Felesleges lenne most a titok szót használni, és közhelyeket puffogtatnánk, ha leírnánk a "munka, a "különleges lelkesedés vagy a "becsülettel dolgoznak kifejezéseket. A Siófokra ráillik valamennyi, csakhogy a Balaton-parti csapatnál nincs semmiféle misztikum vagy különlegesség. Siófokon éppen úgy mennek a dolgok, ahogy egy újonc magyar futballcsapatnál menniük kell. Az edző a maximumot követeli, a játékosok (megfelelő leértékeléssel persze&) mindezt végrehajtják, sőt, még annál is többet tesznek a pályán.
Mert bizony a Siófokról most már beszélnünk kell. Arról a csapatról, amelyik szombaton nemhogy egyenrangú partnere volt az MTK-nak, hanem egyértelműen jobb, meggyőzőbb és tudatosabb futballt mutatott be. Érdemes százszor is hangsúlyozni, hogy nem csodacsapatról van szó, hanem Csank-csapatról. Ez a mi esetünkben nagyon is sok mindent jelent. Ahová Csank János eddig bepakolta titkos kis naplóját, sokat emlegetett és mindenhová cipelt jegyzettömbjét, ott bizony csoda dolgok történtek.Felesleges lenne most visszamenni Vácig, a bajnoki címig (pontosan emlékszik rá a futballtársadalom, hogy milyen játékoskerettel érte el azt a nagy sikert a Duna-parti együttes…), és azt sem kellene emlegetnünk, hogy Csank mester hosszú-hosszú idő után először szövetségi kapitányként túlélte a selejtezősorozatot. A jugoszláv csapást most hagyjuk. A szakember azóta dolgozott Székesfehérvárott, ahol úgy repítette vissza az első osztályba a korábban kiesett Videotont, mint Gagarint az űrhajója. Aztán irány az Üllői út, és amit kértek tőle, tökéletesen végrehajtotta: bajnokot csinált a Ferencvárosból.És tessék, most Siófokon pödri a bajszát, mosolyog sejtelmesen, és szorítja a jegyzettömbjét. Emellett persze mindennap megdolgoztatja labdarúgóit, futtatja őket megállás nélkül, talán már ötszázszor körbetrappolták a Balatont is. De ez még mind kevés lenne az üdvösséghez, hiába zakatol kilencven percen át a Siófok, ha az ellenfelek szép komótosan kipasszolgatnák őket, és apró gólokkal szórnák meg a hálójukat. De ilyesmiről szó sincs. Aki látta (bizony kevesen látták…) a kék-sárgák MTK elleni találkozóját, pontosan tudják, hogy ők nemcsak futnak bele a világba, hanem tudatosan futballoznak. A védelmük magabiztosan, már-már elegánsan rombol a volt válogatott bekk, Kuttor Attila vezetésével, a középpályások többet dolgoznak mint egy sztahanovista brigád a vasöntödében, a csatárok pedig… nos igen a csatárok ügyesek, legalábbis hazai szinten.Nem csoda, hogy a klubigazgató, Sallói István csaknem a kezébe harapott dühében az MTK elleni meccs után, és indulatosan mondta: "Ez hihetetlen, az MTK-nak helyzete sem volt, mi futballoztunk, győzelmet érdemeltünk volna, erre tessék, egy ilyen szerencsétlen góllal kaptunk ki. Ilyen egyszerűen nincs…”És ez pontosan így is történt. Hogy a Siófok meddig vitézkedik az egyelőre kérdéses, ám vezetőedzőjét ismerve biztosak lehetünk benne, hogy nem holmi fellángolásról, szerencsesorozatról van szó. Csank János vitéz már számtalan hasonló csatát nyert meg edzői pályafutása során, és neki sok-sok önbizalomtól duzzadó, szóban világklasszis, az eredményét tekintve viszont szerény kollégájával ellentétben minden oka meg van rá, hogy bizakodva tekintsen a jövőbe. Erről az eleinte dühös, később bosszankodó, a meccs végén pedig a szerencsét emlegető MTK-szurkolók is sokat beszélhetnének.