Hikmet Karaman tisztességtudó ember. A török csapat edzője ugyanis egy nappal a budapesti vendégszereplés előtt kerek perec kijelentette, hogy a Ferencváros jobb csapat, mint az övé, és bizony már akkor is elégedett lenne Budapestről hazafelé a repülőn, ha a fiai két- vagy háromgólos vereséggel megúsznák. Nos, Karaman sporttárs vagy annyira rafinált, mint a legendás Jumurdzsák az egri vár ostrománál, vagy tényleg ennyire rossz csapata van.
Mindenesetre az utóbbi tippet erősíti, hogy a Kocaelispor eddig öt bajnoki találkozójából éppen ötöt vesztett el, és így, ilyen hangulatban kellett volna Budapesten helytállnia a török csapatnak. Egyébként a Fradinak van néhány törökös kupaemléke; 1963-ban például a zöld-fehérek első BEK-meccsüket a Galatasaray ellen vívták, kaptak is Isztambulban egy sima négyest (Aczél, az FTC kapusa volt a mezőny legjobbja, képzelhetik…), és a visszavágón Albert duplája harmincezer néző előtt csak a kieséshez volt elég. Akkor is játszott a törököknél egy Ugur nevű futballista és most is itt van, lehet hogy éppen apáról és fiáról van szó. De jóval később, 1971-ben a Ferencváros első UEFA-kupa-találkozóján a másik sztárcsapat, a Fenerbahce jutott ellenfélül, és akkor már 1–1-gyel és 3–1-gyel a magyarok mentek tovább. Régi szép idők, igaz, szerda este nem sok idő maradt a lelátón nosztalgiázni. Tudniillik a zöldek óriási elánnal és rendkívül agresszív felfogásban kezdték a találkozót, ami szemmel láthatólag sokkolta a török csapatot. Tököli Attila ráadásul a találkozó elején bevette Ahmet hálóját, mintegy megadva a mérkőzés alaphangulatát. Ezekben a pillanatokban alighanem csörgött a telefon a gödöllői Szabó család otthonában. Ôk nem a rádiósorozat Szabó családja, csupán "egyszerű” Ferencváros-szurkolókról van szó. Szabó László, a családfő a hazai meccseken telefonon értesíti az asszonyt, ha győz a Fradi, akkor süssön mákos vagy túrós rétest, hadd legyen otthon nagy ünnep. Már a félidő elején rétesszag terjengett az Üllői úton, a közönség nem győzte tapsolni kedvencei finom megoldásait és látványos akcióit. Nem lehet elmenni szó nélkül két, szinte tökéletes Fradi-akció mellett – mindkettőben Tököli játszott főszerepet. Előbb Gera Zoltánt hozta ziccerbe egy köténycsel után, majd gólpasszal ajándékozta meg az ezúttal is kirobbanó formában játszó Lipcsei Pétert. Ünnepelt a Fradi-tábor, és egyre többen mondták, ilyen ellenfél kell nekünk, hiszen a Kocaelispor szemmel láthatólag koca futballistákból áll. Erről Szűcs Lajos is tudott volna mesélni a szünetben, hiszen a Fradi kapusának az első negyvenöt percben két lapos és egy félmagas hazaadást, na meg egy életerős Jordanov-lövést követően kellett hárítania. A törökök vendégjátékosa tizenegyesgyanúsan hasalt el a magyar tizanhatoson belül, ám Ivanov, a meccs bírója mosolyogva intett továbbot. Ekkor még dicsérték a bírót, ám amikor Tököli a félidő utolsó percében egyedül sprintelhetett Ahmet kapuja felé, Ivanov pedig – mintha csak heccelné a magyarokat – lefújta a negyvenöt percet, persze megváltozott a lelátói megítélése…
Tököli Attila (középen) már ünnepel, ezzel a találattal szerezte meg a vezetést a Fradi
