A szer áldozata lett

Tegyük hozzá, ez az esés nem Jordanov figyelmetlenségének a következménye volt. A sérülést a Tornacsarnok egyik elhasználódott szere okozta, pontosabban az a nyújtó, amelynek vasa egyszerűen kettétört a versenyző alatt, aki horrorisztikus zuhanást követően a fejével fogott talajt. Az orvosi diagnózis szerint a versenyző két csigolyája elrepedt, porckorongjai megsérültek, és biztos, hogy az idén már nem tornázhat. És arra még gondolni sem mer, mit hoz számára a jövő…
"Annyira gyorsan történt minden. Csak egy nagy csattanást hallottam, és már a levegőben éreztem, hogy egyenesen a fejemre esem, hiszen ennyi idő alatt már képtelen vagyok korrigálni” – emlékezett vissza az esetre Jordanov, akinek négy hétig kell az ágyat nyomni, és azt követően hosszú ideig szigorúan csak fűzőben szabad közlekednie.
Az eset hátborzongató. Ha belegondolunk, akár rosszabbul is járhatott volna a tornász, aki természetesen egy olyan sportág képviselője, amely számos veszélyt rejt magába. Elég egy rossz fogás, egy aprócska figyelmetlenség, és máris megtörténhet a tragédia…
Ám ha a sportágban alapvetően meglévő veszélyt a nem megfelelő háttér, a szerek rossz minősége is tetézi, nos, akkor érdemes elgondolkodnunk.
Főként úgy, hogy a tavalyi genti világbajnokság előtt három tornászunk sérült meg kimondva-kimondatlanul is az elhasználódott szerek miatt.
Hogy ki tehető ezért felelőssé?
A szövetség vezetői gyakorlatilag évek óta lobbiztak a sportminisztériumnál azért, hogy támogatást csikarjanak ki új, korszerű szerek megvásárolására, amely körülbelül húszmillió forint költséget jelentett volna. Az ügyben – főként a debreceni világbajnokságnak köszönhetően – az idén történtek lépések, a nyáron egy garnitúra szerkollekció érkezett, amely a megvásárló Sportfolió Kht. tulajdonát képezi, és amelyet a férfiak hol a tatai edzőtáborban, hol a Tornacsarnokban használnak. Jordanov szerencsétlenségére az új nyújtó Tatán maradt, így a versenyzőnek a régi szerrel kellett gyakorolnia amúgy ígéretes gyakorlatát.
"Először is szeretném leszögezni, hogy nagyon sajnálom, ami Jordanov Krisztiánnal történt, egykori versenyzőként át tudom érezni, min megy most keresztül – mondta Altorjai Sándor, a szövetség főtitkára. – Ráadásul azért is bosszantó, hogy most történt ez az eset, mert a korábban megrendelt újabb garnitúra szer a napokban érkezik meg Magyarországra. Az évek során nagyon sok fórumon jeleztük már a problémánkat, igyekeztünk minden követ megmozgatni azért, hogy úgymond európai körülményeket tudjunk teremteni edzőtermeinkben, de lényegi lépések csak idén tavasszal történtek. A szövetség számára nyújtott állami támogatások csak a versenyrendezésekre és az utaztatásokra voltak elegendőek, vagyis ha az elmúlt időszakban szereket vásároltunk volna, akkor nem jutott volna pénz a bajnokságok, és egyéb viadalok megrendezésére. Amit tehetünk, vagyis a tulajdonos Sportfolió Kht. tehet, hogy biztonsági szempontok alapján felülvizsgáltatja a régi szereket, és lecserélteti vagy szanálja azokat, amelyek balesetveszélyessé váltak. Ez a nyújtó, amin még meglehet én is tornáztam, az egyik legjobb állapotban lévő szer volt a régiek közül, éppen ezért érthetetlen, ami történt.”
A baj pedig megtörtént. És igazából senkire sem terhelhető a felelősség. Még azokra sem, akik az elmúlt politikai ciklusban meghallgatták a szövetség kérését, majd pénztelenségre hivatkozva széttárták karjukat. Pedig ez a magyar sport szempontjából ugyanolyan fontos, mint például az újpesti labdarúgópálya felújítása, s az ott befektetett csaknem másfél milliárd forinthoz képest elenyésző összegből segíthettek volna egy olimpiai és világbajnokokat felvonultató sportágon.
Persze Jordanov Krisztián gondja ennyire nem ér fel az egekig. Az ő fizikai és lelki fájdalmát csak a családtagjai, a barátai, a csapattársai és edzői érthetik meg, akik látták, hogy nap mint nap mit áldozott azért, hogy ott lehessen a hazai rendezésű világbajnokságon.
"Senkire nem vagyok dühös, inkább félek egy kicsit – mondta Jordanov. – Megvallom, sokkolt az, ami történt velem, hiszen pályafutásom legnagyobb esését éltem át. Azóta alig alszom valamit, éjszakánként csak pörög az agyam, és teljesen tehetetlennek érzem magam. Tudja, egy sportoló életében az a legrosszabb, amikor ágyhoz kötött, és romba dől mindaz, amit eltervezett. Nagyon fáj a hátam, és fáj, hogy nem tudok indulni a világbajnokságon, ám bízom abban, hogy mihamarabb felépülök, és azért a helyszínen ott lehetek. Ha nem is versenyzőként, de mondjuk segítőként, önkéntesként én is részese lehetek ennek a világbajnokságnak.”