Miriuta Vasile inkább elhagyná Cottbust

Miriuta Vasile körül azonban megváltozott valami. Noha a szurkolók máig nem felejtik el neki góljait (például az akkor még újonc első meccsén, a Werder Bremen ellen szerzett találatát, avagy annak idején a Leverkusen otthonában lőtt dupláját…), és időnként még most is vásárolnak egy-egy Miriuta-dresszt, de… De a helyzet az, hogy Laci mintha kiesett volna az edző, Eduard Geyer kegyeiből. Van ilyen, mondhatnánk, de az már több mint jelzésértékű, hogy Miriutát a szombati, Kaiserslautern elleni idegenbeli meccsre (ezen a találkozón újabb súlyos, 4–0-s vereséget szenvedett a Cottbus, és a tabella utolsó helyére csúszott) még a keretbe sem jelölte Geyer.Csoda-e, ha Miriuta Vasile elkívánkozik Cottbusból?– Rosszul érzi magát az Energie-nél?– Most már igen – jelentette ki habozás nélkül a svédek ellen készülő magyar válogatottba meghívott játékos. – És amint lehet, szeretném elhagyni a klubot, mert a helyzetem most finoman fogalmazva sem jó.– Tulajdonképpen mi változott meg az elmúlt hetekben?– Nézze, a csapatnak nem megy a Bundesligában, és az is tény, hogy mostanában én sem nyújtok kiemelkedő produkciót, de hiba lenne az én nyakamba varrni a rossz szereplést. A nyáron rengeteg, kilenc új játékos érkezett a csapathoz, és ez a hatalmas jövés-menés – ez már jól látható – nem hozta meg a remélt eredményt. Ráadásul a csapategységnek is sokat ártott a keret átalakulása. Sokan megsértődtek, mert nem kerülnek be a csapatba, noha az újak közül rendszeresen csak Lőw Zsolt játszik, igaz, legutóbb a huszonhatodik percben őt is lecserélte Eduard Geyer. Az sem titok, hogy a klub komoly anyagi gondokkal küzd, és ez ugyancsak hatással van a teljesítményünkre. Éppen ezért a télen több olyan labdarúgót is feláldoznak majd a vezetők, akiknek magasabb a fizetése, és minden jel arra mutat, hogy ezek között leszek én is. Ezt azonban nem bánom, mert mint említettem, már nem érzem jól magam Cottbusban.– Eduard Geyer idén eddig hét meccsen is kezdőként számított önre, ezért is volt meglepő, hogy 'Lauternbe már el sem utazott a többiekkel.– Engem kevésbé lepett meg. – Mégis mi történt?– A múlt heti, Wolfsburg elleni meccs után elég hangos volt az öltözőnk. Az edzőnk szidta az egész csapatot, köztük persze engem is, és hát én sem tartottam a számat. Harmincnégy évesen, a Cottbusban töltött négy szezon után azt hiszem, én is elmondhatom a véleményemet. Ezek után hétfőn a klub elnöke behívatott az irodájába, ahol közölte velem, hogy a következő fordulóban nem számít rám Geyer. A döntéssel tulajdonképpen nem volt problémám, ám azt már fölöttébb furcsálltam, hogy ez a keménységéről híres edző miért nem képes ezt nekem a szemembe mondani? Na, mindegy, ezzel már nem foglalkozom. A vasárnapi edzésen ráadásul Geyer jelezte, hogy a következő fordulóban, a Hertha ellen ismét számol velem. Sok szerencsét kívánt a svédek ellen, azzal elköszönt. Ennyi a történet.– Szóval, lassan lezárul egy fejezet a pályafutásában?– Hát, nagyon úgy fest a dolog, de hangsúlyozom, én ezt egyáltalán nem bánom. Szép volt, jó volt a Cottbusban eltöltött négy esztendő, de úgy érzem, eljött az idő a váltásra. Ráadásul amúgy is mennem kellene, tudja, elsősorban a fizetésem miatt. – Harmincnégy évesen, és ezzel nem szeretném megbántani, akár már a viszszavonulásra is gondolhatna.– Gondolhatnék, de nem teszem. Két évet még simán lehúzok a Bundesligában. A válogatott meccsek után a menedzseremmel együtt megyünk Cottbusba, és akkor már sok minden eldőlhet. Úgy tudom, egy-két első osztályú klub már érdeklődik is irántam, tehát nem vagyok elkeseredve, sőt. Várom az új kihívásokat, az új motivációt, és persze, a Svédország elleni meccset.