Amikor szabad a pálya

Szotyiszacskót dobtak a hazai szurkolók a sajtópáholyba az MTK–FTC találkozó közben. Az örökrangadót, akárcsak legutóbb, ismét a vendégcsapat nyerte 1–0-ra, ezúttal Gera Zoltán furcsa góljával.

Détári Lajos: – Az a zacskó eltévedt, nem kell az újságíróknak támadásra gyanakodni, szerintem a meccsen hiányzó Illés Bélát vélték felfedezni arrafelé, neki akartak egy kis rágcsálnivalót küldeni. A mérkőzés egyébként jó volt, kemény, de nem sportszerűtlen – ahogy az egy ilyen rangadóhoz illik.
Mezey György: – Futballszemmel nézve tiszta szakmai győzelem volt ez a Ferencváros részéről egy kulturáltan, jól játszó, de a helyzeteit nem értékesítő MTK-val szemben. El nem tudom képzelni e meccs láttán, hogy lehetett ilyen a hangulat a tribünön, hogy dobálóztak, ez a magatartás érthetetlen számomra. Fair játék volt, amelyet egy rendkívül leleményes megmozdulás döntött el.
Kemény Dénes: – Remélem, valamelyik számomra kedves kolléga kapta el a küldeményt. Mert ugye futball szotyi nélkül olyan, mint…
Nyilasi Tibor: – Az lenne a furcsa, ha eltelne egy forduló hasonló incidens nélkül. Szerencsére épségben megúszta mindenki, ahhoz képest, hogy a Roma– Juventus meccsen tömegverekedés volt…
Hajdú B. István: – A szotyiszacskó reptetésének mifelénk nagy kultusza van, erről Márton Sándor háta, Juhos Attila válla is tanúskodhat, a bajnokság nagy kérdése tehát mindig az: kire pirítanak a pirítottal? Egyébiránt az MTK sajtóteraszát páholynak nevezni enyhe csúsztatás, de úgy láttam, az újságírók azt az eredményt írták, amely a pályán kialakult. És ők voltak azok, akik az Üllői úti MTK-sikerről is beszámoltak, akkor nem repült semmi. Nagy a szotyikészítők és -forgalmazók felelőssége, mert jó minőségű termékkel az ember nehéz szívvel dobálózik, de érdekes, hogy csak a szotyi repül. El kell gondolkozni a tökmagipar felelőseinek, hogy miért szorul háttérbe az árujuk…

Mintegy háromszázmillió forintot kínált a görög Olympiakosz Pireusz a ciprusi AEL Limassol támadójáért, Sebők Józsefért.

Hajdú B.: – Fogadja el! Persze, tudom, hogy Sebők József is megtenné, ahogy ő fogalmazott, a csúcsra érne, vagyis ha az Olympiakoszhoz kerül, az Olümposzon lesz… A görög futball nem túl jó, de a Pireusz teljesítménye okán a mindenkori bajnok automatikusan tagja a Bajnokok Ligája valamelyik csoportjának.
Mezey: – Minden elismerésem, nagy dolog az, ha egy ekkora klub szemet vet egy magyar játékosra. Az lenne az igazi, ha az összegből a nevelőegyesület is részesedne.
Détári: – Óriási dolog lenne, ha létrejönne az üzlet, mert az Olympiakosz nagy csapat, de csak akkor örüljünk, ha a megállapodást megkötötték.
Kemény: – Ez az ajánlat számomra összecseng a stockholmi döntetlennel, így azt valóban csak a rosszmájúak mondhatják véletlennek.
Nyilasi: – Úgy fest, ha valaki külföldre megy, felértékelődik, lassan akárhova igazol az ember, az megfelelő ugródeszkának bizonyulhat.

Krízis Székesfehérvárott: a Videoton vezetősége Predrag Gajics, Ivan Risztics és Onyeabor Monye mellett a csapat kapitányát, a 25-szörös válogatott Hamar Istvánt is a juniorokhoz száműzte. Hamar – akinek állítólag az volt a bűne, hogy a többiek a vezetőségnek nem tetsző véleményét tolmácsolta – szerint egy klubvezető kamikazeakciója miatt hajlandó feláldozni a csapat sikerességét. A csapat a Magyar Kupában a BKV Előre, a bajnokságban a Békéscsaba együttesétől kapott ki.

