Elsőbbség a címeres meznek

Vannak napok, amikor csupa jó hírről számolhatunk be a magyar futball kapcsán. A szurkolók annak örvendhettek a minap, hogy a Zala- egerszeg a horvát NK Zagreben túllépve bejutott a Bajnokok Ligája selejtezőjének következő körébe, mi több elhozza hazánkba a világhírű Manchester Unitedet. Egy nappal később pedig már az FC Porto legújabb igazolásával, a magyar utánpótlás egyik legígéretesebb tehetségével, a repülőtérről egyenesen a szerkesztőségbe érkező Buzsáky Ákossal beszélgethettünk. Ami e történetekben közös: a ZTE csapatát támogatóként, míg a magyar futball tehetségeinek ügyét a sportágat szerető cégként karolta fel az e-on.– Amikor lapunkban néhány héttel ezelőtt beszámoltunk arról, hogy az FC Portóhoz utazik próbajátékra, mindjárt megindultak a találgatások és a pletykák. A rosszmájúak rögvest azzal érveltek, hogy nem szabad egy tehetséges fiatalnak a Portóhoz igazolnia, mert elkallódik; megint mások úgy vélték, hogy csak a korosztályos csapathoz kap szerződést, sőt, rögtön kölcsönadják. Árulja el mik a tervei a portugál klubnak önnel?
– Először is azt kell elmondanom, boldog vagyok, hogy az FC Porto játékosa lettem, de magamban egyelőre még nem dolgoztam ezt fel, és bizony hetekbe telik majd, mire felfogom mindezt – mondta Buzsáky Ákos. – Az egyik legnagyobb pozitívum, ami miatt végül is aláírtam a szerződést, az az, hogy a portói vezetők optimistán nyilatkoztak rólam, és kétségkívül bíznak bennem. Azt tudom, hogy eleinte a B csapatban futballozhatok, de tagja leszek az első gárda bővebb keretének, így, ha a szakmai stáb is úgy látja, akkor bármikor bevethető leszek. Mindez megfelelőnek tűnik a fejlődésem szempontjából. A portói vezetők azt mondták, hogy egy-két éven belül meghatározó játékost szeretnének belőlem faragni, értelem-szerűen a felnőttcsapatnál, de természetesen a céljaim megvalósulásához rengeteget kell még dolgoznom és fejlődnöm.
– Ha már a munkát szóba hozta.… Két hetet alapozott végig, mégpedig napi két foglalkozással a tartalékok között, és időközben felkészülési meccseken is játszott. Milyen különbséget fedezett fel az FC Portónál és az MTK-nál végzett edzésmunka között?
– Hihetetlenül kemények a portugálok edzései, és a tréningek az első perctől az utolsóig maximális koncentrálást igényelnek. Ugyanazokat a gyakorlatokat csináljuk, mint idehaza, azzal a különbséggel, hogy minden meccsritmusban történik. Az edzésen nincs helye viccelődésnek, lazításnak. A játékosok kis túlzással egymást gyilkolják egy-egy labdaszerzésért, nincs szusszanásnyi idő sem. Ez teljesen érthető és elfogadható, mindenki azért hajt, hogy felkerüljön az első csapathoz.
– A két hét alatt sikerült-e megismerkednie valamelyik új csapattársával?
– A két hét alatt kevés szót tanultam meg portugálul. A kemény edzések után csak annyi idő és energia maradt, hogy hazamenjek pihenni, felkészülni a másnapi foglalkozásokra. És, mondom, a tréningeken nincs barátság, hiszen mindenki riválisa a másiknak. Persze, a bajnokság alatt jobban összejövök majd a többiekkel, addigra már a nyelvtanulásra is jut majd idő. Egyébként ugyanez a helyzet a várossal is. Két hetet töltöttem ott úgy, hogy a szállodán és a futballpályán kívül nem láttam semmit, szinte még az utcán sem jártam kint.
– Sok magyar fiatalról hallani, hogy milyen nagy tehetség, és ígéretes pályafutás előtt áll. Mégis ön, akiről már első MTK-s mérkőzése után, tizenhat évesen azt mondták a szakmában, hogy korosztálya legnagyobb reménysége, került ki az FC Portóhoz. Ön szerint minek köszönhető, hogy húszévesen egy ilyen patinás klubhoz kerülhetett, mi több a portóiak a hírek szerint hatalmas summát fizettek a megszerzéséért?
