Debrecen felé autózva a Hortobágyi Nemzeti Parkban egy közvetlenül az aszfaltcsík mellett árválkodó kopasz, télre készülődő fa tetején komoran, magányosan gubbasztó sasra figyeltünk fel. Mi az autóban, a madár egy ág csúcsán tanakodott a megváltoztathatatlanon: miért is esik az eső? Nem tudott volna még néhány napig várni az ég? Szegény pára így a vadászatról mondhatott le (bár ez most ugye annyira nem érdekes&), mi pedig előzetesen arról, hogy egy jó meccset láthatunk az ETO debreceni fellépése alkalmával. Csupán a remény maradt: ez évben utoljára hátha még egyszer összeszedik magukat a fiúk, és a mostoha időjárásnak fittyet hányva, egyfajta karácsonyi előlegként emlékezetes derbit kerekítenek a stadionba kilátogatók (minden tiszteletünk az övék) és a televíziók előtt ülők legnagyobb megelégedésére.
Persze a pályán lévők közül – az előzetesen megadottakhoz képest csupán egy, a Győrben Baumgartner Attilát és Marko Kartelót érintő változást regisztrálhattunk – egy labdarúgó már a meccs előtt boldog lehetett. Debrecen "Zsombija”, azaz Kerekes Zsombor ugyanis hosszú heteket követően újra a kezdőcsapatban kapott helyet, az egyébként jelenleg házi gólkirályként regnáló, ám formahanyatlás miatt trónfosztott román Marius Sumudica helyén. Ez a döntés azt jelentette, hogy a Loki oldalán "tíz gól” a kispadon maradt, ám ha azt vesszük, hogy az ETO vezérének, Szanyó Károlynak sérülés miatt még ott sem jutott hely, akkor megállapíthatjuk, hogy ebből a kérdésből a hazai egylet jött ki jobban. Kérdés volt persze, hogy a mérkőzés egészét tekintve melyik gárdának lesz oka az örömre, röpke kilencven perc elteltével. Plusz motivációt jelentett a feleknek, hogy mindenki tudta: a vendégek pontszerzése esetén az ETO, Loki-győzelem nyomán pedig a Debrecen telelhet a tabella negyedik helyén. "Zsombi, az isten”-harsogták a piros-fehér ultrák, ám lendületük csupán néhány percig tartott. Biztosan rájönnek, miért… Meglehetősen kocogós tempóban indult a mérkőzés, s ez (sajnos) a teljes első félidőre rányomta a bélyegét. A felázott, sáros talajú pályán csúszkáltak a futballisták, és persze csúszott a labda is, csak nem lábról, lábra. Ennek köszönhetően helyzet csak akkor kerekedhetett, ha egy-egy védő, mint például Flavio Pim, rosszul számította ki a füvön felgyorsuló labda ívét és sebességét. Kivételt képzett Kerekesnek az esete, ám a hórihorgas csatár Sebők Zsoltba rúgta a ziccert. Kerekes helyett éktársa, Bajzát jeleskedett, s a tehetséges, ám heves vérmérsékletű olimpiai válogatott csatár hét perc leforgása alatt kétszer is bevette Sebők kapuját (a második gól előtti labaátvételért külön dicséret jár), némi reménnyel töltve el Debrecen futballért szorító népét; öt döntetlen után végre győzni tud a Loki. A mámort Igor Nicsenko szabta kurtára, aki szemfüles góljával versenyben tartotta az egyébként a sárral és a hazaiakkal is becsületesen küzdő