Rettegjenek inkább a zöldek!

A visszafogott szereplés, a nyögvenyelős játék ellenére Kovács Zoltán népszerű a Megyeri úton. Az Újpest –dalba foglalt –csapatkapitánya két év után tért vissza a lila-fehérekhez, mindjárt egy Szuperkupa-győzelemmel. A Zalaegerszeg elleni siófoki találkozón gólt lőtt, azaz nem is sikerülhetett volna jobban az első találkozója régi-új csapatában. Utána azonban hosszú szünet következett, egészen a negyedik fordulóig gól nélkül maradt a csatár. Akkor azonban betalált a Debrecen kapujába. A hét végén egy olyan mérkőzés következik, amely hosszú időre meghatározhatja az újpestiek hangulatát. A rutinos csatár már jó néhány Újpest–Ferencváros párharcon van túl.
–A zöld-fehérekkel mindig emlékezetes meccseket vívtunk –mondta Kovács Zoltán. –Most hirtelenjében egy kilencvenhatos Magyar Kupa-találkozó jut eszembe, amikor a Megyeri úton három–egyre legyőztük a Ferencvárost. Aztán itt van még az kilencvennyolcas tavaszi Üllői úti találkozó, amikor 1–1-es döntetlenre végeztünk. Ez az iksz akkor azt jelentette, hogy gyakorlatilag megnyertük a bajnokságot, de az eredményektől függetlenül hosszasan sorolhatnám még a találkozókat, hiszen szinte mindegyik nagy élmény volt.
–Magyarországon az Újpest és a Ferencváros találkozóinak különleges hangulatuk van. Ön szerint mitől más ez a párharc, mint a többi csata? Hiszen ennek a mérkőzésnek a nyertese is csak három pontot kap, ezt a meccset is két kapura és egy labdával játsszák, a győztes pedig nem lesz automatikusan bajnok.
–Ennek a két csapatnak a legnagyobb itthon a szurkolótábora, ha az Újpest és az FTC nem lenne, sokkal szegényebb volna a magyar futball. Ha van a világ futballjában ősi rivalizálás, akkor az egyik nálunk zajlik több mint száz éve. Azt nem tudom megmondani, mi az oka a két fél közötti éles ellentétnek, az viszont bizonyos, hogy az érezheti igazán futballistának magát mifelénk, aki egyszer legalább szerepelt ezen a találkozón. Az év legnagyobb meccséről van szó, másról sem lehet hallani a bajnokit megelőző napokban, csak az Újpest és a Fradi csatájáról. És ebben az esetben senkit sem érdekel, melyik csapat hogyan is áll. Volt úgy, hogy az Újpestnek nem ment igazán, mégis nyert, és sajnos ez fordítva is előfordult.
–Az utóbbi időben többször is előfordult, hogy a találkozó már akkor eldőlt, amikor a játékosok kifutottak a pályára. Legutóbb az Üllői úton ijedten kezdett az Újpest, ki is kapott. Mi lehet az oka ennek a visszafogottságnak?
–Az elmúlt két esztendőről nem tudok mit mondani, hiszen nem voltam itthon, ez idő alatt a francia másodosztályú Chateauroux együttesében szerepeltem, és csak a televízión keresztül követhettem a magyarországi eseményeket. A korábbi években viszont nem volt semmi baj, közülünk senki sem tartott a zöld-fehérektől, sőt mindenkit feldobott a találkozó. Említettem már azt a bizonyos kupameccset, akkor nekünk nem ment igazán jól, mégis simán nyertünk, ráadásul még több gólt is rúghattunk volna. Az a lényeg, hogy ezúttal is bátran menjünk ki a pályára, és olyan elszántan futballozzunk, mint néhány éve. Most a Ferencvárosnak kell megijednie tőlünk!
–Ilyenkor, a nagy meccs előtt változik valamennyit a felkészülésük? Kell-e egyáltalán módosítani valamit?