Ment már a második félidő, amikor a közönség észrevette, hogy a Fradi az öltözőben maradt. Nem testben, inkább lélekben. A zöldek az első félidő remek teljesítménye után valami oknál fogva elfelejtették, hogy mindezt folytatni kellene. A nézők először döbbent csendben, majd egyre hangosabb fütyüléssel figyelték kedvenceik tolatómozdonyszerű játékát. A labda szinte állandóan a hazai térfélen pattogott. Szerencsére a török uralom nem százötven évig, hanem tizenöt percig tartott, és mindez nem járt együtt füstölgő bombákkal és apróbb kartácstüzekkel. Hiába passzolgattak pontosan a Kocaelispor játékosai, hiába szorították be a Fradit saját tizenhatosára, igazán veszélyes helyzetet csak nagyon keveset tudtak kialakítani a vendégek. Talán a hangos füttyszó, talán a lelkiismeret tette, mindenesetre egyszer csak újra elkezdett futballozni a Fradi. Tököli került ziccerbe, amit elhibázott, ám ez a villanás jelezte, hogy újabb fordulat következett a mérkőzésen. A hazaiak már többet birtokolták a labdát, már támadásokat vezettek, mi több, Dragóner Attila révén magabiztossá, fölényessé tették a vezetést. Újra tombolt a publikum, és azt várták a szurkolók, hogy majd jön a negyedik, akárcsak a ciprusi AEL Limassol ellen. És az óhaj valóra vált.
Fény és árnyék
+++ Ez lenne a jövô útja, a szurkolás módja, a nyugodtabb, higgadtabb drukkerek óhaja, de egyelôre csak álom mindez. Arról van szó, hogy a kivonuló csapatokat a kapu mögött helyet foglaló lelkes Fradi-B-közép látványos koreográfiával fogadta. Hatalmas transzparensen virított a „Go, Fradi, Go”, alatta pedig zöld és fehér zászlókat libbentett meg a könnyű nyár végi fuvallat. Szemet gyönyörködtetô volt mindez, az ember egy pillanatra elfeledkezett a korábbi balhékról, véres összecsapásokról. Ezt az irányvonalat kellene folytatni a pofonok és balhék nélkül.
--- Naná, hogy volt bunyó. Nem nagy és látványos, mindössze egy pontos gyomrost és egy lecsúszott állba vágást láthattunk, de ezúttal sem maradt el a verekedés. Ez a hét végi, országos visszhangot kiváltó botrányok után persze a legkevésbé sem örömteli információ. De ne tessenek azért nagyon megijedni, mert azt azért örömmel jelenthetjük, hogy az összecsapásra ezúttal a vendégszektorban került sor. Két imbolygó és rosszkedvű török drukker esett egymásnak, miközben kedvenceiket a pályán verte a Fradi.
Gyönyörű győzelem ez a 4–0. De azért kezeljük helyén a Fradi magabiztos sikerét, hiszen a Kocaelispor hazájában harmatgyengén szerepel, vereséget vereségre halmoz, utolsó helyen áll. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg: a török labdarúgás mostanság a világ élvonalában szerepel, a félholdas válogatott a világranglistán az első tíz között van, azt pedig itthon mindenki tudja, hogy hányadik Magyarország. Szóval becsüljük meg ezt az eredményt. Főként annak a tükrében, hogy a Fradi alighanem újra várhatja a sorsolást egy szép török kirándulás után. És ez a lényeg.
Mestermérleg
Garami József a Ferencváros szakmai igazgatója Örülök annak, hogy gólokat rúgtunk, és hogy sikerült helyzeteink többségét kihasználni. A második félidő elején megmutatta a török együttes az erejét. A négy–nulla ellenére, tudjuk, nehéz mérkőzés előtt állunk.
Hikmet Karaman a Kocaelispor vezetőedzője Szerettünk volna legalább egy gólt rúgni, ehelyett már az első félidőben kaptunk kettőt. A második félidőben jól kezdtünk, a Fradi mégis újabb két gólt rúgott. Ez a reális eredmény, de nem halt meg a remény, otthon minden másképp lesz.