Fáy utca: távol az angyalok földjétől

Volt egyszer egy Vasas. Igen, így múlt időben. Merthogy az nyilvánvaló: ez már nem ugyanaz az egyesület, amelynek dicsőségét egykoron legendás sportolók hirdették a nagyvilágban – a csapat most éppen a Magyar Kupából esett ki, 3–1-es vereséggel az NB III-as Tápiószecső ellenében. Ezzel szemben a jelenre nehéz jelzőket találni. Talán a legalkalmasabb: siralmas. És nem csupán azért, mert pillanatnyilag a csapat csak nyolcadik az NB I B-ben, hanem azért is, mert a futballszekció vezetősége az utóbbi hónapokban láthatóan azt sem tudja, mitévő legyen. A zavarodottság jellemző: a gyalázatos elmúlt idény után – mikor is a gárda kiesett az élvonalból – előbb mindent megtettek a Fáy utcában, hátha rálelnek valami kiskapura, amelyen át a csapat visszasurranhat a legmagasabb osztályba, majd útjára engedték a piros-kékek meghatározó játékosait, mondván, a második vonalban kevesebb a bevétel, csökkenteni kell a kiadásokat, amúgy pedig a feljutás nélkülük is abszolválható. Ahol a fejetlenség lett az úr

A legfrissebb hírek már arról szólnak, hogy a játékosok zúgolódnak, mivel nem kapják meg időben járandóságukat. Van olyan labdarúgó, aki július óta egy árva vasat sem kapott. A miértre nincs válasz, csak találgatni, pletykálni lehet a lehetséges válaszokról. Egyesek azt rebesgetik, a szakosztályt működtető kft. többségi tulajdonosának, Rácz Gábornak a vállalkozásai körül merültek fel gondok; mások meg azt mondogatják, van pénz, csak nem akarják azt kifizetni – és ez a legelgondolkodtatóbb –, mert Rácz Gábor latolgatja: érdemes-e megtartani a korántsem rentábilisan funkcionáló csapatot.
Mi mindenesetre utánanéztünk annak: mi a helyzet Angyalföldön.
Ottjártunkkor a játékosok többsége, bármilyen meglepő, mégsem a késlekedő ki nem fizetések miatt búslakodott elsősorban, hanem egyöntetűen állították: sajnos, manapság a hazai csapatok túlnyomó részénél felmerülhetnek efféle gondok, emiatt legalábbis elfogadható, ha nem időben érkezik a pénz. Az azonban abszurd, hogy az ígérgetések mindennapossá váltak, a vezetők egyik szavukkal agyoncsapják a másikat. Mind jobban a fejetlenség lesz úrrá errefelé.
Mint kiderül, csaknem másfél hónappal ezelőtt a klubirányítók, a szakvezetés és a játékosok részvételével rendezett megbeszélésén elhangzott: a fizetéseket a jövő héten mindenki megkapja. A baj csak az volt, hogy az elöljárók elfelejtették hozzátenni, melyik jövőbeni hétre gondoltak. A pénzeket tudniillik csak szeptember elején vehették fel. És nem is mindenki: két futballista számlájára valamiért – ismét egy megválaszol(hat)atlan miért – nem utalták át az összeget.
"Képtelenség ilyen körülmények közepette csak a futballra koncentrálni – mondja a csapatkapitány, Herczeg Csaba. – A nyár közepe óta várja jussát Franck M’bemba, s fölteszem, ő is fizet lakbért, ám mostanság hogyan, arról fogalmam nincs.”
Ráadásul a klub nem csak a saját futballistáinak tartozik. Az együttestől nyáron eligazoló játékosokkal szemben felé is van elmaradása: a szerződésekben szereplő teljesítményösztönző javadalmazásokkal – a kontraktusokban rögzítették, amennyiben a labdarúgó a mérkőzések több mint felén pályára lép, további pénzt kap – még mindig adós. Holott ezt a summát június 30-án már ki kellett volna fizetni.
Az áldatlan állapotokat csak tetézi, hogy az irányítók előszeretettel mutogatnak a másikra, a felelősséget senki nem kívánja magára vállalni. Rácz Gábor a játékosok számára elérhetetlen, vele beszélni képtelenség. Egyébként meg, ha sikerülne is valamelyiküknek, az igencsak megrendítené a háztartás kasszáját, mert Rácz állítólag kilátásba helyezte: aki őt merészeli telefonon zaklatni, százezer forintot köteles a kft.-nek fizetni.
Iványi Károly ügyvezető igazgató ellenben – a labdarúgók elmondása szerint is – az ember szemébe nézve mondja: "Magam láttam, amint Rácz Gábor szignálta az átutalásról szóló elismervényt, tehát immár csakis a bankon múlik, mikor érkezik meg a pénz.”

