Király Roland, Svájcban élő és edző válogatott tornászunk felhívta Vereckei István szövetségi kapitányt. A telefonbeszélgetés hosszúra sikeredett, a versenyző ugyanis jelezte: nem kíván résztvenni a november 20-án kezdődő debreceni szerenkénti világbajnokságon. A távolmaradás okai érthetőek, mégis kissé kellemetlenül érintették a kapitányt, aki számított a fiatal tornászra. – Tudom, nehéz megérteni miért pont a hazai rendezésű világbajnokságtól maradok távol, ám úgy érzem, ennél helyesebb döntést talán még nem is hoztam az életemben – mondta Király Roland. – A vállamat áprilisban műtötték, gyakorlatilag csak két hónapja vagyok edzésben, és nem érzem magam olyan formában, hogy vállalhatnám ezt az indulást. A vállam egyelőre még nem tökéletes, és ha az olimpiai részvételben akarok gondolkodni, jobb, ha most az észszerű munkára és nem a versenyzésre helyezem a fő hangsúlyt.– Vagyis az idén csak az edzőteremben láthatjuk tornázni.– Pontosan. Az elmúlt két évben rengeteg sérülés hátráltatott, ráadásul új elvárások vannak a sportágban, amelyektől egyelőre még jelentősen el vagyok maradva. Jelenleg kétszeres versenyzőnek mondhatom magam, hiszen csak talajon és ugrásban tudok olyat nyújtani, ami nemzetközi szinten is elfogadható, ám ezzel nem akarok megelégedni. Jövőre hat szeren és kiváló formában szeretnék a közönség elé lépni, ami azért is fontos, mert kétezerháromban rendezik meg az olimpiai kvalifikációs világbajnokságot. – Ha jól értem, teljesen új gyakorlatokkal kísérletezik. – Igen. Minden szeren új gyakorlatot állítok majd össze. Éppen azért van szükségem a féléves versenymentes időszakra, hogy nyugodtan tudjak edzeni, úgymond, ne szakadjon meg a felkészülési időszak. Mostanában rengeteget erősítek, gyakorlatilag napi három órát kondizom, és egyre jobb erőben érzem magam. – Ennyi sérülés után lelkileg milyen állapotban van?– Csodás. Soha ilyen motiváltnak nem éreztem még magam, és azt hiszem, elsősorban ez lehet a sikerek alapja.