Rába-parti csendélet

Csak rá kellett nézni a csapzottan nyilatkozó Szanyó Károly fejére – a bravúros gólt szerző játékos nem kevés dühvel figyelte, hallgatta saját szurkolói bekiabálásait. Pedig, ha kínlódva is, de fontos meccset nyert a Győr a Dunaújváros ellen, normális helyen ilyenkor felállva tapsol a közönség; ha egy falusi csapatról van szó, akkor pedig malacot aprít a böllér, a kocsmáros pedig literszám méri a pálinkát. Győrött viszont, úgy tűnik, nem kérnek a futballból.Ráfoghatnánk persze a hidegre is az érdektelenséget, ilyenkor a nép jobban érzi magát a barátságosan duruzsoló radiátor mellett, de ez mégsem lehet mentség arra a 314 eladott jegyre. Tipikusan magyaros történet ez. Ahelyett hogy örülne a város apraja-nagyja, és öszszefogna mindenki, az emberek egyszerűen nem járnak meccsre. Pedig néhány éve még előfordult, hogy négyezren kísérték el az ETO-t az MTK-pályára, fantasztikus hangulatot teremtve.Aztán történhetett valami.Írhatnánk azt is, a bajnokaspiránsból kiesőjelölt lett, ami igaz is, csakhogy más valami is közrejátszhatott az érdektelenségben. A helyzet kísértetiesen hasonlít ahhoz, ami a Ferencvárosnál lejátszódott. A Fradiban is egymás ellen fordultak a drukkerek és alaposan lecsökkent a nézőszám, és – fura párhuzam, de ettől még igaz – az Üllői úton és Győrött is azután történt mindez, hogy Varga Zoltán irányította a csapatot. Az egykori legendás nyolcas mindkét klubnál megosztotta a szurkolótábort, voltak, akik rajongtak érte, s voltak, akik gyűlölték. A vitatkozó felek olykor egymást kezdték pofozni, már csak a miheztartás végett. Győrött elfogytak a drukkerek, pedig a csapat a második helyen áll.Tarsoly Csaba, az ETO FC elnöke és tulajdonosa ebben a helyzetben arról nyilatkozott a Kisalföld újságírójának, hogy Varga Zoltán irányításával még előrébb is tarthatna a csapat. A vezető szavait sokan nem értették a városban, hiszen mindenki emlékszik, micsoda botrányos jelenetek játszódtak le a győri stadionban egy-egy vereséggel zárult, katasztrofálisra sikeredett bajnoki meccs után: rendőrkordon, gyűlölködő rigmusok és valósággal kimenekített edző.Aztán jött Tamási Zsolt, aki csendben, szerényen munkálkodik, tőle az is hirtelen mozdulat, ha a szemüvegét olykor-olykor megigazítja. Előbb benn tartotta a sokak által már kiesésre ítélt Győrt, míg mostanság az első helyet ostromolja csapatával. Pedig nem sztárokat igazolt nyáron az ETO, hacsak Branko Hucikát nem nevezzük annak – ezért is furcsa a közönség eltűnése és Varga Zoltán felemlegetése.Hol kellene tartania most a Győrnek ahhoz, hogy mindez megváltozzon? Mert azt ne várja senki, hogy újra a Benfica legyen az ellenfél, úgy, mint 1965-ben, amikor a Népstadionban hetvenezren drukkoltak az ETO-nak a félelmetes portugálok ellen. De a Verebes József nevével fémjelzett évek is elmúltak, amikor a Hannich Péter, Póczik József, Burcsa Győző középpályássor rohamozott, elöl pedig Szentes Lázár rugdosta a gólokat. Ezek az élmények soha nem jönnek vissza. Azt kell szeretni, amellett kell kitartani, ami most van. Egyébként Tarsoly Csaba előtt le a kalappal, az ETO néhány éve gyakorlatilag a megszűnés szélén állt, az új tulajdonos viszont nemcsak anyagi biztonsággal, de merész tervekkel, sőt eredményes csapattal is megajándékozta Győr lakosságát. Most kellene a csapat mellé állni – a szurkolóknak is.S akkor még az is előfordulhat, hogy egyszer újra a Benfica látogat a felújítás előtt álló ETO-stadionba.