Most nem könnyű dolgozni

És akkor a játékos vár, kalkulál, nemsokára esetleges tartozásait leróhatja, aztán telik nap nap után, a pénz meg sehol.
" Ilyen közegben nem egyszerű dolgozni – mondja a Vasas edzője, Csábi József. – De nem panaszkodom, mert idekerülésemkor világos volt előttem, mire vállalkozom. Mint fiatal tréner, ma is azt mondom, megtiszteltetés számomra ennél a patinás klubnál dolgozni, ugyanakkor tagadhatatlan: a problémákból alig látszunk ki. A gondok még a nyáron kezdődtek, amikor a vezetőség a csapat megerősítése helyett megszabadult az általuk túlfizetettnek tartott labdarúgóktól, s amikor az élvonalbeli tagság megszerzésére irányuló terveik szertefoszlottak, emiatt pedig szinte egy nap alatt kellett összeállítani a keretet.”
Csábi József szerint a fölöttébb sikertelen bajnoki rajtot követően – négy meccs, kilenc kapott góllal, egy győzelemmel – az elsődleges leküzdendő akadály a görcsösség.
"A játékosállományunk igencsak fiatal. A kezdőcsapatban például olyan játékosok szerepelnek rendszeresen, akik korábban alig kaptak lehetőséget, és ők kiváltképp nehezen viselik el, hogy mind a házon belülről, mind azon kívülről nyomás nehezedik rájuk. Természetesen érthető, hogy a Vasas irányítói és a szurkolók egyaránt türelmetlenek, ám tekintettel kell lenni arra: ez a gárda nem képes csak úgy bemasírozni az első osztályba.”
A szakvezető egyébiránt úgy véli, ha minden tökéletes lesz, akkor is csak az első öt hely valamelyikét szerezheti meg a Vasas, mivel a második osztályt kiegyensúlyozott erőviszonyok jellemzik.
Az ügyvezető igazgató ellenben azt hangoztatja az Illovszky-stadionban: ennek a Vasasnak minden találkozót legalább három góllal kellene megnyernie. És amikor a csapat nem így tesz, fölháborodását ekképp fejezi ki: "Erre a lelketlen játékra nem fizetünk!”

A mutatott játék siralmas

Az megint más kérdés, hogy ilyenkor nem premizálásról van szó, hanem a szerződésekben meghatározott fizetésekről, következésképp felmerül: miért nem teljesítményorientált alapú megállapodások köttettek.
Iványi Károly ügyvezető mégsem tartja ennyire tragikusnak a kialakult állapotot. Elmondása szerint most valóban csúsztak a pénzek, ám azóta mindenki megkapta a fizetését. A teljesítményösztönző elmaradásokról pedig azt mondta: a Vasas vezetői a mai napig nyögik az előző vezetés idején aláírt, magyar viszonylatban is kimagaslónak tetsző összegekről szóló szerződések teljesítését, emiatt halogatják az átutalásokat, s inkább a felek közti kompromisszumos megoldásra törekednek.
"A Vasas csapata katasztrofális teljesítményt nyújtva búcsúzott a legfelső vonaltól, akkor meg miért fizessük ki a szóban forgó összegeket? Talán megérdemlik?” – teszi föl a kérdést Iványi Károly… Az ügyvezető ezzel kapcsolatban megjegyzi továbbá, hogy az elmúlt szezonban szerepelt gárda is búcsúzni kényszerült az élvonaltól, elvben tehát az sem lehetett erősebb a jelenleginél. A mostanság mutatott játék pedig szintén siralmas, úgyhogy valóban igyekeznek a prémiumok visszatartásával szankcionálni a játékosokat. Arra a fölvetésre, miszerint egyes pletykák Rácz Gábor esetleges távozásáról szólnak, Iványi Károly ekképpen reflektál:
"Erről szó sincs, kitart a csapat mellett, ám az biztos, hogy a jövőben nagyobb állami (értsd: önkormányzati – a szerző) segítséget várna el.”
Végül megkérdezzük Iványi Károlytól, hogy az edző miért nem kap fizetést munkába állása, azaz július 8-a óta, amire a következő lakonikus válasz érkezik: "Majd ő is megkapja…”
A pénzét vagy a magáét – kérdezhetnénk, de nem tesszük. Inkább ennyiben maradunk. A Vasas jövője szempontjából a válasz lényegtelen is.