Már megint egy feljelentő

Az idézett mondat Tornyi Barnabás szájából hangzott el még pénteken, egy nappal a szombati, MTK Hungária elleni budapesti összecsapás előtt. Való igaz, a dunaújvárosiaknak nem túl kedvező a sorsolásuk, igencsak rázós meccsek várnak rájuk az őszi idényben. S hogy a Dunaferr trénerének jók a megérzései, arra már a sorozat első mérkőzése választ adott: a piros-fehérek kínos vereségbe (5–1) futottak bele a Hidegkuti-stadionban. Persze, a listavezető otthonában bármelyik gárda veszíthet, sőt, olykor az is megeshet, hogy akár nagy gólkülönbségű vereséget szenved.
Csakhogy az, aki látta a szombati, Hungária körúti találkozót, tanúsíthatja: ezúttal nem arról volt szó, hogy az újvárosiak balszerencsések voltak, és minden próbálokozásuk balszerencsésen sült el. Az 5–1-es végeredmény hűen tükrözte a két csapat között jelenleg meglévő különbséget, ráadásul amenynyiben a vendégek kapusa, Bita László nem véd kiválóan, még megalázóbb lehetett volna a vereség.
"Nekünk van gondunk-bajunk elég, azonban ennek a mérkőzésen nem szabad meglátszania.”
Ez a mondat ugyancsak Tornyi Barnabástól volt hallható, ám így utólag elmondható, játékosai nem tudták magukat függetleníteni a körülöttük zajló eseményektől. Az alighanem mindenki előtt ismert, hogy két dunaújvárosi labdarúgó, Balaskó Iván és Sowunmi Thomas már korábban feljelentette a klubját, pénteken pedig újabb társuk, jelesül Kiss György unta meg, hogy hónapok óta tartoznak a járandóságával. Alighanem van alapja annak a híresztelésnek, miszerint a Dunaferr játékoskeretében többen is hasonló lépést fontolgatnak. Mindez akár azt is jelentheti, hogy idény közben többen is távoznak Dunaújvárosból– Sowunmi Thomast például a zalaegerszegiek várják tárt karokkal –, és amennyiben így lesz, akkor erősen kérdéses, hogy mi lesz az elmúlt évek egyik sikercsapatának a sorsa.
Mert Dunaújvárosban gondok vannak, ráadásul nem is kicsik.
Most előhozakodhatnának persze azzal, hogy Magyarországon szinte minden klubnál vannak tartozások, késnek a fizetések és a prémiumok, csakhogy a Dunaferrnél eddig kezelni tudták a helyzetet– ugyanis a problémák nem új keletűek, már egy évvel korábban is léteztek –, mostanra azonban a futballistáknak elegük lett a tartozásokból. Csakhogy akkor, amikor egy labdarúgó nem az edzésekre és a bajnoki meccsekre koncentrál kizárólag, hanem ügyvédekkel egyeztet, avagy éppen más klubokkal tárgyal, akkor abból olyan teljesítmény lesz, mint volt a szombati dunaújvárosi szempontból. A bajnokság előtt az újvárosi vezetőség egyértelműen a felsőházba várta az együttest, és bár 11 forduló elteltével korai lenne kijelenteni, hogy mindez csak vágyálom marad, azt azért látni kell, hogy a mezőny első fele egyre inkább távolodik a Dunaferrtől. Ráadásul ahogy Tornyi Barnabás említette, olyan mérkőzések következnek sorozatban – a többsége idegenben –, amelyeken az ellenfelek tűnnek esélyesebbnek, vagyis a felkapaszkodás nem látszik egyszerű feladatnak. Azt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a meglévő gondok-bajok ellenére több van annál a dunaújvárosi labdarúgókban, mint amit produkálnak hétről hétre; és az olyan képességű védősortól, mint Salamon Miklós, Éger László és Kiss György, joggal várható el jobb teljesítmény, mint amilyen volt a szombati az MTK ellen. Egy biztos, a Dunaferr játékoskerete erősebb annál, minthogy a csapat a bajnoki tabella nyolcadik helyén szerénykedjen, azonban nem egyszerű komoly szakmai munkát végezni olyan játékosállománnyal, ahol a fejekben nincs rend.
A várakozás alatti szereplés ellenére Tornyi Barnabás nyugodtan dolgozhat, ám borítékolható, amennyiben a súlyos anyagi gondokat nem sikerül rövid időn belül orvosolni, akkor a Dunaferr a kiesés elkerüléséért küzd majd a jövőben.