Csupán 314 néző fizetett

"Az első félidőben annyi helyzetünk volt, hogy akkor eldönthettük volna a találkozó sorsát. Fordulás után viszont többet támadott a Dunaferr, bár nekünk ekkor is legalább anynyi gólszerzési lehetőségünk volt, mint vendégeinknek. Noha játékunkban akadtak hibák, a csapat nagyszerűen küzdött, és nyertünk. Egy győzelmet pedig, úgy érzem, nem kell megmagyarázni” – ez volt a zöld-fehéreket irányító Tamási Zsolt véleménye.
A győri szakvezetőnek tulajdonképpen igazat kell adni. Az ETO utoljára a kilencedik fordulóban, szeptember 27-én szenvedett vereséget (Győr–FTC 1–2). Az azóta lejátszott öt mérkőzésükön a megszerezhető 15 pontból 11-et begyűjtöttek Igor Nicsenkóék, így most újra a második helyet foglalják el a táblázaton.
A Dunaferr elleni kilencven(három) perces csata egyetlen gólja viszont bizonyára sokáig emlékezetes marad a győriek számára. A látogatók kapusát, Németh Viktort a 40. percben mattoló Szanyó Károly hétfőn ünnepelte névnapját, a meccs másnapján, tehát vasárnap pedig 29. születésnapja alkalmából köszöntötték rokonai és barátai. A mérkőzés főszereplője elevenítette fel a három pontot érő góljának történetét:
"Sok elpuskázott lehetőség után nem sokkal az első félidő vége előtt a tizenhatos tájékán, középen kaptam labdát. Láttam, hogy több újvárosi játékos áll előttem, ezért úgy döntöttem, megpróbálom kicselezni őket. Szinte zsebkendőnyi területen előbb csináltam egy lövőcselt jobbra, aztán egy testcselt balra, utána egy újabb lövőcsel következett. Jó érzéssel tapasztaltam, hogy ezek hatására a körülöttem csoportosuló védők tekebábuk módjára dőlnek el, majd lövésre szántam el magam. Valószínűleg a Dunaferr egyik hátvédje, Éger László is erre számított, mivel lábát felemelve blokkolni akart, de nekem sikerült egy tizedmásodperccel megelőznöm őt, és a lába alatt ellőttem a labdát, ami aztán kikötött a kapu jobb alsó sarkában. Mint végül kiderült, ez a gól döntött. Hozzáteszem, ezt mérkőzést a csapat nyerte meg, nem én.”
Ha már az ETO irányítója úgyis szóba hozta Éger Lászlót, nézzük, ő hogyan vélekedett arról az összecsapásról, amelyen a piros-fehérek csak maguknak "köszönhették”, hogy nem szereztek pontot.
"Egyfajta görcs van bennünk, ezt el kell ismerni – fogalmazott a bekk. – Holott most sem játszottunk rosszul, az alapvonalig annyiszor lejutottunk, mint talán még soha, mégsem sikerült jól visszatenni a labdákat. Nem túlzás, annyi helyzetet hagytunk, ki, amelyből legalább három meccset megnyerhettünk volna. A döntetlent minimum megérdemeltük volna, sőt szerintem azon sem lepődött volna meg senki, ha győztesen hagyjuk el a pályát. Láthatta mindenki, volt olyan időszak, amikor egykapuztunk. Hogy akkor miért nem jártunk sikerrel? Alighanem azért, mert az ismert okok miatt képtelenek vagyunk csak a futballra koncentrálni. Vegyük például a kapott gólunkat: Szanyó előbb két ember között kilépett, majd mielőtt odaértem volna, ellőtte a labdát. Állítom, korábban egy ilyen akcióból nem született volna gól… Ennek ellenére megyünk, dolgozunk tovább, és mindent megteszünk azért, hogy javítsunk az eddigi mérlegünkön. Ezt a társaim nevében is megígérhetem.”
A mérkőzés krónikájához tartozik még, hogy Szemán Györgynek, az ETO technikai igazgatójának tájékoztatása szerint a találkozónak 314 (!) fizető nézője volt… A 25 évvel ezelőtt átadott győri stadionban, amelyben az elmúlt negyedszázad során nemegyszer 30 ezren tombolták végig az összecsapásokat, ezúttal negatív nézőcsúcs született. Történt ez akkor, amikor a csapat 14 fordulót követően az ezüstérmet jelentő, nemzetközi kupaszereplésre jogosító helyet foglalja el a bajnoki táblázaton.
Vajon ki érti ezt?