Három gól volt az ajándék

Másfél héttel korábban egyszer már meccselt a két csapat, azt a találkozót a ZTE nyerte 4–2-re. A számszerű eredmény azt sugallhatná, hogy könnyedén nyertek az egerszegiek, ám aki látta azt a mérkőzést, tudja: nem játszott alárendelt szerepet a Békéscsaba, hiszen negyed órával a lefújás előtt még 2–2 volt az állás… A "visszavágón” rá sem lehetett ismerni az egész ősszel bukdácsoló lila-fehérekre; harcosak voltak, ötletesek, olykor szellemesen futballoztak. Persze a sikerhez kellett a helyi közönség kedvence, Keresztúri András remeklése is, hiszen mindhárom békéscsabai gól a volt válogatott labdarúgó nevéhez fűződik. Pedig tavasszal majdnem lezárult a 35 éves futballista labdarúgókarrierje. A Csepel elleni NB I B-s bajnokin szárkapocscsonttörést szenvedett. Kórház, műtét, hosszú pihenés, rehabilitáció következett. Sokan meg is kérdőjelezték akkoriban, képes lesz-e visszatérni."Az első napokban én magam is sokat gondoltam arra a kórházi ágyon, hogyan tovább – mondta a hússzoros válogatott labdarúgó. – Aztán az idő múlásával egyre jobban bíztam magamban, amihez az orvosom biztatása is hozzájárult.”Ám a tavaszi szezon kimaradt, és a tavalyi bajnokság záró fordulójában is csak azért lépett pályára néhány percre — még az NB I B-ben –, hogy a csabai közönség ünnepelhesse a házi gólkirályt is. Keresztúri végigdolgozta a nyarat; volt mit pótolnia a hosszú lábadozás után. Aztán amikor az ötödik fordulót köve-tően Garamvölgyi Lajos átvette Pásztor Józseftől a szakmai munka irányítását, egyre többször feltűnt a neve a csapat összeállításkor. Az új szakvezető nem is titkolta, hogy Keresztúrira nagy szüksége van az együttesnek. Egyrészt rutinja miatt, másrészt, mert hallgatnak rá a társak, a találatairól már nem is beszélve."Egyre jobban éreztem magam a pályán – tette hozzá Keresztúri. – A formám javul, és az utóbbi négy meccsből hármon a kapuba találtam, pedig olyan csapatokkal játszottunk, mint az Újpest, a dobogós helyen álló Győr és a címvédő Zalaegerszeg. Más kérdés, hogy a korábbi góljaim kevésnek bizonyultak a pontszerzéshez.”Most azonban a három találat már győzelmet hozott a Békéscsabának. Arra a kérdésre, mit jelentett számára e triplázás, tömören így válaszolt a 35 esztendős futballista: "Egy nagyon szép születésnapot, amit ezzel a három góllal és a győzelemmel ünnepeltem meg…”Kevésbé volt vidám a hangulat a zalaegerszegi oldalon. Az a majdnem száz ZTE-szurkoló, aki elkísérte együttesét az ország túlsó végére is, lehorgasztott fejjel távozott a stadionból. Érthető a csalódásuk, hiszen a bajnok játékosairól ugyan nem mondható el, hogy nem küzdöttek, de a gárdából hiányzott az a plusz, ami ahhoz kellett volna, hogy a lelkes és fegyelmezett újoncot legyőzzék. A vezetők sem boldogok, és ezt nem is titkolják. Lang József elnök és Nagy Ferenc menedzser is úgy fogalmazott, most már valaminek történnie kell. A hét első napjaiban leülnek Bozsik Péterrel, mert kíváncsiak, hogy a szakmai munkát koordináló tréner miként látja a csapat helyzetét, mi a véleménye a csabai kudarcról. Nem elsősorban a viharsarki botlás a probléma, inkább azt nehezményezik, hogy az utóbbi hónapokban egy-egy kisiklásnál mindig megértőek voltak a vezetők, de a játékosokon nem látszik, hogy cserébe megszakadnának a sikerért. Nem várhatóak szigorú lépések, de az biztosra vehető, hogy a figyelmeztetés nem marad el. Erre szükség is van, hiszen a játékosokkal és a szakmai stábbal beszélgetve gyakran úgy vélheti a kívülálló, mintha az érintettek nem éreznék, hogy akár az első hat közé kerülés is gondot okozhat a ZTE-nek. Abban bíznak, hogy az idén hátralévő négy hazai találkozójukat megnyerik, és ott lesznek a hatban, sőt a dobogó közelében. Ennek azonban csak akkor van realitása, ha többet nem botlik a gárda.A csabai meccsre visszatérve, amikor a ZTE egyenlített, a sajtóhelyen is megoszlottak a vélemények, vajon Kenesei Krisztián érintés nélkül csavarta a labdát Fekete Róbert hálójába, vagy Egressy Gábor fejelte azt a kapuba."Amikor balról jobb belsővel kanyarítottam be a labdát, éreztem, hogy a kapu felé tart, de Egressy Gábor azt mondta, fejjel beleért, és én ezt elfogadom – mondta a vasárnap délelőtti edzés előtt Kenesei Krisztián. – Régóta focizunk együtt, ha ő azt állítja, akkor az biztos, hogy úgy van. Egyébként is, nem a gól foglalkoztat most a legjobban, hanem az, hogy simán kikaptunk Békéscsabán. Egy–egy után voltak lehetőségeink és akadt egy nagy ziccerünk, de nem tudtunk újabb gólt szerezni. Most arra kell koncentrálnunk, hogy a hazai meccseken győzzünk. No, és ott van a Magyar Kupa, amit szeretnénk megnyerni.”Egressy még Békéscsabán, az öltözőből kifele jövet erősítette azt a tényt, hogy az ő fejét érintve került a labda a békéscsabai kapu bal alsó sarkába."Jól jött középre a labda, és sikerült egy kicsit megcsúsztatnom – mondta Egressy. – Nem azt mondom, hogy alapvetően irányt változtatott, de arra nem is volt szükség, hiszen ez a kis mozdulat elég volt ahhoz, hogy egyenlítsünk. Azt viszont én is sajnálom, hogy újabb gólokat nem tudtunk rúgni, hiszen így megnehezítettük a saját életünket.”E megállapítással a csapatkapitány, Kocsárdi Gergely is egyetértett."Nem állítom, hogy az utóbbi három meccsen a tavaszi idényben látotthoz hasonlóan futballoztunk, de lényegesen javult a teljesítményünk – állította a védő. – Így érthetetlen, hogy most miért kerültünk ismét gödörbe. Nem öröm az sem, ha egy-két ember hibája miatt veszítünk, az viszont nagyon nagy baj volt most, hogy az egész csapat rosszul játszott. Nem akarom kisebbíteni a csabaiak sikerének értékét, de nem ők parádéztak, hanem mi futballoztunk nagyon gyengén. Össze kell szednünk magunkat ahhoz, hogy céljaink eléréséhez szükséges pontokat a hátralévő meccseken begyűjtsük. A sorok rendezésére nem sok idő maradt, hiszen szerdán már Magyar Kupa-meccset játszunk, a hét végén pedig jön az újabb bajnoki forduló. Egy biztos: mindenkinek el kell gondolkodnia a történteken, mert ez így nem mehet tovább. Ebben a csapatban sokkal több van, remélem, a hátralévő mérkőzéseken már nemcsak fogadkozunk, hanem nyerünk is.”