Siófok - Hiba a türelmetlenkedés

Siófokon senki sem lubickol a sikerben. Pedig lenne ok az örömre, mert a balatoni csapat messze a várakozás felett szerepel, újoncként bravúros győzelmeik is vannak, ám a lényeg: esélye van arra, hogy a rájátszásban a felsőházban küzdhessen. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Hiába tart ki a Télapó érkezéséig a vénasszonyok nyara, és hiába nézegetik elégedetten a bajnoki tabellát a siófoki drukkerek, a városból mégis egyre roszszabb hírek érkeznek. Keddi számunkban is foglalkoztunk a klubnál zajló eseményekkel, a pénztelenséggel, a feljelentésekkel, no, meg azzal a hírrel, hogy a siófoki vezetőedzőt, Csank Jánost lassan többen csábítják mint a Balaton szépe verseny győztesét. Így viszont nehéz eredményes munkát végezni. De Csank János kemény ember, ezt mindenki tudja róla, az elkezdett utat eddig rendszerint végigjárta. Most is arra készül, hogy kitölti kettő plusz egyéves szerződését a Siófoknál, hiába környékezte őt meg több csapat is. Ám az élet – ahogyan azt mondani szokták – tartogat meglepetéseket.Ám Csank János nem retten meg a váratlan szituációktól sem…– Lehet ilyen zűrzavaros helyzetben minőségi munkát végezni?– Magam is tudom, hogy gondok vannak a klubnál, ám zűrzavaros helyzetről nem beszélnék – mondta Csank János. –A mi munkánkat nem befolyásolják az esetleges zavaró tényezők, nekem az a dolgom, hogy edzést vezényeljek, taktikát dolgozzak ki, a játékosoknak pedig az a feladatuk, hogy végrehajtsák mindezt. Nekem, nekünk ezzel kell foglalkoznunk, a vezetőknek pedig azzal, hogy megoldják a problémákat. – Nagyon diplomatikusan fogalmazott, ebből most aligha derül ki, hogy mennyire nagy a baj. Szóval, mennyire nagy?– Nézze, többször is beszéltem a napokban Sallói István klubigazgatóval, aki megnyugtatott, és közölte velem: a vezetők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy zökkenőmentesen működjön a klub. Én hiszek neki, és úgy készülök, hogy Siófokon kezdem a következő esztendőt, mi több, az azutánit is, hiszen ide köt a szerződésem. Mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok egy ugrálós típus, általában kitöltöm a megállapodás szerinti időmet.– Nem a vészmadárkodás mondatja, de mi van akkor, ha mégiscsak elfogy az a fránya pénz?– Természetesen én is pénzből élek, és ha a szerződésben foglaltak szerint nem kapom meg a jussomat, akkor lépnem kell. Ez tiszta sor. Ám most ne ragozzuk tovább ezt a pénzkérdést, egy héten belül úgyis eldől minden, és kiderül lesz-e pénz a folytatásra. – Nézzünk akkor mást: hány klubtól keresték eddig? Megírtuk például azt, hogy érdeklődik ön után az Újpest, a Zalaegerszeg és a Győr is. Tárgyalt valakivel?– Senkivel sem tárgyaltam, de tény, azt magam is hallom innen-onnan, hogy felmerült a nevem több klubnál, de nem győzöm hangsúlyozni, velem még senki sem beszélt, sőt, az ön által említett klubokon kívül egy negyedik egyesülettől érdeklődtek, puhatolóztak… – Megkérdem még, hogy haragszik-e Schultz Leventére, aki ebben az ügyben a játékosok részéről tulajdonképpen főszereplővé vált…– Miért kellene haragudnom rá? Az más kérdés, hogy a kérésem ellenére cselekedett Pálfi Róberttel, Grósz Róberttel és Gaál Lászlóval együtt. Megmondtam ugyanis mindenkinek az öltözőben, hogy az, aki most feljelenti a klubot, pakoljon és menjen át a juniorcsapathoz. Nyomatékosan kihangsúlyoztam, bírják ki ezt a két hetet, amennyi még hátra van a bajnokságból, a futballra koncentráljanak, mert ennyivel tartoznak a klubnak és a csapatnak. Úgy látszik hiába beszéltem, négy fiatalember az álmenedzserére hallgatott.– Álmenedzser?!– Miért, hogyan kellene neveznem Kiss Józsefet? Amit velünk művelt, arra a legenyhébb kifejezés, hogy nem volt sportszerű. Szépen bekavart az életünkbe, felheccelte játékosainkat, és a véleményem szerint alaposan belejátszott abba, hogy például hazai pályán kaptunk ki a Honvédtól, és bizony az a vereség akár azt is jelentheti, hogy nem kerülünk az első hat közé. – Azért abban az "álmenedzsernek” igaza van, hogy a játékosok a jogos pénzüket követelik, ráadásul a ma érvényes futballszabályban is benne foglaltatik, hogy a klubnak időben teljesítenie kell a szerződésben vállalt kötelezettségeit? – Ezzel nincs is semmi gond. A szezon végén a játékosok akár az atyaúristenhez is elmehetnek panaszra, nem érdekel, de az nem létezik, hogy nem bírták volna ki a hátralévő időt. Ne mondja azt nekem senki, hogy annyira elszegényedtek. Most magukra vethetnek, mert nálam az utolsó fordulóban sem játszanak!