Csak a paprikától könnyeztek

Délelőtt tehát az a Szeged mutatkozott be a terveivel, amely jelenleg nem büszkélkedhet élvonalbeli csapattal, ám ez természetesen nem szempont a pályázat elbírálásakor. A város három csoportmérkőzésnek adna otthont. A bemutatóban – amelyet Bartha László polgármester nyitott meg – nagy hangsúlyt kapott földrajzi fekvése, közelsége Jugoszláviához és Romániához, ami alátámasztja azt az érvet, hogy ez az Eb nemcsak Magyarországé, hanem a környező országoké, azaz az egész régióé is lehetne. Referenciaként hivatkoztak a szegediek a nagy sikerrel megrendezett kajak-kenu világbajnokságra és Európa-bajnokságra, s ez szemlátomást hatott is a küldöttség tagjaira. Egyikük ki is jelentette, néhány kérdését azért nem teszi fel, mert pontosan tudja, amelyik város képes magas szinten ekkora jelentőségű eseményeket megszervezni, az egész biztosan kielégítő válaszokat adna. Természetesen azért faggatóztak a külföldi vendégek, zömmel ugyanarról, mint a korábbi helyszíneken. A feleletekből kiderült, hogy a tervrajzon és a maketten lenyűgöző stadiont az Eb-rendezéstől függetlenül megépítik Szegeden, de ha nem nyer a magyar pályázat, akkor valószínűleg valamivel később 2008-nál. Ezzel szemben a ma még szerény repülőtér mindenféleképpen nemzetközi rangot harcol ki magának, tehát lesz beton kifutópályája, kiszolgálóépülete, és képes lesz évente 150 ezer utas fogadására is, s egy időben tizenöt utasszállító gép parkolhat majd ott. Azt is elégedetten nyugtázta a bizottság, hogy az autópálya négy év múlva már biztosan eléri Szegedet, azaz az infrastruktúra hiánya egész biztosan nem lehet majd akadálya a sikeres rendezésnek.
A szemléző külföldiek még szerdán szóvá tették, hogy túlságosan is európai ételeket kapnak, holott reménykedtek, a híres magyar konyha remekeivel is megismerkedhetnek. Fogadni lehet rá, hogy a szegedi ebéd közben ez a hiányérzetük maradéktalanul semmivé vált. A méregerős paprikapálinkától a szemük majdnem kiugrott a helyéről, sokáig levegőt sem kaptak, a halászlét is élvezettel fogyasztották, a töltött káposztát nem győzték enni és dicsérni, a gombaszószszal és makói hagymával tálalt sültekkel viszont hely híján már egyre kilátástalanabb küzdelmet folytattak…
Délután viszont újra dolgozni kellett, csaknem háromnegyed órás repülőút után a Puskás Ferenc-stadion Iharos termében Budapest bemutatkozása következett. Talán mondani sem kell, hogy a küldöttség tagjai fővárosunkról már nagyon sok benyomást kaptak, és a látott-hallott adatok a fejlődéséről nemigen lepték meg őket. Demszky Gábor főpolgármester köszöntője után következett a szokásos ismertető az Európa-bajnoksággal kapcsolatos infrastrukturális kérdésekről, majd előbb a Fehér úti, utána a mai helyén felépülő vadonatúj Puskás-stadion terveinek a bemutatásán volt a sor. Magától értetődően itt is elhangzottak a szokásos kérdések parkolásról, közlekedésről, repülőtérről, a válaszokból pedig többek között az is kiderült, hogy a Puskás-stadiont ha törik, ha szakad, megépíti az állam, de a Fehér útit valószínűleg csak akkor, ha Magyarország Eb-t rendezhet hat év múlva.
Az újabb helyszínre nem kellett meszszire menni: a delegáció átsétált az épülő Budapest Arénába. Ez azért volt nagyon fontos, mert itt lenne az Európa-bajnokság médiaközpontja, és ezért kulcsfontosságú a szerepe. Jürgen Müller, az UEFA vezető termékmenedzsere megjegyezte, ha egymás mellett felépül majd a Puskás-stadion és az Aréna, akkor Budapest egész Európát tekintve is páratlan létesítménykomplexummal dicsekedhet majd, és nem lenne olyan rendezvény, amelyet ne pályázhatna meg a siker reményében.
Egyébként is: négy roppant feszített tempójú nap után már bátran elmondható, hogy a házigazdák nem vallottak szégyent, és a szemlebizottság egész biztosan elégedetten távozik majd hazánkból péntek délután. A vendégek természetesen kínosan vigyáztak rá, nehogy akár egyetlen szót is mondjanak az esélyekről, belemenjenek a véleményük ismertetésébe, de az elejtett szavak, félmondatok azért árulkodóak voltak. Christophe von Wattenwyl eseménymenedzser három éve már járt nálunk ugyanezen okból, akkor a 2004-es Eb magyar–osztrák pályázatát vizsgálta, és állandóan azt ismételgette, hogy számára hihetetlen, mennyit fejlődtek, változtak az érintett városok. Szerdán este például szemlátomást döbbenten nézett körül Debrecen főterén, mintha nem ugyanott állna, ahol állt három esztendeje. Mindenütt gratulált a stadionok tervezőinek, hangsúlyosan hozzátéve, hogy minden egyes terven látszik, a magyarok megszívlelték a három éve hallott véleményeket, bírálatokat, és az öszszes hibát kijavították. Látszott, meggyőzően hatott rájuk néhány már megkezdett építkezés, így volt ez Kaposvárott és Székesfehérvárott is – mégiscsak más egy stadion papíron, és más az, amikor legalább már a pillérei állnak.
Visszatérve a programhoz: az Aréna után a Budapest Kongresszusi Központ következett, ez az Európa-bajnoki selejtezők sorsolásának adna otthont, magának a döntőnek a csoportbeosztását pedig a tervek szerint a Nemzeti Színház mellett később felépülő konferencia- központban sorsolnák ki.
Pénteken a bizottság a BNV-re látogat ki, a közvetítési központ tervezett helyére, majd a vendégeket fogadja Mádl Ferenc köztársasági elnök, ezt követően pedig sajtótájékoztatóval zárul a magyarországi szemleút.