Kántor fordított futókörei

"Egy kisbuszba szálltunk a ránk váró tolmáccsal, és csak mentünk, mentünk és mentünk – kezdte élménybeszámolóját az Osaka Panasonic Panthershez szerződő ütő. – Előbb a repülőteret a várossal összekötő hosszú hídon, majd Oszakában keresztül-kasul. A taxiszámla vége huszonhétezer jen lett, ami több mint ötvenötezer forint. Persze, nem nekünk kellett fizetni a számlát, de tapasztalatszerzésre jó volt az eset. A csarnoknál szálltunk ki, ahol bemutattak az éppen a konditeremben edző csapatnak. Nagy tapsot kaptam, mindenki hajlongott, amit majd meg kell szoknom. Leginkább a miniatűr dolgokkal lesz nehéz megbarátkoznom, a joghurtból például nyolcvangrammost árulnak, míg Európában a százhuszonötöshöz voltam hozzászokva.”
Kántor mindent megkap, hogy a lehető legkönnyebben alkalmazkodjon az új körülményekhez: mindig vele van egy tolmács, no meg a menedzser, aki egyben a sofőr is. Állítólag autót nem is adnak neki, ugyanis a csapatnál legutóbb megfordult három légiós mindegyike, így a spanyol Pascual, a holland Görtzen és a brazil Nalbert is mindjárt összetörte szolgálati autóját, ezért a Panasonic illetékesei óvatosabbak a szokásosnál. Motort viszont ígértek a Kántor családnak.
"Tényleg furcsa a bal oldali közlekedés, a körforgalmakban is fordítva kell menni, de ez a szokás az edzéseken is érezteti hatását – folytatta Kántor. – Hétfőn mentem le először, és amikor futást vezényeltek, én nekiindultam, aztán azt vettem észre, hogy egyedül futok. Japánban ugyanis az óramutató járásával egyezően róják a köröket. Aztán különbözik a helytartás is, mert ha a feladó van az egyes helyen, akkor az Európában kettes helyen lévő ütő itt a hatoson áll. Ugyanígy megcserélődik a hármas és az ötös pozíció is. Hogy gyorsan megértsem a különbségeket, kaptam egy papírt, amelyre felvésték a csapat alapfelállásait.”
A 122-szeres válogatott "kalapácsot” meglepetésként érte a tréningek hoszszúsága is. Míg délelőtt kétórás edzést tart a Párducok szakvezetője, a délutáni 4-5 órásra sikeredik – így például hétfőn 2-től 7-ig, kedden 2-től 6-ig tartott. A szerdai csak azért volt három- és háromnegyed órás, mert csütörtökön elutazott a csapat Numacura, és az ott megrendezendő hét végi torna miatt nem (?) erőltették meg a játékosokat. Az említett viadalon viszont még nem mutatkozhat be Kántor, ugyanis a hagyományoknak megfelelően kizárólag japán játékosok léphetnek pályára. Ami pedig a légiósokat illeti, az élvonal nyolc együttesében egy-egy külföldi szerepelhet, és a hírek szerint csak egy klub nem élt a lehetőséggel. Úgy tudni, ugyancsak a felkelő nap országában üti a labdát ebben az idényben az orosz Fomin és Szaveljev, mondani sem kell, mindketten Olaszországban röplabdáztak legutóbb.
"Elsősorban a gyerekeket viselte meg az időeltolódás, Merci lányom például az egyik éjjel felébredt, és azt mondta, hogy ő nem akar aludni – mesélte Kántor. – Még szombaton, megérkezésünkkor javasolták, hogy ne aludjunk el, ha elálmosodunk, mert akkor könnyebb átállni. A kicsik azonban nem tudták megállni, így aztán a feleségemmel mi is elszundítottunk egy kis időre. A lakás egyébként elég nagy, legalábbis a japán méretekhez képest: van egy nagyobb nappali és három szoba, a ház négyemeletes. Noha eleinte furcsállta a mandulaszemű embereket, Merci már két kislánnyal összebarátkozott.”
A Kántor család tehát igyekszik gyorsan beleolvadni az európaitól eltérő kultúrába (állítólag a hajlongás és mosolygás már kiválóan megy), az igazi bemutatkozás azonban az első bajnokin esedékes. Erre még várni kell egy kicsit, a rajtot ugyanis november 29-re írták ki.