Tíz emberrel sem ijedtek meg

Több mint egy perc múltán azonban már minden bizonnyal megbánták volna Kenesei Krisztiánék az imént felvázolt képzeletbeli tettüket. Flavio Pim ugyanis a zuhanyzóba, a ZTE pedig emberelőnybe került. Fordulat mindazonáltal nem történt a mérkőzésen, a hazaiak ugyanis tíz emberrel is partnerei voltak a bajnoknak, sőt helyzeteik és játékuk alapján úgy tűnt, emberhátrányban is kiütik a ZTE-t. A ziccerek azonban kimaradtak – úgy tűnik, Szentes Lázár edző, miután rendberakta a csapat védekezését, most már azon törheti a fejét, hogy orvosolhatná a helyzetkihasználás problematikáját–, így a ZTE több mint egy órányi játékot követően némileg visszakapaszkodott. A reménykedés az egyenlítést illetően még rövidebb ideig tartott, mint az említett zanzibári háború.
A szépítő találat után három perccel ugyanis már Bozsik Péter játékosai is eggyel kevesebben voltak a gyepen, mert Csóka Zsoltot második sárga lapja után is az öltözőbe száműzte Hajdó Attila játékvezető. Tíz a tíz ellen futballozva hamar kiderült, hiába játszott csaknem ötven percet emberhátrányban a DVSC, bírják még a házigazdák, mi több, helyzetekre is futotta tőlük. Így hát nem lehetett vita tárgya, hogy az egységesebb, határozottabb hazai csapat megérdemelten zsebelte be a három bajnoki pontot.
Nem véletlenül volt még a szokásosnál is mosolygósabb Böőr Zoltán, a Loki kapitánya. Csapata visszavágott a tavaszi 1–6-ért, és bár ezúttal ő nem szerzett gólt, elévülhetetlen érdemei voltak a diadalban.
"Hogy milyen is volt a mérkőzés? – kérdezett vissza Böőr Zoltán. – Az elsőtől az utolsó pillanatig élveztem a meccset, de ugyanezt éreztem a csapattársaimon is. Kifejezetten jónak tűnt az iram, remélem, a tévénézők és a stadionban ülők is egyetértenek a véleményemmel. Emberhátrányban sem ijedtünk meg, bár az igaz, hogy néhány percig igencsak tüskésen fociztunk. Okosan és jól védekeztünk, ráadásul bőven volt lehetőségünk, hogy növeljük az előnyünket. Mindenképpen nyerni akartunk, és ez sikerült. Ennél pedig semmi sem fontosabb.”
A középpályás éppen befejezte a mondatot, amikor az öltöző ajtajában megjelent a kórházból frissiben visszatért Molnár Balázs. A zalai középpályás egy ütközést követően szerencsétlenül fogott talajt, és megrepedt az egyik nyakcsigolyája. Molnár még egy nyakmerevítővel "gazdagabban” is mosolyogva gratulált válogatottbeli társának, és cserélt vele mezt. Aztán felvetettük Böőrnek, egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy a hazaiak a legutóbbi derbi emlékeit nyögnék, nem tartottak egy újabb vereségtől.
Társával ellentétben Dombi Tibortól csak egy rövid vigyorra futotta.
"Gólt lőttem végre, nyertünk, de nekem megint nem ment valami fényesen – fogalmazott önkritikusan a középpályás. – Fejben rendben vagyok, fizikálisan viszont nem érzem magam a csúcson. Talán az a baj, hogy Hollandiában az elmúlt évadban alig jutottam szóhoz. Szóval a meccshiány okozhatja a problémát, legalábbis remélem, hogy az.”
Bajzát Péteren is érződött a hosszú kihagyás. Tavasszal az újpesti Medgyesi Lászlónak okozott súlyos sérülést a támadó, emiatt augusztus 26-ig szóló eltiltással bűnhődött. A csatár hosszú idő után tehát először léphetett pályára kezdőként a DVSC-ben, ám egy meggondolatlan becsúszással könnyen újra kiiktathatta volna magát a Szentes Lázár rendelkezésére álló labdarúgók közül. Bár a szakvezető várhatóan egyébként is őt cserélte volna le egy védőre, Flavio Pim kiválását követően a latinos temperamentumú gólvadász említett tette még indokoltabbá tette a váltást. Ezzel együtt őt is hosszasan ünnepelte a közönség a találkozó végén.