Újra vállalná a cselsorozatot

Munkatársunktól MunkatársunktólMunkatársunktól Munkatársunktól
Vágólapra másolva!
2002.08.28. 20:16
Címkék
Még szombaton történt a dunaújvárosi stadionban, amidőn az óra a Dunaferr– Ferencváros mérkőzésen a 67. percbe lépett. Lipcsei Péter lekezelte a labdát, majd megindult Bita László kapuja felé. A közönség zöld-fehér érzelmű része a Forrest Gump című filmben hallott szlogent kissé átalakítva üvölthette volna: "Fuss, Peti, fuss!” A vendégek csapatkapitánya ugyanis vitte a labdát, vitte, egészen a Dunaferr tizenhatosán belülre, majd ballal óriási gólt ragasztott az egyébként ragyogóan védő újvárosi Bita László kapujába.A régi időkre, a régi Lipcseire emlékeztetett ez a néhány másodperc, noha egyre több emlékezetes megmozdulás fűződik a Fradi középpályása nevéhez. Nem meglepő hát, hogy a játékos teljesítményét látva a szakemberek egy része úgy gondolja, Lipcseinek újra helye lenne a válogatottban.– Köszönöm az elismerést – mondta a Ferencváros csapatkapitánya –, de úgy gondolom, a gól közel sem csak az én érdemem volt. Amikor átvettem a labdát, felnéztem, és láttam, hogy Tököli Attila középről a jobb oldalvonal felé mozog. Mivel a Dunaferr védői árnyékként követték, szabaddá vált előttem az út. Amint felmértem a helyzetet, eldöntöttem, hogy megpróbálok a kapuig törni. Sikerült…– A Limassol ellen is láthatunk valami hasonló produkciót?– Csak remélni tudom. Azt viszont megígérem, ha lehetőség adódik, gondolkodás nélkül elvállalom a szólót.– Ez már-már felér egy fél góllal a visszavágót illetően, nem gondolja?– Semmiképpen! A négy–nullás budapesti győzelmet követően sem gondolhatunk másra, csak arra, hogy összesítésben nulla–nullára állunk. Egy nemzetközi kupameccsen egy papíron könnyebbnek ígérkező bajnoki előtt is tilos álmodozni. Ugyanolyan elszántan készültünk a ciprusi mérkőzésre, mint bármely más ütközetre. Nem szabad elfelejteni, hogy a kilencven perc során bármi megtörténhet. Tény ugyanakkor, hogy jó formában vagyunk, így természetesen győzelemre törünk majd. – Lehet, hogy önök figyelmen kívül hagyják az első találkozó eredményét, a szurkolóik azonban biztosan nem. Ennek tükrében pedig úgy is gondolhatják a fanatikusok, hogy a siker majdhogynem kötelező. Apropó, hallotta, hogy mit játszott az AEL a ciprusi bajnokság első fordulójában?– Négy–nullára kikapott a bajnokcsapattól, az Apoeltől. Ez azonban számunkra semmit sem jelent. Fel kell készülnünk rá, hogy több ezer őrjöngő ciprusi előtt kell játszanunk, akik űzik-hajtják majd Sebők Józseféket. Biztos vagyok benne, hogy megpróbálnak majd provokálni minket. Nekünk viszont nem szabad kakaskodnunk, csak a futballra kell koncentrálnunk, és akkor nem lehet semmi baj.– Na végre! Kimondta, hogy nem lehet baj.– Nem úgy értettem. De szerencsére a csapatból egyelőre senki nem a továbbjutással, hanem a ránk váró feladat megoldásával foglalkozik. – Ha már a ciprusi nézőkről beszélt, akkor szolgálhatok egy jó hírrel. Információink szerint ugyanis az AEL szurkolói megorroltak kedvenceikre a két négy–nullás kudarc miatt, így közel sem vár telt ház, illetve félelmetes miliő önökre.– Ez tényleg nem rossz hír, de tudja mit? Hiszem, ha látom. Úgy vagyok vele, mint a ciprusi játékosoknak a pesti meccset követő kijelentéseivel, hogy már nincs esélyük, meg a többi. Nem szeretem az ilyen nyilatkozatokat, és nem is veszem komolyan őket. Csak altatni akarnak minket. Nézze majd meg, csütörtök este mint az ördögök, úgy esnek nekünk.– Kezdésben önök is jók, hiszen az első találkozón is a két félidő elején terhelték meg kétszer-kétszer Leoni kapuját.– Úgy futottunk ki az Üllői útra, hogy Garami József kérésének eleget téve rájuk rontottunk az első húsz percben. Sikerült is két gólt szereznünk. Félidőben azt kiabáltuk egymásnak, hogy nulla–nulla az eredmény. Ez a fajta önhergelés be is jött, mert a második játékrész elején is eredményesek voltunk. Most is hasonló hozzáállást várok a csapattól, azaz bátran, okosan, félelem nélkül kell futballoznunk.– Ebben az esetben borítékolható a továbbjutás. Kivel találkozna szívesen a következő körben?– Először jussunk el a sorsolásig. Aztán lehet kívánni.– A bajnokság kezdete előtt lapunkban azt nyilatkozta, az UEFA-kupában örömmel játszana volt csapata, a Porto ellen…– Így igaz. Valóban beszéltem róla. És valamelyik este vele álmodtam! A Portóval! Szóval, ha már nem térhetek ki a válasz elől, akkor azt mondom, menjünk még egy fordulót valami kisebb csapat ellen, aztán jöhetnek a portugálok.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik