Anekdoták a kalandozókról

Selmeci József mindent megőrzött és vég nélkül mesélt a régiekről, így például, hogy "…a Schaffer Spéci, tudja az MTK császára, a tízes években, vándorlásai során rövid ideig játszott Bázelben. A polgármester elképedve mondta neki, hogy többet keres nála. Schaffer azt válaszolta, azért, mert én tudok futballozni, maga viszont nem.”Selmeci József somogyi születésű, és mint ilyen, ifjú korában sokat időzött a Balatonnál is. 1936 nyarán több újpesti futballista, mint például Vincze Jenő, Szalay Antal, Zsengellér Gyula is a tó mellett pihente ki a bajnokság okozta fáradalmakat és ott megismerkedtek. A futballisták látták, hogy a fiút nagyon érdekli a labdarúgás, és kapacitálták, hogy jöjjön fel próbajátékra Újpestre. Csakhogy Selmeci József (akkor) a Fradinak szurkolt, de a nagyok azt mondták, ez nem probléma, úgyis csak addig drukkol a Fradinak, amíg fel nem veszi a lila mezt. S bár végül nem lila mezt húzott magára, hanem a szomszédban működő Phöbus szerelését, ám, mert a kisebbik újpesti klub korosztályos csapatában jutott játéklehetőséghez, az ifjú Selmeci József barátsága egyre erősebb lett az újpesti futballistákkal. Olyanynyira, hogy amikor a felsőkereskedelmi iskolában bukásra állt könyvelésből (figyelem, ennek a későbbiekben jelentősége lesz!), az akkor már sokszoros válogatott Zsengellér Gyula szólt az érdekében, de balszerencse, a tanár nem volt futballkedvelő. A háború után nem sokkal sportvezetői pályára lépett, több, egykor híres futballista társaságában végezte a tanfolyamot. Ám a "Munkára, Harcra Kész” tömegsportmozgalom őt nem lelkesítette eléggé, már akkor sem volt mindenki tökéletes, s 1956 végén elindult egy másik világot látni. Svájcig jutott, s ha valami igaz, akkor az az, hogy ott egy teljesen más világ várta. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de könyvelőként dolgozott és biztosított egyre jobb életkörülményeket német feleségének és cseperedő fiának. Nem az itthoni bizonyítványára, hanem a tudására alapozott.Aztán elkezdte a sportkapcsolatait felmelegíteni, valamint egyre több külföldön élő magyar futballistát keresett meg levélben, majd személyesen. Adatokat szerzett kinti működésükről, felbecsülhetetlen értékű képekhez jutott és újabb tippeket kapott, hogy kit hol lehet elérni. Így például járt Novarában Senkey Imrénél, Barcelonában Berkessy Elemérnél és Kubala Lászlónál, kapcsolatban volt a Sárosi-testvérekkel és természetesen a svájci magyar futballkolóniával. A gyűjtemény egyre duzzadt, aztán Dénes Tamás és Rochy Zoltán, az akkori Nemzeti Sport két, a témában ugyancsak jártas újságírójával könyv alakot öltött, "Kalandozó magyar labdarúgók” címmel. A futballberkekben nagy sikerű könyvhöz a Heraldika Kiadónál még hozzá lehet jutni (és a 06-1-2096-078 telefonszámon lehet érdeklődni). Munkásságáért két éve minisztériumi kitüntetést kapott, amelyet az akkori svájci nagykövettől, Schmitt Páltól vehetett át.A rengeteg régi kép és a sok történet azonban újabb könyvért kiált. Az újabb kiadvány a magyar labdarúgás első száz évét csaknem teljesen felölelné, tehát a sportág kedvelői roppant értékes könyvvel gazdagodnának. Egyelőre azonban Selmeci József visszautazik Bázelbe, hogy unokáit lássa és mesélhessen nekik – most már nem Schaffer Spéciről.