Nem hiszik el, hogy magyar

A játékos németországi karrierje jól indult, hiszen nyáron minden edzőmeccsen kezdő volt, és a bajnokság eddigi találkozóin is pályán volt a kezdő sípszó pillanatában.
–Nagyon örültem amikor véglegesen eldőlt, hogy a Cottbus játékosa lettem –mondta Lőw Zsolt, aki már Stockholmban készül a svédek elleni Eb-selejtezőre. –Manapság nem egyszerű dolog egy magyar játékosnak nívós bajnokság együtteséhez szerződni, sok tehetséges labdarúgó számára csak álom maradt a komoly szerződés. Nekem viszont szerencsére sikerült. Ez volt az egyik életcélom, ez volt az első lépcsőfok. Ebben az évben alaposan megerősödött a cottbusi keret, így ezúttal a középmezőnybe szeretnénk bekerülni.
–Nos, ez nem lesz könnyű, annál is inkább, mert jelenleg az utolsó helyen áll a Cottbus.
–Sajnos, ez van. Mint említettem is, sok az új játékos a keretben, nehezen állunk össze, és ráadásul még szerencsénk sincs. Kicsit kezd eltűnni az önbizalmunk is, többek között ez az oka annak, hogy nehezen jövünk ki a gödörből. A csapat egyébként harminckettes kerettel dolgozik, bízom benne, hogy lesz két sikeres mecscsünk és újra a közpmezőnyről beszélgethetünk.
– Könnyen elfogadták a csapattársai? Azt ugye tudjuk, hogy a németek közé nem könnyű beilleszkedni, de a csapat összetétele igen vegyes, hiszen sok a bosnyák és román játékos.
–Ez így van, és sajnos a magyar foci megítélése nem túl jó. Az elején sokat kellett küzdenem azért, hogy bebizonyítsam, nem véletlenül kerültem ide, de mára sikerült tökéletesen beilleszkednem. Jók lettek a terheléses teszteredményeim, az ilyen felmérők többségét egyébként is a legjobb eredménnyel zártam. Látták rajtam, hogy komolyak az ambícióim és nagy céljaim vannak, ez sokat segített abban, hogy elfogadjanak. Végül stabil kezdő lettem, de az edzőim például mindig azt mondják, hogy nem vagyok magyar. Nem a nevem miatt, hanem a mentalitásom miatt.
– Gondolom, azért korábban könnyebb volt, hiszen több magyar is volt a Cottbus keretében. Mára azonban csak ön és a kettős állampolgárságú Miriuta Vasile maradt.
–Amikor aláírtam a Cottbushoz, akkor úgy tűnt, hogy öten leszünk, hiszen mellettünk itt volt még Mátyus János, Vincze Ottó és Sebők Vilmos is. Aztán szép sorban elküldték őket a klubtól. Én Sebőknek és Miriutának nagyon sokat köszönhetek, mert ők segítettek a beilleszkedésben, nélkülük sokkal nehezebben szoktam volna meg a németországi életet. Nagyon sajnálom, ami Sebők Vilmossal történt, és most ugye két hétre Miriuta is kikerült a keretből. Lelkileg sokkal nehezebb a helyzetem, hiszen hiába haladok jól a némettanulással, nem tudok zökkenőmentesen kommunikálni a társakkal. Az edzőtáborokban is külföldi szobatársam van, ez pedig nem olyan jó, mintha egy magyarral lennék együtt.
–Beszéljünk a svédek elleni mérkőzésről is. Mit tud a szombati ellenfélről?
–Azt, amivel mindenki tisztában van, vagyis, hogy nagyon erős csapattal találkozunk Stockholmban. Gondoljuk csak végig, hogy ők a világbajnokságon az angolokat és az argentinokat is megelőzték. Alázattal játszszák a futballt, nagyon fegyelmezettek, mindegyik labdarúgó komoly
európai egyesületben szerepel.
–Hogyan lehet legyőzni őket? Reálisan nézve a helyzetet, érdemes-e egyáltalán győzelmi esélyekről beszélni?
–Visszakérdeznék: ha már szóba hozni is kár lenne a győzelmet, akkor minek mennénk ki egy ilyen meccsre? Én nagyon bizakodó vagyok, mégpedig elsősorban az izlandi mérkőzés miatt. Az, persze, nem vitás, hogy a szombati ellenfelünk ütősebb együttes, mint a szigetországé, de hasonlít egymásra a két stílus. Masszívan kell védekeznünk, pontosan kell játszani a középpályán és veszélyesen kell támadni. Ennyi lenne talán a siker titka.