Egyszer még visszatér a csatár

Nagy meglepetést senkinek sem okozott, amikor bő egy hónappal ezelőtt bejelentették, hogy a szlovák válogatott Pinte Attila két, a Ferencvárosban töltött szezon után távozik az Üllői útról. A csatár a görög élvonalban szereplő athéni Pa-nionioszhoz szerződött. Pedig Pintét szerették a Fradinál, mi több, egy éven keresztül sztárként kezelték. A szurkolók elképzelni sem tudták nélküle az akkor bajnokságot nyert együttest, ám a legutóbbi évadja már lényegesen szerényebbre sikeredett, sőt, látványosan visszaesett a teljesítménye. Ne szépítsük: Pinte beleszürkült a magyar mezőnybe. Talán ezért sem volt komoly visszhangja a hírnek, hogy a Ferencváros túladott rajta.

A 31 éves labdarúgót szabadnapján, főzés közben értük el a görög fővárosban.
– No csak, milyen házias… Mi lesz a menü?
– Zöldséglevest és spagettit készítek sajttal és sonkával – mondta Pinte. – Meghívtam magamhoz két csapattársamat, és elvállaltam a szakács szerepét. Ebéd után lemegyünk a tengerpartra, de a víz nagyon meleg, így nem igazán lehet felfrissülni a fürdéssel sem. A hőséget még meg kell szoknom.
– Amúgy szeret főzni?
– Igen, de most különben is kénytelen vagyok szakácskodni, ugyanis a családom csak később érkezik. A gyerekek nyaralnak, a feleségem pedig a családi ügyeket intézi. Ami engem illet, új csapatom sikerrel vette a rajtot, hazai pályán nyertünk kettő–nullára az Ionikosz ellen.
– Jól érzi magát Görögországban?
– Valamivel több, mint egy hónapja vagyok itt, az ország szép, az emberek kedvesek, de most még azért nem az igazi. Hiányzik Magyarország, hiányzik a Ferencváros. Igaz, az én döntésem volt, hogy eljövök, és nem bántam meg e lépést. Harmincegy éves vagyok, ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Korábban többször is felvetődött, hogy Angliába vagy Németországba szerződöm, de valami mindig közbejött. Görögországban játszani igazi szakmai kihívás. Ki akartam magam próbálni, mire vagyok képes ilyen környezetben.
– Milyen csapat a Panioniosz?
– Tavaly a hetedik helyen végzett, az idén az első hatba kerülés a cél. Ebben az esetben indulhatnánk az UEFA-kupában, de, hogy milyen a csapat, nehéz lenne megmondani. A görög labdarúgók gyorsak, de taktikailag képzetlenek. Afféle grundfocit játszanak, a fegyelem szót szerintem nem is ismerik, eltekintve a nagy és európai mércével nézve is gazdag kluboktól, ahol azért komoly szakmai munka folyik. Rajtam kívül csupán két játékos érkezett, illetve új a vezetőedző is. Jozef Bubenko öt évig edzőm volt az Inter Bratislavában, és az ő kívánságára szerződtettek a vezetők. Erről jut eszembe, úgy hallom, az újpesti Molnár László nem ülhet le még a kispadra sem. Ez érdekes, mert Bubenko ugyanolyan szlovák A-licenccel rendelkezik, mint Molnár, és ő minden gond nélkül dolgozhat a Panioniosznál. Itt ebből nem csinálnak problémát.
– Térjünk vissza önre. Hány éves szerződést írt alá új klubjához?
– Két éveset, de ez semmit sem jelent. Görögországban a tulajdonosok szava szent és sérthetetlen, képesek félévente szinte a teljes keretet kicserélni, ha a csapat nem teljesít. Ritka, hogy valaki kitölti a szerződését. Lehet, hogy még három év múlva is itt futballozom, de az is elképzelhető, hogy fél szezon után továbbállok. A helyzetem most nem olyan könnyű, mint Budapesten volt. Ott elismert játékos voltam, a közönség szeretett. A Panioniosznál azonban egy vagyok a többiek között.
– Tulajdonképpen miért nem maradt az Üllői úton? Egy évig még érvényes szerződés kötötte a Fradihoz, nem kellett volna mindenáron távoznia.
– Ez igaz, de az előbb említettem, hogy nekem ez olyan lehetőség volt, amit nem akartam kihagyni. Szerettem Magyarországon élni jó volt a Ferencvárosban futballozni, de jövőre talán már nem tudtam volna továbblépni. Szerencsére a Ferencváros vezetői megértettek, és olyan árat kértek értem, amit a görögök gond nélkül kifizettek.
– Anyagilag azért jobban jár a Panioniosznál?
– Ez kétségtelen, és hazudnék, ha azt mondanám, a távozásomat nem befolyásolta a pénz. De azt már eldöntöttem, hogy pályafutásomat Magyarországon fejezem be.
– Tartja a kapcsolatot egykori játékostársaival?
– Szkukalek Igorral és a szertárossal, Tömör-Tones Zsolttal nemrégiben beszéltem, de a többiekkel is felveszem majd a kapcsolatot. Az eredményekkel azonban tisztában vagyok. Hallom, milyen jól megy a fiúknak, vezetik a tabellát, és gólt is csak az ötödik fordulóban kaptak. Hiába, jó csapat a Ferencváros. De ne haragudjon, most mennem kell, különben odaég az étel. És nem szeretném, ha szégyenszemre pizzát kellene rendelnem…