– Ugyanúgy tréningezünk, mint az összes többi bajnoki előtt. Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem gondolok egyre többet a szombati mérkőzésre, de egy profi játékosnak ugyanúgy kell készülnie minden egyes fellépésre. Az öltözőben látom mindenkin, hogy becsülettel, nagy odafigyeléssel gyakorol. Mindenki átérzi a találkozó súlyát, tudja az összes újpesti játékos, hogy mit jelent ez a mérkőzés a szurkolóinknak. A drukkereink már éhesek a sikerre, nem okozhatunk nekik csalódást. Nem szabad félnünk senkitől és semmitől, és nem lehet lazítani sem, muszáj az utolsó sípszóig küzdeni, hajtani.
–Mi a véleménye a jelenlegi Ferencvárosról?
–Nagyon jó csapattal találkozunk szombaton. Először is ki kell emelnem Szűcs Lajost, aki remek kapus, egy bajnoki címet neki köszönhetnek a zöld-fehérek. Aztán ott van Lipcsei Péter, aki szintén kiváló labdarúgó, Tököli Attila pedig a hazai viszonyok közt az egyik legjobb csatár.
–Viszont nem játszik Dragóner Attila és Gera Zoltán…
– Ne is folytassa, mert ez az, amivel egyáltalán nem foglalkozunk. Teljesen mindegy, hogy a Ferencváros milyen összeállításban lép pályára, mint ahogy az sem számít, hogy nálunk kik jutnak szóhoz. Az a tizenegy-tizenegy labdarúgó lesz ez alkalommal a legjobb, akiket az edzők a kezdőegyüttesekbe jelölnek. S akik játszhatnak majd, bizonyosan győzni akarnak.
–Ha már a hiányzóknál tartunk, említsük meg, hogy az Újpest keretében is vannak sérültek. A hét elején még ön is kisebb lábfájdalmakra panaszkodott.
–Ez így van, de engem ez most nem érdekel. Fáj a bokám, ám ez mellékes, jelenleg csak a győzelem a fontos. Egy sikerrel már csak hárompontnyira lennénk a Ferencvárostól, vagyis végre megkezdenénk a felzárkózást.
–A Ferencváros ellen nem lesz könnyű győzni…
–Biztos, hogy nem, de szeretném, ha végre az akarásunk mellett a felszabadult játékunkat is dicsérni lehetne. Talán nem a zöld-fehérek ellen nyújtjuk majd életünk legjobbját, de vissza kell csalogatnunk a stadionba a lelkes és sajnos mostanában egyre többször és jogosan türelmetlen drukkereinket.
–Mi lehet a siker titka a szombati találkozón?
–Említettük már a hiányzókat. Abban biztos vagyok, hogy Dragóner Attilát nagyon nehéz lesz pótolni. Ezt ki kell használnunk. Persze az sem baj, hogy Gera Zoltán most tölti le a három sárga lapja miatti eltiltását.
–Most következik a rangadó, azután jöhet a Paris Saint-Germain elleni UEFA-kupa-találkozó.
–Ma még fölösleges arról a meccsről beszélni, egyelőre csak a szombati bajnoki érdekel minket. Nem fogjuk vissza magunkat, nem tartalékolunk a kupacsatára, minden idegszálunkkal a győzelemre törekszünk. Aztán majd beszélhetünk a franciákról is.
–Van még egy csapat, amiről szót kell ejtenünk, ez pedig a válogatott. Ön sokáig benne volt a bő keretben, de Bicskei Bertalan távozása óta nem kapott meghívót. Lehet, hogy megragad tizenhárom válogatottságnál?
–Nem hiszem, én mindenesetre nem vagyok babonás. Nagyon örülök, hogy Gellei Imre engem is azon játékosok között emleget, akikre számíthat a keret kihirdetésekor. Többek között azért is megérte hazajönni, mert így legalább szem előtt vagyok, könnyebben bekerülhet a nevem a szövetségi kapitány noteszébe. A többi meg csak rajtam múlik. Egy jó játék a Ferencváros ellen mindenesetre sokat javíthatna az esélyeimen…