Úgy tűnik, ez már mindig így lesz. Remekel, küzd, harcol, olykor még látványosan is futballozik a magyar válogatott, aztán a meccs vége felé jön egy hórihorgas svéd, és a 75. perc táján a kapunkba fejel. Annak idején Ralf Edström tette ezt, becsapva a teljes magyar védelmet, no meg a vetődő és akkor még kapusként számításba vett Bicskei Bertalant, most pedig Zlatan Ibrahimovic cselekedett hasonlóan.Csaknem harminc évvel ezelőtt 33 lett a Népstadionban, most pedig 11 Stockholmban.
Amirôl a válogatott csapatkapitánya, Király Gábor (1) is beszél: ez már valóban csapat
Amirôl a válogatott csapatkapitánya, Király Gábor (1) is beszél: ez már valóban csapat
Azért van különbség a két összecsapás között. Nem is kevés. Amikor Edström bólintott a kapunkba, akkor az a meccs a vb-selejtező utolsó összecsapása volt, ezzel aztán ki is estünk. Szombaton viszont nyitányt jelentett a svéd–magyar, és még minden esélyünk megvan az Európa-bajnoki selejtezőcsoportból való továbbjutásra. Ehhez apró gólokra és hatalmas Király-védésekre lehet szükség. A Hertha BSC kapusa Stockholmban is mutatott néhány bravúrt, ám a hazai egyenlítő gólban véleményünk szerint alaposan benne volt, késve mozdult ki a kapuból a beadásra, és sajnos nem a labdát bokszolta el a levegőben, hanem Ibrahimovic állkapcsát. Ettől függetlenül a Svéd Labdarúgó-szövetség szavazásán Stockholmban Királyt választották a a mezőny legjobbjának.
– Elégedett a stockholmi teljesítményével? – Nem szeretném külön értékelni a saját produkciómat, aki látta az Eurosporton a találkozó csaknem egyórás összefoglalóját, az pontos képet kaphatott, hogyan is játszottunk mi a svéd fővárosban – mondta a magyar válogatott csapatkapitánya. – Annyit megjegyeznék: az értékes döntetlenhez talán én is hozzájárultam a teljesítményemmel. – Akkor felteszem másként a kérdést: elégedetten jött le a meccs után a pályáról? – Maximálisan elégedetten, hiszen az egyik legnagyobb riválisunk ellen értünk el remek eredményt. A mostani magyar válogatott megtanult tisztelettel és alázattal futballozni, és ezzel akár sokra viheti. – Mit ért azon, hogy tisztelettel és alázattal játszik a válogatott? – Például azt, hogy kétszer is a gólvonalról mentett valamelyik csapattársam. Egyszer Tököli Attila, egyszer pedig Lipcsei Péter segített ki. Egymásért is küzdünk, senki sem több a másiknál, igazi csapat lettünk. – Öröm hallgatni, amit mond, csak hát az embernek eszébe jut: akkor mindez korábban miért nem volt így? – Erre nem tudom a választ. – Igaza van, nem a múlt a lényeges, hanem a jelen. Milyen meccsre számít szerdán? – Nehéz, nagyon nehéz meccsre. Az ellenfél valószínűleg beáll majd védekezni, és onnan próbál váratlan ellencsapásokat vezetni, nekünk erre fel kell készülnünk, egyszerűen nem szabad hibáznunk, mert az a nagy rohanás és támadássorozat közepette végzetes lehet. Mert nekünk majd rohamoznunk kell, ez nem is vitás. Ezt várja tőlünk a közönség is. Az a lényeg, hogy türelmesek legyünk, afféle türelemjáték lesz ez. – Ha győz a csapat San Marino ellen, akkor nyugodtabban várhatjuk a tavaszi folytatást, a következő, lengyelek elleni, március huszonkilencedikei Eb-selejtezőt. Meg aztán négy olyan találkozó lesz a válogatott mögött, amire jó visszaemlékezni. – Pontosan. A spanyolok, az izlandiak és a svédek elleni találkozón helyenként már jól futballoztunk, és az eredmények miatt sem kell szégyenkeznünk. Ha meglesz a fontos három pont szerdán, akkor már én is azt mondom, amit korábban a kapitány: valami tényleg megmozdult a magyar futballban…