Vesztes gárdán se változtass!

Találós kérdés: melyik csapat szerződtette a legkevesebb játékost a nyári átigazolási idény során?Egy kis gondolkodás után a legtöbbünk valószínűleg kapásból rávágná, hogy a Lazio, hiszen a római kékek óriási anyagi zűrben vannak, és nem engedhetik meg maguknak, hogy nyakra-főre új futballistákkal töltsék fel a keretet.Ám tévednénk – bár (földrajzi értelemben) nem járnánk messze az igazságtól: a legkevesebb játékost ugyanis a Roma igazolta. Fabio Capello mester együttese mindössze négy futballistát szerzett meg, és őket is inkább a kispadra, mintsem a kezdőbe: Bombardinit a Palermóból, Sartort a Parmából, Dellaszt a Perugiából és Guardiolát a Bresciából.Ebből is látszik, hogy Capello nem híve a "vegyük meg, aztán megnézzük, hogy mit tud” esetleg a "vegyük meg, aztán majd kitalálom, hogy mi legyen vele” címet viselő stratégiáknak. A májusban "csak” a második helyre befutó Roma vezetőedzője mindig posztra igazol, és mindig csupán olyan játékost kér Sensi elnöktől, akire valóban szüksége van. Nem véletlen, hogy ha megnézzük a két évvel ezelőtti bajnokcsapat keretét és a mostani névsort, alig találunk eltérést, ha pedig a kezdőcsapatokat hasonlítjuk össze, akkor mindössze két cserét fedezhetünk fel: Zago helyét Panucci, Cristiano Zanettiét pedig Emerson foglalta el. (Sőt, a "kemény mag” már az 1999–2000-es idény, Capello első éve óta itt van: akkor Antonioli – Cafú, Aldair, Zago – Tommasi, Di Francesco, Zanetti, Candela – Totti – Delvecchio (Montella), Batistuta volt az összeállítás. Nem lehet azt mondani, hogy három év alatt sokat fordult volna a világ a "farkasokkal”.

Igaz, az idén nyáron volt még egy játékos, akit Capello nagyon szeretett volna megvásárolni, de (egyelőre?) nem érkezett meg: Edgar Davids, a Juventus holland középpályása, akire a mester szerint nagy szükség lenne ahhoz, hogy a Roma a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is győzelmi reményekkel indulhasson el. "Davids nélkül csak a negyedik legerősebb csapat vagyunk a bajnokságban az Inter, a Juventus és a Milan mögött – jelentette ki Capello néhány nappal ezelőtt, mire Sensi meglehetősen ingerülten válaszolt: – Ha ezzel a csapattal a negyedik helyen akar végezni, akkor azonnal kirúgom.”
Aztán a vita folytatódott. "Egyetlen játékost kértem, és őt sem kaptam meg. Pedig biztos vagyok benne, hogy ha tényleg meg akartuk volna venni Davidsot, akkor meg is vettük volna – replikált az edző, de az elnök nem hagyta magát: – A Juventus negyvenmillió eurót kér a játékosért, ám egyrészt a holland már nem fiatal darab, másrészt most már a Bajnokok Ligájába sem nevezhetnénk be. Davids nélkül is miénk a legerősebb keret a Serie A-ban.”

Ezzel persze lehet vitatkozni, de ha sorban megyünk, akkor valóban nem találunk olyan posztot, amely gyenge lenne a Romában. A kapuban Antonioli és Pelizzoli (két válogatott kerettag) válthatja egymást, előttük Panucci, Samuel és Zebina alkotja a védelmet. Itt vethető be a veterán Aldair is, aki májusban könnyes szemmel köszönt el szurkolóitól, hogy aztán néhány hete visszakapja a 6-os számú mezét és még egy évre aláírjon a csapathoz. (Valami hasonló történt a Milannál Billy Costacurtával.) A védelmet erősítheti a Perugiától megszerzett görög Trajanosz Dellasz, akiről Capellónak nagyon jó a véleménye, és az elefántcsontparti Lassissi, aki egy súlyos lábtörés miatt kihagyta az egész előző idényt. A középpálya két szélén két világbajnok, Candela és Cafú bolondítja majd az ellenfeleket, középen Tommasi és a vb-aranyról egy buta vállsérülés miatt lemaradó Emerson feladata a szűrés és az irányítás. Az igazi játékmester, minden megjátszható labda alfája és ómegája pedig Francesco Totti, aki mögé a kispadra is egy világklasszist sikerült igazolni. Guardiola talán már nem az a fantasztikus futballista, akit néhány éve a Barcelonában csodálhattunk meg, de azért nem lehet véletlen, ha Capello igényt tartott rá. A csatársor összetétele önmagáért beszél: a világklasszissá érett Totti mellett a felkészülési meccseken kiválóan teljesítő Batistuta, továbbá Montella, Delvecchio és Cassano csatázik majd a helyekért, és bár egyikük sem könnyű egyéniség, Capello eddig remekül tartotta közöttük az egyensúlyt: mindig az játszott, aki jobb formában volt, és akiben inkább "benne volt” a gólszerzés lehetősége.
Mert Capello sohasem a "nevet” nézi, hanem mindig azt, hogy az illetőre abban a pillanatban éppen mekkora szüksége van…
Sorozatunk következő részében (szeptember 13-án) a Juventust, a Parmát és a Piacenzát mutatjuk be.