ETO-t. Tombolt is mind a négy vendégdrukker, hiszen felsejlett az említett pontszerzés lehetősége, márpedig ezzel a vendégek vélhetően előzetesen kiegyeztek volna. Alapvetően a kívülálló is egy nyugodt meccsel… Az idő előrehaladtával ugyanis már csak az volt ez egyszerű szurkoló és a tudósító kívánsága. Minden Böőr Zoltán szerencsétlen esésével és sérülésével kezdődött (a Loki csapatkapitányát agyrázkódással a Kenézy Gyula Kórháza szállította a mentő), mivel az ügyben érintett volt a győri Böjte Attila is, a közönség dühe az időközben lecserélt védő és a vendégkispad ellen fordult. Ismét berepült a szotyiszacskó, mint néhány éve egy bizonyos DVSC– Vasas bajnokin, és nem árulunk el titkot: ennek az ügynek lesz még folytatása…
Böôr Zoltánt (balra) a háttérben Böjte Attila figyeli: aztán együtt ugrottak a labdáért…
A következő fejezetet már újból a futballisták írták, a "pankrációregényben”: először Stark Péternek "sikerült” piros lapot érően felrúgnia Dombi Tibort – a jogosnak tűnő kiállítás azonban elmaradt –, majd Sebők Zsolt kapus gondolta úgy, hogy megfenyíti a kétgólos Bajzátot, miután letalpalta(!) a csatárt. A heveny lökdösődést látva Hajdó Attila játékvezető arra a következtetésre jutott, hogy ez még belefér a játékba, így nagy meglepetésre a győri kapus egy dorgálással megúszta az esetet. Illetve mégsem, habár a büntetés egyben csapatát is sújtotta, Bajzát ugyanis az őt ért sérelem miatt nemes bosszút állt: harmadszor is a hálóba küldte a labdát. Parázs, és ugyanakkor fesztiválhangulat volt az Oláh Gábor utcai stadionban, s csak bízhattunk benne, hogy amilyen "hangos” volt a mérkőzés közepe, olyannyira csendessé válik a befejezés. Szerencsére a kívánság meghallgattatott, így summázatként elmondható, a nehéz talajú pályán összességében jó mérkőzést láthatott a nagyérdemű. Volt küzdelem, csúszás-mászás, némi cirkusz, de elsősorban futball, és persze négy gól. A Győr az ősz végére némileg visszaesett, ugyanakkor a Debrecen folytatta veretlenségi sorozatát, és öt döntetlent követően győzni tudott. Azaz ha úgy veszszük, Kerekes Zsombor csapatba állítása ezúttal jó ómen volt, hiszen ne feledjük, hogy a Jugoszláviából érkező csatár utoljára az Újpest ellen volt a kezdő tizenegy tagja – márpedig akkor 5–2-re vesztett a Loki. Nem úgy mint most.
Mestermérleg
Szentes Lázár a Debreceni VSC vezetôedzôje: Tüzes, harcos meccs volt, amelyen igen nagy tétért küzdöttünk. Úgy gondolom, hogy mi többet tettünk a gyôzelemért, mint az ellenfelünk. Szerencsére úgy tudtuk befejezni az ôszt, hogy az utolsó tizenhárom bajnokinkon nem kaptunk ki.
Tamási Zsolt a Gyôri ETO FC vezetôedzôje: Úgy érzem, egyenrangú ellenfelei voltunk a debrecenieknek. Nekünk is megvoltak a helyzeteink, de sajnos csak egyet lôttünk be. A végén akár egyenlíthettünk volna, ha támadóink jobban koncentrálnak. Játékosaim erejét mutatja, hogy kétgólos hátrányban sem adták fel.
