Amikor szabad a pálya

Barátságos válogatott mérkőzésen: Magyarország–Moldova 1–1. A magyar gólt Dárdai Pál szerezte, aki szerint talán még időben kiderült, hogy mindenki ellen maximális koncentrációra van szükség. Gellei Imre úgy vélte, leginkább a támadójátékunknak kell javulnia.

Hajdú B. István: – Mindkét, általam nagyra tartott sportembernek igaza van. Az a furcsa helyzet állt elő szerdán, hogy bár a magyar csapat játszott, a San Marino–Lettország találkozó miatt izgultunk jobban, sajnos, az utolsó pillanatban egy öngóllal nyertek a lettek, szóval, San Marino is megszívlelheti Pali tanácsát.
Mezey György: – Sajnos, a magyarok a hangulatváltozás következtében hajlamosak nagyon eltérő produkcióra. San Marino ellen, amikor nem ment a játék, akkor is lehetett érezni, hogy a csapat tudatosan játszik, mindenki maximálisan koncentrál, és tudja, előbb-utóbb felőrlődik az ellenfél. Ezt az alapállást kell hozni valamennyi mérkőzésen. Nem játszott rosszul vagy szervezetlenül a válogatott ezúttal sem, de valami plusz hiányzott. Dárdai Palinak tökéletesen igaza van, és ez igazi profinyilatkozat volt, az emelése pedig valódi mestermunka, annak idején ontotta a hasonló gólokat.
Nyilasi Tibor: – Ettől a meccstől függetlenül igaz, hogy a támadófutballunknak javulnia kell, a világ labdarúgása is egyre offenzívebb. Ez egy felkészülési meccs volt, rengeteg tanulsággal. Pali káprázatos gólt szerzett.
Csank János: – Az elején Moldova meglehetősen jól, technikásan játszott, később a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat.
Szántó Imre: – Dárdai gólja szép egyéni teljesítmény volt, és bár okosan nyilatkozott, szerintem jobb ajánlólevél lett volna a lengyelek elleni meccs előtt egy győzelem. Nincs nagy baj, én remélem, hogy kialakul a csapat, a hibákat, ahogy olvastam, a szövetségi kapitány is látta.

Fejbedobták Komlósi Ádámot a ZTE–MTK bajnoki mérkőzésen. A hazaiak csatára, Kenesei Krisztián szerint a játékvezetői tévedéseket nehezen viselték a nézők, és többek között azok miatt szabadultak el az indulatok.

Mezey: – Többször is beszéltünk már az indulatokról, amelyek léteznek stadionon belül és azon kívül is, a múlt héten az úton volt incidens, régi emlékek jönnek elő, amikor a bírót a kukoricásban kergették. A barcelonai dobálás miatt különösen aktuális a kérdés, magam többször tapasztaltam, milyen szigorú az ellenőrzés a Nou Campban, de lám, az sem elég. Azt sohasem lehet elérni, hogy csak becsületes, a saját csapatukat buzdító emberek menjenek meccsre, szélsőséges megnyilvánulások mindig lesznek.
Hajdú B.: – Mondhatnám, Komlósi a magyar Luis Figo, de nincs kedvem viccelni: nem kellene megvárni, amíg valami súlyos baleset történik. A játékvezető ítéletei miatt dobálják Komlósit? És ő még csak nem is Egerszegről távozott, rá nem haragudhattak, mint Figóra a barcelonaiak. A magyar futball hírei: megdobta, összeverte, megkergette…
Csank: – Az összefoglalóból nem derült ki, miért haragszanak a bíróra, de arra amúgy sincs magyarázat, hogy miért dobálják az MTK-játékosokat. És ha csak egyszer, egy futballista visszadobná, amit felé küldtek, hónapokra tiltanák el, miközben az ő testi épséget fenyegetik. Vigyázni kellene magunkra, mégiscsak játékról van szó.
Nyilasi: – Akik látták a Real-mecscsét Barcelonában, tudják, nem egyedi esetről van szó. Narancs- és üvegzápor a szögleteknél, elképesztő, egyben elszomorító látvány volt. Nem tudom felfogni, mi szükség van erre.
Szántó: – A ZTE–MTK délután volt, a Barcelona–Real este, és ott is dobáltak. Lám, van valami, amit a fejlett Nyugat a mi futballunkból másol, Európa próbálja velünk felvenni a versenyt, de nem sikerült: Figót senki sem tudta eltalálni.

A Sport Plusz című újság cikke szerint sápolják a Bozsik-programra szánt pénzt: az MLSZ alkalmazottjai közül Berzi Sándor főtitkár és Mezey György is magas bért kap a szerepvállalásért. Bozó-ky Imre MLSZ-elnök lapunknak elmondta: a juttatás nem ajándék, hanem munkabér, s hozzátette: néhány embernek nem érdeke a program sikere, ezért szítanak ellentéteket.

