Talán meglepő lesz a következő mondat, mégis igaz. Nem magyar versenyző győzött a Westel Világkupa-döntő vasárnapi férfiversenyében, a sportág szurkolói mégse nagyon szomorkodtak. Az aranyérmes és ezzel az athéni kvóta tulajdonosa nem más, mint Andrejus Zadnieprovskis, a litvánok 27 éves világ- és Európa-bajnoka.
Balogh Gábor lett a legjobb magyar, ám kvótát sajnos ô sem szerzett (Fotó: Németh Ferenc)
Balogh Gábor lett a legjobb magyar, ám kvótát sajnos ô sem szerzett (Fotó: Németh Ferenc)
A nagyon szimpatikus, szerény versenyző már tiszteletbeli magyarnak tekinthető, a világversenyekre mindig Magyarországon, valamelyik edzőtáborban, a magyar versenyzőkkel együtt készül fel. És már tudja a magyar alapszavakat is, hibátlanul ejti ki a nem könnyű "öttusa és köszönöm” kifejezéseket. Szóval, ahogy szombaton a nőknél, úgy vasárnap a férfiaknál sem sikerült megragadniuk versenyzőinknek az első lehetőséget, vagyis győzelemmel biztosítani a helyet az athéni olimpia mezőnyében. Pedig biztatóan indult a nap. Kétszeres egyéni világbajnokunk, Balogh Gábor 186 körrel kezdett, és a szám győztese, a német Dietz ennél csak egy körrel volt jobb. A tavalyi vb-ezüstérmes Horváth Viktor 181, Sárfalvi Péter pedig 179 kört ért el. Joggal volt elégedett Balogh, bár azt is hozzátette, hogy nem a lövészet, hanem a vívás és a lovaglás lesz a vízválasztó. Horváth Viktor sajnálta, hogy remek kezdés, három tízes után visszaesett. Sárfalvi véleménye igen tömör volt: "Ennyi sikerült. Sok volt a nyolcas. Majd a folytatás dönt.” Ehhez nem kellett nagy jóstehetség, mert valóban a folytatás döntött. Ugyebár az öttusa nem egy számból áll, úgyhogy a lövészet után még felelőtlenség lett volna végeredményt hirdetni. A páston Balogh kitett magáért – összetettben feljött a bronzérmes helyre –, sajnos társairól ezt nem lehetett elmondani. Horváth többre képes a most bemutatottnál, Sárfalvi pedig gyenge volt. A margitszigeti Hajós Alfréd Uszodában az öttusázók a vízilabdázókat váltották a medencében, de míg a pólósok aranyérmesként szálltak ki a vízből, az öttusázók inkább negatív élményekkel. Balogh visszaesett a
hetedik helyre, Sárfalvi a huszonharmadikra, egyedül a tavalyi vb-ezüstérmes Horváth javított két helyet, így a 12. volt három szám után. A lovaglás előtt a zord idő még csak fenyegetett, pár perc után elállt az eső, ám a futás előtt már özönvíz zúdult a pályára. Zuhogó esőben vágott a háromezer méternek a mezőny, élén az oroszok fiatalja, Galkin, őt hét másodperccel (28 pont) követte Zadnieprovskis. Balogh a hatodik, Horváth a tizenegyedik, Sárfalvi pedig a huszonkettedik helyről rajtolt. Galkin közepes futó, Zadnieprovskis viszont futógép. Három hete a San Franciscó-i világbajnokságon, a lovaglás előtt mindenki biztosra vette a litván újabb aranyérmét. Lova azonban nem így akarta. Zadnieprovskis elmondta, hogy a vb után egy hetet pihent, amikor rengeteget aludt, de utána szorgalmasan készült a Vk-döntőre. "Jó formában vagyok, de hát Amerikában is abban voltam. Csak a lovaglás tépte szét a szép álmokat…” – mondta még a nap elején Zadnieprovskis. Most viszont a lovaglást nem rontotta el, bár ezúttal sem volt teljesen elégedett a teljesítményével (három verés), de a futást minimális hátránnyal kezdte az említett Galkin mögött. És ejtsünk néhány szót a záró számról, a szakadó esőben rendezett futásról. Minden tiszteletünk a versenyzőké, akik ilyen körülmények között is a maximumra törekedtek. Galkint hamar megelőzte a litván klaszszis, és hiába próbálta segíteni a másik futógépet, az idei Európa-bajnok, az 1999-es vb-ezüstérmes cseh Capalinit társa, az idei világbajnok az ezúttal 25. (!) helyről rajtolt Sedlecky, Zadnieprovskis ellen nem volt gyógyszer. Ami nem sikerült a litvánnak a világbajnokságon, vagyis az, hogy a 2000-es vb után újabb aranyérmet nyerjen, az sikerült most. Első lett a Vk-döntőben, és már biztos indulója az athéni olimpiának. Jó helyre került a kvóta.
Emlékezés a veretes múltra
Az óbudai Hajógyári-szigeten rendezett kétnapos Westel Világkupa-döntôrôl bizton állíthatjuk, hogy összekapcsolta a múltat, a jelent és a jövôt. A jelent a mai klasszisok képviselték, vagyis a fináléban szerepelt 32 férfi és 29 nôi versenyzô. A jövô pedig elsôsorban 2004, az athéni olimpia, amelynek elsô kvótaszerzô versenye volt a mostani, és a két gyôztes, az olasz Claudia Corsini és Andrejus Zadnieprovskis már megváltotta repülôjegyét a hellén fôvárosba. És hogy mi a múlt? Az a 75 év, amely a magyar öttusázás mögött van. Az esemény ugyanis tisztelgés volt az ôsök elôtt, ezt szolgálta az a vasárnap esti hajókirándulás is, amelyre meghívást kapott mindenki, aki valamilyen formában sokat tett a magyar öttusáért, azaz minden olimpiai, világ- és Európa-bajnok, no és a jeles szakemberek. Egy pavilonban a Magyar Posta – kedves gesztusként – alkalmi bélyegzéssel látta el azt a képeslapot, amelyen a legendás lovasedzô, Tóth Béla látható, amint az öttusakirály Balczó András edzését irányítja. (A képeslap szintén a Világkupa-döntô alkalmából készült.) Tóth Béláról más módon is meg akarnak emlékezni az utódok: az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert csapat tagja, Kovácsi Aladár kezdeményezte, hogy a Nemzeti Lovardában állítsák fel a kitűnô lovasedzô szobrát.