Percről percre
4. perc: Baumgartner jobbról ívelt be szögletet, Stark hat méterről nem sokkal fejelt a kapu fölé. 8. perc: Kerekes ugratta ki a lyukra futó Bajzátot, aki 15 méterről ballal megcélozta a jobb felső sarkot, Sebők szögletre öklözte a labdát. 9. perc: Böőr balról beadott, a védők röviden szabadítottak fel, a labdát Habi szelídítette meg, és bődületes erővel, 18 méterről tüzelt, Sebők bravúrral hárított. 10. perc: Dombi jobb oldali beadását követően a győriek elvétették a labdát, a szemfüles Bajzát az ötös tájékáról kapura fordult, de lövése elakadt a védőkben. 19. perc: Jancetic húsz méterről váratlanul lőtt, a labda azonban elkerülte a bal felső sarkot. 25. perc: Selymes partdobása után Sándor Tamás ugratta ki Kerekest, aki 15 méterről ballal laposan lőtt, Sebők lábbal védett. 27. perc: Selymes a kapuval szemben 22 méterről végezhetett el szabadrúgást. Ballal nagy erővel ellőtte a labdát a sorfal mellett, de Sebők a mezőnybe bokszolta azt. 28. perc: Stark 28 méterről jobbal lőtt, a füvön megcsúszott labda szinte súrolta a bal kapufát. 29. perc: Selymes a jobbösszekötő helyéről, szabadrúgásból a kapu elé ívelt, Sándor Tamás nagy helyzetben kifelé fejelte a labdát… 34. perc: Kiss Zoltán balról ívelt be szögletet, Szekeres fejjel nem tudta irányítani a labdát, ami szerencséjére csapattársa felé szállt, Sándor Tamás estében bele tudott szúrni, Bajzát pedig három méterről, félfordulatból jobbal egyből a léc alá lőtt. 1–0 41. perc: Kiss Zoltán labdáját remek mozdulattal vette át Bajzát, úgy, hogy azzal lépéselőnybe került őrzőjével szemben, majd 14 méterről, jobbal, spiccel a kimozduló kapus mellett a jobb alsó sarokba lőtt. 2–0 43. perc: Tűzijátékot tartottak a győriek a debreceni kapu előtt, melynek végén Peric 17 méterről eresztett meg egy bombát, Tomicról a labda Nicsenko elé pattant, aki négy méterről jobbal egyből a léc alá emelt. 2–1 53. perc: Sándor Tamás a tizenhatos vonaláról senkitől sem zavartatva lőhetett kapura, lövésébe az egyik védő beleért, így a labda a kapu fölé szállt. 63. perc: Bajzát került ziccerbe a kapu torkában, azonban nem tudott a hálóba passzolni, mert az eléje vetődő Sebők menteni tudott. Az eset után a támadó és a kapus egymásnak ugrott, Selymes vonszolta el a színhelyről Bajzátot, de a játékvezető utasítására a felek kezet fogtak, bár az meglepő volt, hogy senki sem kapott színes kártyát a bírótól, aki jelezte, szöglet következik… 64. perc: … amelyet Selymes végzett el, jobbról ballal a rövid sarok felé csavart, Bajzát fejéről-válláról a labda három méterről a kapu bal oldalába vágódott. 3–1 93. perc: A csereként beállt Herczeg lépett ki egyedül középen, kicselezte az eléje futó Tomicot is, estében az üres kapura lőtt, de a viszafutó Flavio Pim a gólvonal elől felszabadított.
Fény és árnyék
+++Gyakran írunk egy fiatalemberről, aki futballista, ám nagyon sokszor nem a pályákon mutatott teljesítménye miatt kell neki helyet szentelni az oldalakon. Az illetőt Bajzát Péternek hívják. A debreceniek fiatal csatára ezúttal duplán dicséretet érdemel, hiszen amellett, hogy ő lőtte csapata mindhárom gólját, tőle szokatlan módon meglepően higgadtan reagált, akkor, amikor Sebők Zsolt egy öszszecsapást követően két kézzel ellökte őt. A csatárnak szól az üzenet: legközelebb hasonló helyzetben ugyanígy őrizze meg hidegvérét.
---A beharangozóban még arról írtunk, hogy az eső elkerülte Debrecent. Szombaton azonban már egész nap ömlött. A rossz idő miatt a szokottnál kevesebben látogattak ki a rangadóra, a játékosok pedig kilencven percen keresztül iszapbírkóztak. Böőr Zoltán és Böjte Attila szerencsétlen összefejelése is részben a felázott talaj számlájára írható. Ráadásul még az öltözőépület is több helyen beázott, a gyúrószoba felszerelését át is kellett pakolni egy másik helyiségbe.