A boldog edző: Garami József

A most zajló bajnokságban az első kör és plusz egy mérkőzés után második helyen áll a Ferencváros, s joggal hihető, hogy az MTK Hungária mellett éppen a zöld-fehérek a legnagyobb esélyesei az aranyérem elnyerésének.
Garami József mesteredző tehát sikeres ember, mégis kerüli a rivaldafényt, jobban szereti a nyugalmat maga körül, és sokkal inkább hisz a munkában, mint a hangzatos, öncélú kijelentésekben. Nem kenyere a mellébeszélés, a szó legnemesebb értelmében is egyszerű ember, olyan, aki bár elmúlt hatvanesztendős, mégis tele van energiával, a legjobbat szeretné kihozni magából és persze az általa irányított csapatból. A Ferencváros szakmai igazgatójával az elmúlt tizenkét forduló tapasztalatairól és a Fradira váró nagy-nagy feladatról, a VfB Stuttgart elleni UEFA-kupa mérkőzés esélyeiről beszélgettünk.
– Januárban került a Ferencvároshoz, és akkor a székfoglaló beszédében sok munkát, fegyelmet és lassú építkezést ígért. Hol tart most a kivitelezés?
– Bár a bajnokságban jól áll a csapat, az UEFA-kupában előttünk van a VfB Stuttgart elleni mérkőzés, hurráhangulatról szó sincs, és én, a szakmai munka irányítója legfeljebb azt mondhatom el a kérdés kapcsán, hogy stabilizálódott a védelem – kezdte Garami József a rá jellemző megfontoltsággal. – Ezt bizonyítja az, hogy mi kaptuk a legkevesebb gólt a bajnokságban, de… Természetesen szeretnénk továbblépni, erősíteni kell a támadójátékot, és mindez eredményezheti akár azt is, hogy gyengülhet a védekezés. Úgy vélem, tavaszra lesz kész igazán a csapat, és aztán, ha a nyáron sikerül jól erősíteni, akkor még erősebbek leszünk.
– Volt-e olyan eset az elmúlt tíz hónap alatt, ami hátráltatta a munkáját?
– Az Üllői úton most minden adott az eredményes és jó szerepléshez. Nyugodtan dolgozhattam korábban, és nyugodtan dolgozhatok ma is. Minden kérésem teljesült, mert már most nyáron is erősödött a keret, innen csak tovább lehet lépni… Csupán két esemény hátráltatott bennünket, mégpedig Marek Penksa és Tököli Attila sérülése. A térdszalaghúzódás után felépült Tököli Attila már rendben van, a vakbélműtéten átesett Marek Penksa is egyre biztatóbban mozog, igaz, egyelőre csak a tartalékcsapatban rúgja a gólokat. Egyébiránt büszkék vagyunk arra, hogy a csapat három fronton is megállta a helyét. Sikeresek vagyunk a bajnokságban, továbbjutottunk a nemzetközi kupában, és nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy hosszú idő után újra öt ferencvárosi labdarúgó lett tagja a válogatottnak. A bajnokságban is jól indultunk, és eddig csupán két mérkőzésen kaptunk ki, itthon az MTK-tól és az Újpesttől a Megyeri úton. És ezzel kapcsolatban megjegyzem: az MTK ellen nyernünk kellett volna, ám bizonyos körülmények miatt mégis veszítettünk. Újpesten az első félidőben győzelmi esélyeink voltak, a második félidő alapján a reális eredmény született. Összességében jól szerepeltünk, s a hármas terhelés ellenére helytállnak a játékosaim. Két fordulón jutottunk túl a nemzetközi kupában, mégpedig úgy, hogy az AEL Limassol és a török Kocaelispor ellen már a hazai mérkőzésen megnyugtató előnyt szereztünk. Hozzáteszem, a török csapat jó játékosokból állt, éppen ezért értékes számomra az itthoni és az izmiti siker. Örülök, hogy válogatottjaink részesei lehettek a Svédország elleni döntetlennek, továbbá hozzájárultak a San Marino elleni győzelemhez. Mind az öt játékos bírta a hármas terhelést, amiért dicséret jár. Öszefoglalva a lényeget: azt hiszem, az eddigi eredményeink igazolják, hogy jó úton járunk, és ennek következményeként lassú fejlődés tapasztalható a csapat játékában. Természetesen vannak hibák, amelyeket ki kell javítani ahhoz, hogy hosszú távon is a klub hagyományaihoz méltóan szerepeljen a Ferencváros. Szeretnénk elérni, hogy a nemzetközi kupaküzdelmekben is állandósítsuk a helyünket, hogy minden évben számoljanak velünk a külföldi ellenfelek.