– A legtöbbet a Grund FC-nek köszönhetem, hiszen négy és tizenhat éves korom között megtanítottak a futball alapjaira. És ez a lényeg, mert a Grund FC-ben mindent megtanultam, amire technikailag szükségem lehet.
– Nem ön az egyetlen fiatal, aki a Grund FC-ből, vagy más elismert utánpótlás-nevelő suliból kerül ki. Mégis ha megnézzük, akkor az egész magyar élvonalban is kevés az olyan játékos, aki mindkét lábával egyformán bánik a labdával.
– Ebben persze, benne van az is, hogy rengeteget gyakoroltam az edzések után egymagam is. Szándékosan törekedtem arra, hogy ha megtanultam valamit a jobbik lábammal, akkor azt meg kell tanulnom a másikkal is. Négyéves korom óta labdarúgó akartam lenni, és ez rengeteg lemondással járt. Nem foglalkoztam semmi mással, csak azzal, hogy jó futballista legyek, és ezért rengeteg szabadidőmet fordítottam különmunkára és gyakorlásra.
– Ezenkívül mi kellett még ahhoz, hogy húszéves korára az FC Porto játékosának mondhatja magát?
– Ebben nagy szerepe volt az MTK-nak is, hiszen ennél a klubnál igen fiatalon áteshettem a tűzkeresztségen és a Hungária körúton töltött évek alatt meccsrutinra is szert tehettem. Mindemellett nem tagadom, hogy sok szerencse és a körülöttem lévő emberek munkája is kellett ahhoz, hogy aláírhassam ezt a szerződést. Külön köszönettel tartozom első edzőmnek, vagyis édesapámnak, Buzsáky Ákosnak és most a menedzseremnek, Lóránd Dezsőnek. Mellettük korábbi trénereimnek Csajka Imrének, Gyurovátz Jánosnak, Kenyeres Imrének, Henk ten Cate-nek és Popovics Sándornak, illetve a korosztályos válogatottaknál kapott lehetőségért Piski Elemérnek, Ubrankovics Mihálynak, Szabó Györgynek, Gellei Imrének és természetesen Róth Antalnak lehetek hálás.

– Amikor négy évvel ezelőtt először beszélgettünk, akkor még mint a jövő magyar reménységét mutattuk be az olvasóknak. Emlékszem, akkor mondta: nagy vágya, hogy egyszer Dél-Európában futballozhasson és ha nem tévedek, a Barcelonát említette álmai klubjaként. A legnagyobb lépést most megtette, de mit gondol, valóra válik-e egyszer a gyermekkori álom?
– Az, hogy az MTK-tól Portóba szerződtem, még csak egy lépés volt, és semmiképpen sem szabad megelégednem. Sokat kell még dolgoznom és fejlődnöm, de egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy nap ennél nagyobbat is lépek majd, azaz eljuthatok akár Barcelonáig is, csak kitartónak, szorgalmasnak és ami a legfontosabb, türelmesnek kell lennem. Nem szabad kishitűnek lenni, hiszen ki bízzon bennem, ha én nem bízok saját magamban?
– Nem gondolkoztatta el a tárgyalások során, hogy az FC Portónak korábban Fehér Miklóssal és Lipcsei Péterrel is voltak – finoman fogalmazva… – súrlódásai?
– Úgy érzem, hogy ezzel nem kell foglalkoznom. Ezek az ügyek teljesen függetlenek az én esetemtől, nincs értelme összefüggéseket keresni. Egyébként Fehér Miklóssal a visszautazásom után szeretném is felvenni a kapcsolatot.
– Mikorra kell visszatérnie Portugáliába?
– Kedden utazom, de ha minden igaz egy hétre rá már jövök haza az utánpótlás-válogatotthoz.
– Nocsak, mindjárt elengedik a portugálok az első barátságos válogatott meccsre?
–Mivel hivatalos UEFA-játéknapra esik, ezért kénytelenek. Amúgy pedig, ha választanom kellene, hogy egy adott napon a Porto felnőttcsapatában vagy a válogatottban szerepeljek, akkor nem sokat gondolkodnék: a címeres mezt helyezem előtérbe. Annak ellenére, hogy nem Magyarországon futballozok, magyar vagyok, és a válogatott mindig is fontosabb lesz számomra.