Nyilasi: – Ott mindenki haragszik mindenkire, szomorú, hogy egy stadionban, ahol nemrég még húszezer ember tombolt, most ilyen káosz uralkodik.
Détári: – Beszéltem Pistivel, aki nagyon jó barátom, és láttam rajta, mennyire fájlalja a történteket. Ô, mint csapatkapitány, közölte a többiek álláspontját, és ezért büntetik – érthetetlen. Az a nagy baj, hogy a tizenkét élvonalbeli csapatból kilencnél anyagi gondok vannak, és csak az ürügyeket keresik, hogy ne kelljen fizetni.
Hajdú B.: – Valóban úgy tűnik, a Videoton a sikeres bajnoki és kupaszereplést feláldozza a juniorbajnoki aranyért. Viccen kívül: nagy a baj Fehérvárott, hol a házirend, hol a szurkolók botrányai, hol a légiósok elmaradt fizetése okoz galibát, szóval, morálisan igencsak szétesett társaság benyomását kelti a Videoton. És ahogy látom, többen is úgy játszanak, mintha az lenne a céljuk, hogy hamarosan ők is az egyre erősödő juniorcsapatban szerepeljenek.
Mezey: – Hangsúlyozottan külső szemlélőként annyit mondhatok, hogy futballozni kellene, és nem itt tartana a Videoton. Tavaly még minden rendben volt, egy tehetséges edző bizonyított, nem hiszem, hogy mostanra elfelejtette volna a szakmáját.
Kemény: – A csapatkapitány funkciója a sport hagyományai alapján kettős: segíti az edző munkáját a csapat felé, és képviseli a többiek érdekeit az edző előtt. Ezt nálunk Kósz Zoli és Benedek Tibi is nagyszerűen megoldotta, de ha egy kapitányt ebben a szerepkörben akadályoznak, vagy ezért büntetik, akkor nem tudom, miért nevezték ki.

Hétfőn megkezdte munkáját az új ligaigazgató, Szieben László. A kapusból lett jogászdoktor tervei szerint a jövőben a rájátszás küzdelmeit – például a jégkorongban bevált Interliga mintájára – a környező országok legjobb csapataival kiegészítve lehetne megrendezni.

Mezey: – Régi törekvés ez, jó lenne, ha ez megvalósulna. Ha Laci ezt megcsinálja, már nagyot alkotott, emellett persze az lenne a legfontosabb, hogy konszolidálja a klubok anyagi helyzetét. Sok sikert kívánok a munkájához, és a magam eszközeivel támogatom.
Détári: – Nem tartom kivitelezhetőnek az ötletet, bár jó lenne egy tornát rendezni a régió legjobbjainak. A szupercsapatokat tömörítő G14 elnevezésű szervezet is szeretett volna külön bajnokságot indítani, de nem jött össze. Azért sok sikert kívánok Lacinak.
Kemény: – Nagyszerű kezdeményezésnek tűnik, más kérdés, hogy a hazai és a nemeztközi kupák, a válogatott mérkőzések és bajnoki találkozók között mennyire lennének lelkesek a legjobb csapatok képviselői, és hogy mindezt időben hogyan tudnák egyeztetni. Lehet, hogy azok, akik itt nem indulnának, sokkal többet pihennének.
Hajdú B.: – A jégkorongban két számottevő csapat van, ott könnyebb egy ilyen ligát létrehozni. Ezzel együtt az ötlet jó, bár nem tudom, a Sturm Graznak miért vonzó, hogy magyar csapatokkal játsszon. A nézőszám nálunk nem csökkenne, az biztos. A hokiból azt kellene átvenni, hogy a nemzetközi mércéhez képest sokkal kevesebb pénzből, rosszabb feltételek mellett hogyan lehet mégis sikereket elérni.
Nyilasi: – Annak idején ezt már Szepesi György is javasolta, de tartok tőle, hogy amiként akkor, úgy most sem lesz belőle semmi. Egy új karosszékbe ülve kell valami frenetikusat mondani.

A Lazio elleni teljesítményével, gólpasszával ismét hallatott magáról Szabics Imre, a Sturm Graz 21 éves támadója, aki az idei osztrák bajnokságban immár kilenc gólnál tart.

Détári: – Imre a legtehetségesebb fiatal játékosok közé tartozik, és neki is kellett egy-két év, amíg alkalmazkodott a profivilág követelményeihez. Az osztrák bajnokság meghatározó alakja lett, innen már tovább lehet lépni Németország vagy Olaszország felé, remélem, sikerül neki.
Mezey: – Éppen ideje volt, hogy hallasson magáról, már nagyon vártuk róla a jó híreket. Bízunk abban, hogy igazi klasszis válik belőle, csak így tovább!
Hajdú B.: – Örülök, mert támadók tekintetében nem állunk olyan jól, egy fiatal, a kaput érző csatárra nagy szükség van. Ám szomorú, hogy az UEFA-forduló legnagyobb magyar sikere nem az, hogy még mindig versenyben van egy-két csapatunk, vagy hogy egy magyar játékos mesterhármast lőtt, hanem az, hogy egy otthon simán elvesztett meccsen honfitársunk gólpasszt adott.
Kemény: – Nagy vihart kavart, amikor fiatalon elköszönt a magyar bajnokságtól, és nagy eredmény, hogy bár több év is eltelt, még mindig ott van, és nem kullogott haza. Dicséretes, hogy külföldi együttesben gyökeret tudott ereszteni.
Nyilasi: – Külön öröm ez számomra, annak idején a tizenhét és fél éves játékost én tettem be a csapatba. Ragyogó adottságai vannak, ráadásul nagyon intelligens és szorgalmas emberkéről van szó. Lépésről lépésre haladt előre, s kizárólag a saját teljesítményének köszönhetően harcolta ki a helyét. Nem jósolok neki sok időt Grazban, remélem, egy igazi nagycsapat elviszi.