– Milyen érzés most, tíz hónap elteltével a Ferencváros edzőjének lenni?
– Nézze, nekem akkor is megtiszteltetés volt leülni a Fradi kispadjára, amikor a télen felkértek, de ma is nagy dolog, hogy itt lehetek. Büszke vagyok arra, hogy az ország legnépszerűbb csapatánál dolgozhatom, olyannál, amelyet állandó szurkolói szeretet vesz körül, amelyik állandóan beszédtémát jelent. Kicsit megpezsdült az életem, de nem bánom, mert szeretem a munkám, dolgozok továbbra is becsülettel. Elsősorban pedig szeretnénk visszaadni szurkolóinknak azt a szeretetet, amelyet kapunk tőlük. És ha már ezt említem, akkor ugye érhető, miért tartom nagy dolognak, hogy a Ferencváros edzője lehetek.
– A szavaiból érezhető, nincs ellenére az a közeg, amely körülveszi. Érdekelne: milyen a viszonya a labdarúgókkal? Akadtak-e gondok, visszakapja-e a mérkőzéseken azt, amit az edzéseken gyakoroltat a játékosaival?
– Mint mondtam, fokozatosan fejlődik a csapat. A játékosok többnyire betartják a megbeszélteket, de ez így is van rendjén, hiszen örömmel mondhatom, mindegyikük komoly, profi, jó szemléletű labdarúgó. Persze az élet itt sem habos torta, nálunk is akadnak feszültségek, volt úgy, hogy fegyelmezni, büntetni is kellett. Megesett, hogy veszekedtem velük, de tudták, értük emelem föl a hangom, azért, hogy még jobbak legyünk. Egyre jobb a közösségi szellem, köszönhetően Lipcsei Péternek, Szűcs Lajosnak, Keller Józsefnek, Dragóner Attilának, Gera Zoltánnak. Szóval hálás vagyok azért, hogy ilyen labdarúgókkal dolgozhatom együtt.
– És vajon a családja, elsősorban a felesége hálás-e a sorsnak, hogy a férje a Ferencváros edzője?
– Bár tudom a választ, ezt mégis inkább a nejemtől kérdezze meg. Az ő élete egyébként olyan, mint a legtöbb edző feleségéé. Ô biztosítja a nyugodt családi hátteret, ő vigasztal, ha szomorkodom, ő önt lelket belém, ha netán csüggedek. A családtagjaim is örülnek a sikereknek, nekik is jólesik, ha a közértben gratulálnak a győzelmek után, ők is szorítanak azért, hogy csütörtökön sikerrel vegyük az újabb, egyáltalán nem könnyű akadályt.
– Nos, nemcsak a családja, de a fél ország is a VfB Stuttgart legyőzését várja a Fraditól, és a jelek szerint telt ház előtt játszanak a németek elleni hazai UEFA-kupa-mérkőzésen. Milyen esélyei vannak csapatának a németek ellen?
– Senkit ne tévesszen meg a VfB Stuttgart jelenlegi középmezőnybéli helyezése. Rendkívül gyors, szervezett csapatot fogadunk csütörtökön, olyat, amelyik tele van kiváló labdarúgókkal. Heiko Gerber játszott a német válogatottban, Fernando Meira a portugálban, Zvonimir Soldo a horvát válogatott egyik alapembere, Krasszimir Balakovot, a bolgár sztárt nem kell bemutatni, Alekszander Hleb szerepelt a fehérorosz válogatottban, Viorel Ganea a román válogatott erőssége is, és e helyütt szólni kell a nagy tehetségnek tartott Kevin Kuranyiról, hiszen hat mérkőzésen hét gólt rúgott a csatár. Mi már a németek ellen készülünk, tudjuk, sok pénz kerülhet a klub kasszájába, és tisztában vagyunk azzal, hogy mi is sokat kereshetünk, ezért is fontos a találkozó. A játékosok pénztárcája és persze az én zsebem is bánná a kiesést, továbbá a magyar labdarúgás szempontjából sem mindegy, hogy milyen eredményt érünk el. Mi mindenesetre vágyunk az újabb sikerre, az pedig külön doppingol mindannyiunkat, hogy tudjuk, a közönségünk mellettünk lesz.