A szünet előtt eldőlt a meccs

Mindenesetre dicséretes a szerénység, és való igaz, a világbajnokot (a brazil Ronaldinhót) és a világ minden tájáról összevásárolt sztárokat – avagy ma még sztárocskákat – felvonultató Paris Saint-Germain ellen az UEFA-kupa első fordulójának első meccsén nem a Magyar Kupát nyert lilák voltak az esélyesek (sőt!).
S ha már itt tartunk…
Nos, egy kiscsapat elleni meccs a francia főváros futballrajongóinak a vérét sem pezsdítette meg, hiszen a Parc des Princes-ben ezúttal 29 ezer néző tekintette meg az összecsapást – számoljunk úgy, hogy erre a meccsre kicsivel több, mint fél házat regisztrálthattak az arénában. Ennyi ember ereiben hűlt meg egy pillanatra a vér, amikor egy formás, és tempójában is értékelendő magyar támadás futott a pályán, amely akció végén Kovács Zoltán fejelte Lionel Létizi kapuja mellé a labdát. No, szó se róla, rögvest jött a válaszcsapás, és a PSG akciózása nyomatékosította, hogy valóban professzionális felfogású gárda feszül neki a fehér szerelésben futballozó Újpestnek. Kiemelt figyelem járt ugyebár Ronaldinhónak, akit próbáltak őrizni a magyarok, s jobb megoldás híján a középen szervező, a csapatjátéknak fazont adó brazilt tengelyben adták át egymásnak, azaz, ha kellett Korolovszky Gábor lépett ki a sztárra, aki ha mégis túljutott a középpályán, akkor ott volt Tamási Zoltán. Elméletben nem is volt ezzel a védekezéssel semmi gond, a gyakorlatban azonban végül csak a dél-amerikai futballista szambázott örömében a szögletzászlónál, miután a tizenharmadik percben iskolajáték után fejelte a labdát a hálóba.

Sajnos túl hamar kiderült, hogy sem futógyorsaságban, sem labdabirtoklásban, sem a képzettségre épülő technikásságban nem tudja az Újpest felvenni a versenyt a PSG-vel, és legfeljebb villanásokra futja erejéből a párizsi kapu közelében.

Gyaníthatóan a masszívabb játék érdekében küldte Szabó András pályára Rósa Henrik helyett Daniel Tschurt, de mit sem ért az átszervezés: Mauricio Pochettino növelte az előnyt (itt jegyezzük meg: az argentin légiósba kapaszkodó, magyar szinten határozott védőnek mondott Juhár Tamásnak esélye sem volt a sokkal jobb tempóban és agresszíven érkező ellenféllel szemben…), aztán mulatságos mozdulatok után Martin Cardetti is begyötörte a kapuba a labdát, s innentől számolva a félidő még hátralévő idejében a franciák a trükkösebb csapatjáték csiszolására fektethették a fő hangsúlyt. Azért álljon itt egy mondat a lilák dicséretére: nem csüggedtek, ha úgy hozta a sors, akkor előretörtek – ők legalább kifutották magukat a negyvenöt perc során…Persze még mielőtt valamiféle örömfociról írnánk, arról is tudósítanunk kell, hogy a háromgólos előny birtokában sem adta fel az alaptaktikáját a PSG: a vendéglátók letámadással is próbálkoztak (sok sikerrel), ha nem tudták megszerezni a labdát, akkor visszazártak, és hátulról építették fel az akcióikat. A labdát, persze, úgy játszották meg, hogy Ronaldinho lábát is érje, a brazil játékos pedig becsülettel küzdve, kisebb trükköket bemutatva próbált Vlaszák Géza kapuja felé indulni.
Magyar szempontból nem volt ez könnyű játék, hiszen más ez a stílus, mint amit egy magyar csapat hazai pályán megszokhat, és ilyenkor bizonyosodik be, hogy csak a vakszerencsének köszönhető az, hogy egy Paris Saint-Germain-szintű együttes ellen sikert jegyezzen a krónika. Az Újpest tette azt, amit ilyenkor tenni lehet: fogcsikorgatva küzdött, már-már szenvedett, de szép játékra nem volt képes.

A második félidőből mindenesetre elment negyedóra úgy, hogy érdemi helyzet nem volt a kapuk előtt, a feljegyzésre méltó eseményt az jelentette, hogy Dejan Poljakovic lelkesen felfutott a jobb oldalon, de ez a szorgalom önmagában mit sem ért. A franciák sem mutattak be elementáris futballt, és ha a lilák képesek lettek volna a koncentráltabb játékra, akkor tán még nagyobb helyzetre is futja – éppenséggel még annál is nagyobbra, mint amilyet Poljakovic hagyott ki a hajrá kezdetén; a horvát légiós méterekkel mellélőtte a labdát…
A folytatásban is harcoltak, próbálkoztak a magyarok, de helyzete megint csak a házigazdáknak akadt; Vlaszák kapus azonban nem panaszkodhatott a szerencséjére. A 3–0 ellenére az Újpest tulajdonképpen nem vallott szégyent, ám ennél több jót nemigen lehet elmondani, hiszen a továbbjutáshoz csodát kellene produkálniuk a visszavágón a liláknak.


Mestermérleg

Luis Fernandez a Paris Saint-Germain vezetőedzője:
Tekintélyes előnyünk ellenére sem mondom azt, hogy már eldőlt a továbbjutás, hiszen korábban szereztünk már nagyobb előnyt, túl magabiztosak lettünk, és majdnem pórul jártunk. Az Újpest bizonyította, hogy jó csapat, ezt számomra az mutatta, hogy ellenfelünk alakította ki a találkozó első helyzetét. Komolyan vesszük tehát a budapesti visszavágót.

Szabó András az Újpest FC vezetőedzője:
Játékban nem volt olyan nagy különbség a két csapat között, mint amit az eredmény mutat. Három nagy egyéni hiba eldöntötte ezt a mérkőzést. A viszszavágón természetesen mindent megpróbálunk elkövetni azért, hogy legyőzzük a Paris Saint-Germaint, bár a reménybeli sikerünkhöz a franciáknak is hasonló hibákat kellene elkövetniük, mint amilyeneket mi bemutattunk itt, Párizsban…