Mezey: – A Bozsik-program a Magyar Labdarúgó-szövetség utóbbi ötven évének legsikeresebb programja, amely az előző kormány kezdeményezésére indult. Vannak, akik ennek a sikernek nem örülnek. Főleg azok, akik tehettek volna a magyar futballért, de nem tettek, mert nem tudták, mit kellene csinálniuk. Közülük néhányan most sápolásról beszélnek, ezzel üzennek: ne adjatok nekik, vagy másnak adjatok, és ezzel rombolnak, így keltenek zavart. Pedig ők tudják a legjobban, hogy ahol minden számlát kormánymegbízott ír alá, ott lehetetlen sápolni. A rombolásról csak annyit: amíg 2001-ben huszonhatezer, tizennyolc éven aluli igazolt játékos volt az országban, addig e program keretében tavaly hatvanezer tizenkét évesnél fiatalabb gyerekfutballistát regisztráltak! Ezerkétszáz edző dolgozik a gyerekekkel, és huszonhét szakember mozgatja ezt a programot, ez a huszonhét ember fél év alatt bruttó tizenkétmillió-hétszáznyolcvanezer forintot keresett, az áfát is befizettük a törvények szerint – talán ezzel lehetett volna variálni? A romboló, sértő állításokért a bíróság előtt kell majd felelni.
Nyilasi: – Sokan felhívták a figyelmemet a cikkre, mert magam nem olvastam, nem is érdekel. A gazdálkodásba nem látok bele, de nem is akarok. Egy biztos: ezt a programot nem szabad megsebezni. Most éppen Tatán vagyok, egy korosztályos kiválasztón, és annyi szépet és jót lehet látni, hogy az szívet melengető. A legkevesebb, amit mondhatok: a gyerekek kárára ne vitatkozzanak a felnőttek.
Szántó: – Van egy másik program, attól jobban félek, mert még a neve sem magyar, az a Héraklész. Ezek valahogy úgy működnek, hogy kicsit juttatnak a sportolóknak, de még többet a programot feltalálóknak. Ha igazak az állítások, akkor lehet, hogy itt is hasonló a helyzet.
Hajdú B.: – Nem látok bele a részletekbe, nem tudhatom, kinek mennyi pénz jár. Azt sem tudom, helyes-e, ha a programra szánt pénzből fizetik a munkabért, de nyilván van egy ellenőrző szerv, amely tudja a választ. Magam már beszéltem a programról a tévében, de higgyék el, egy vasat nem kaptam, ártatlan vagyok.
Csank: – A futballunk haldoklik, a Bozsik-program nélkül bizonyosan meg is hal. Aki benne van a futballban, és azt szeretné, hogy az újra sikeres legyen, az a program mellett van.

Illovszky Rudolf a kórházi ágyán bejelentette: felmond a Vasas Labdarúgó Kft.-nél, mert nem kíván asszisztálni a klub tönkretételéhez.

Szántó: – Ez csak egy fiatalos meggondolatlanság Rudi bácsi részéről, és nem viccelek: még mindig az ő szellemisége, gondolkodása a legfiatalosabb a vezetőségben. A klubszeretetére, hozzáértésére, máig tartó lendületére nagy szüksége van a klubnak.
Hajdú B.: – Szomorú, hogy a Vasas idáig jutott, de még szomorúbb, hogy Rudi bácsi beteg. Igaz, ami a klubbal történt, abba még egy semleges szemlélő is belebetegedett volna, nemhogy egy olyan ember, aki szó szerint a szívén viseli a csapat sorsát. Azért reméljük, a stadiontól nem köszön el, már csak azért sem, mert az az ő nevét viseli.
Csank: – Ami kívülről látszik, az paródia, de maximálisan bízom Rudi bácsi ítélőképességében, a klubnál történtek láttán neki adok igazat.
Nyilasi: – Azt kívánom Rudi bácsinak, hogy mielőbb gyógyuljon meg, és segítse a Vasast. A nagy múltú klubnál történtek már-már bohózatba illenek, ott is kiderült: vezetői válság is van a magyar futballban.
Mezey: – Együttérzek Rudi bácsival, és egyetértek vele. Ami az utóbbi időben a Vasasnál történik, az nem az ő szintje. Áldom a sorsom, hogy együtt dolgozhattam vele, csodálatos időszak volt az számomra, és ezt ezúton is szeretném neki megköszönni. Rudi bácsi döntése a legélesebb kritika azzal kapcsolatban, ami Angyalföldön történik.

A Dunaferr SE tisztújító közgyűlésén az egyetlen elnökjelölt, Szabó József nem kapott a pozícióhoz szükséges mennyiségű szavazatot. A hírek szerint a döntés a város sportjának, elsősorban a futballnak a halálát jelentheti, információk szerint a Dunaferr Rt. jövőre csak a korábbi támogatás töredékével, négyszázmillió forinttal kíván az összes szakosztály működéséhez hozzájárulni.

Nyilasi: – Aki hozzászokott a tejszínhabos kakaóhoz, az nehezen áll vissza a cikóriakávéra. Szomorú, hogy az utóbbi évek meghatározó sportegyesülete ilyen helyzetbe került.
Mezey: – A politika van a háttérben.
Szántó: – Minél több pénzt szerez, annál jobb az elnök. Szabó József is addig volt jó elnök, amíg a vasműtől sok pénzt tudott szerezni. Jön egy másik elnök, és neki is az lesz a dolga, hogy pénzt szerezzen, ha nem a bázisvállalattól, akkor máshonnan.
Csank: – Tragikus a helyzet. És az is, hogy berkeken belül tudható volt, komoly problémák vannak a klubnál, de azért felépítettek egy stadiont. Ami amúgy nagyon jó, csak lehet, hogy nemsokára másodosztályú mérkőzéseket rendeznek benne.
Hajdú B.: – Szabó Józsefnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a város futballcsapata Bajnokok Ligája-selejtezőt játszott, a női kézilabdázók meg is nyerték a BL-t, és más szakosztályok is bajnokot avattak. Félek, hogy összecsuklik a sportélet, és azt hiszem: akik most szavaztak, mondjuk a Hajduk Split elleni siker láttán vörösre tapsolták a tenyerüket.
(A Dunaferr SE-ről lapunk 20. oldalán olvashatnak.)