titkot belőle: szívesen elmenne a Real Madridhoz, ha a királyi klub úgy cselekedne, ahogyan a pletykák ígérik – vagyis vinné őt. Távozása mindenképpen érzékenyen érintené a védelmet, ám a belga Eric Deflandre, a svájci Patrick Müller, a brazil Cacapa, valamint a tehetséges, már a legjobb spanyol és angol csapatok által is "felfedezett” Jérémie Bréchet jelenléte nyugtatólag hat Le Guenre.
Az új tréner egyébként érdekes újítással kísérletezik: tervei szerint az OL gyakran játszik majd három támadó szellemű középpályással és mindössze egy labdaszerzővel (Philippe Violeau)! Ami azt illeti, támadásszervezőkben nincs hiány a bajnokcsapatnál: Eric Carriére már többször volt a francia bajnokság legjobb előkészítője (éppen a legutóbbi idényben is), Juninho Pernambucanóról elég talán annyit megemlíteni, hogy brazil, Vikash Dhorasoo pedig már a francia válogatottig is eljutott – igaz, csak kétszer. Egyébként éppen Dhorasoo újrafelfedezése volt Le Guen első nagy meglepetése: az összeférhetetlennek tartott középpályást tavaly kölcsönadták a Bordeaux-nak, és nem volt titok, Santini könnyű szívvel lemondott volna róla, ha a gironde-iak élnek elővásárlási jogukkal, vagy elviszi őt más… Le Guennek kellett a mauritiusi származású középpályás, ő is örömmel jött vissza, és a hírek szerint mindig széles vigyorral válaszol, ha a múltbeli balhékról – például arról, amikor kis híján ölre ment az öltözőben az ott jelenleg is fontos embernek számító Grégory Coupet kapussal – kérdezik. Igaz, hogy levegőváltozásra volt szüksége, de visszajött és új életet kezdett – mondja.
Dhorasoóval együtt visszatért Tony Vairelles is, aki egykor szintén megfordult a válogatottban, és aki ugyancsak sikeresen "vendégeskedett” a legutóbbi évadban. A Bastia színeiben 14 találatig és házi gólkirályságig jutó csatár roppant igazságtalannak érezte a tavalyi mellőzést, de most, hogy új edző érkezett, örömmel vette fel a kesztyűt. Annál is inkább megtette ezt, mert a Lyon a BL-ben is érdekelt, és Le Guen tervei szerint négy, nagyjából egyforma képességű csatárra van szüksége. Vairelles-hez hasonlóan a háromszoros francia gólkirály, a brazil Sonny Anderson is 14-szer talált a kapuba a legutóbbi bajnoki évadban, de Sidney Govou (10) és Pegguy Luyindula (6) is letette a névjegyét. Van a pakliban egy ötödik adu is Frédéric Née személyében, aki valószínűleg csak térdszalagszakadása miatt nem jutott tovább két gólnál. Née, aki a 2000–2001-es idényben a bajnokság legeredményesebb hazai góllövője volt Anderson és a bordeaux-i Pauleta mögött, hamarosan felépül…
Egy biztos: ha a közeljövőben lesz új francia szupercsapat, annak a jelek szerint Lyonban örülnek majd a legjobban.