Koccanás és kóla nélkül

– Szóval, mi a helyzet azzal a közlekedéssel?
– Á, semmi különös, csak egész egyszerűen borzalmas, és a Csatornán túl érkezőnek alighanem megszokhatatlan – mondta a futballista. – Vezetni azonban muszáj, igaz, egyelőre nem merek száguldozni, mert a már megszokott reakcióimmal ez életveszélyes lenne. Eddig szerencsére még a kisebb koccanásokat is megúsztam, bár volt egy-két melegebb szituáció a bal oldali forgalomban. Ám ez legyen a legnagyobb bajom, hiszen az a lényeg, hogy a teljesítményemmel mindenki elégedett errefelé.
– Hallom, többször is beválogatották a forduló válogatottjába.
– Igen, és ennek nagyon örülök. Az elismerés mindenkinek, így természetesen nekem is nagyon fontos. További motivációra, és még jobb produkcióra ösztönzi az embert. Eddig hat meccsen szerepeltem, mindegyiket végig is játszottam. Óriási élmény volt a Celtic ellen pályára lépni, és bár egy–nullra kikaptunk, azon a mecsen nyújtottam talán a legjobb teljesítményemet, mióta Skóciában futballozom. A Hibernian egyékbént az errefelé kedvelt négy, négy, kettes hadrendet játssza, és ebben a felállásban vagyok balhátvéd, ami nagyon is fekszik nekem.
– Most már azért lehet összahasonlítási alapja a német és a skót viszonyokat illetően. Melyik az ideálisabb az ön számára?
– Németországban is jól megvoltam. Noha a Cottbus még a nyáron is megkeresett a szerződés meghosszabbítása miatt, most már kimondottan örülök, hogy a Hiberniant és Skóciát választottam. A németekről sem akarok rosszat mondani, de az itteniek egészen más típusú emberek. Közvetlenek és barátságosak, szóval, tényleg jól érzem magam Edinburgh-ban. A város is nagyon-nagyon szép, a hazai meccseinken pedig átlagban tizenötezren szurkolnak a
húszezres stadionunkban, az Easter Roadon, míg a rangadókon természetesen telt ház van. Jut eszembe, legközelebb éppen a Rangersszel találkozunk a kupában, hát, az is nagy meccs lesz.
– Legutóbbi beszélgetésünkkor még szállodában lakott. Azóta már megkapta a lakását?
– Persze, sőt, mint a fentiekből kiderült, már autóm is van. A házam mindössze negyedórányira van a pályától, de a közlekedés miatt azért igyekszem mindig időben elindulni.
– Az ember már-már azt hinné, hogy odakint minden szép és jó.…
– Na, erre azért ne vegyen mérget. Kólát például nem ihatok.
– Ne tréfáljon.
– Pedig nem viccelek. Az egyik mecs-csünk után a buszon az egyik játékostársam kezéből majdhogynem kivert egy dobozoskólát a csapatorvos, és rákiabált, hogy mérkőzés után kizárólag sört, vagy ásványvizet ihat, de kólát nem!
– Az Eb-selejtezők miatt most Skóciában is szünetel a bajnokság. Sokat edzenek majd?
– A többiek biztosan, én viszont aligha. Éppen most megyünk ugyanis a mennyasszonyommal egyhetes szabadságra. Már össze is pakoltunk, csak leteszem a telefont, és indulunk Belfastba, később pedig Londonba. Egy kicsit bejárjuk az Egyesült Királyságot, már amennyire egy hét alatt ezt meg lehet tenni.
– Csak úgy gondolt egyet, és kivett egy hét pihenőt? Tényleg jó dolga van.
– Azért ez nem volt ilyen egyszerű. Az edzőnk néhány napja behívott az irodájába – már azt hittem, valami baj van velem –, majd közölte, hogy a bajnoki szünet alatt a csapatból egyedül engem enged el egy kis kikapcsolódásra. Bevallom, engem is meglepett ez az egész, hiszen korábban sem Magyarországon, sem pedig Németországban nem ehhez szoktam, ám ha már így alakult, útra kelünk.
– Nem szeretném provokálni, de most akár Tatára is jöhetne…
– Ne is mondja. Az itteni körülményeket és helyzetemet leszámítva ez az egyetlen bajom. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek a fiúkkal, és igazából értetlenül állok a mellőzésem előtt. Gellei Imre ugyanis eddig azt mondta, azért nem hív meg, mert nincs csapatom. Nos, ez már csaknem két hónapja nem így van, de még csak nem is hívott fel, hogy megkérdezze, mi újság van velem. Nyugodtan írja le, úgy vélem, nekem igenis ott lenne a helyem a magyar válogatottban, noha tudom, a szövetségi kapitányé a felelősség, és övé a döntés joga. Mindenesetre nem adom fel, és megpróbálok még jobb teljesítményt nyújtani, hogy legalább felmerüljön a meghívásom. A csapattársaimnak – ha ezt még mondhatom – azonban tiszta szívből szurkolok majd szombaton. Remélem, elkapják a svédeket!
S ha már a válogatottságot Mátyus János szóba hozta…
A védő által elmondottakhoz azt hozzá kell tennünk: őt sem felejtette el a kapitány – és ezt Tatán maga a szövetségi kapitány hangsúlyozta egy sajtóbeszélgetés során –, de a svédek elleni Eb-selejtezőn, az év egyik legfontosabbnak tűnő mecsén azokra a játékosokra számít, akiket az elmúlt időszakban a felkészülési mérkőzéseken is tesztelhetett. Emlékezetes, hogy a hátvéd a nyáron távozott Cottbusból, és új csapatában hat hete mutatkozott be először. A kapitány számít Mátyusra, főleg akkor, ha a védő a Hibernian együttesében – úgy, mint az elmúlt hat bajnoki fordulóban – a jövőben is folyamatos játéklehetőséget kap.