Mesés hónapok Nottinghamben

Egy edzőnek egész pályafutása során folyamatosan képeznie kell magát. A tanulás nem szégyellni való foglalatosság, sőt…

(Az angol futballiskolákat megismerő Korpa Zoltán az edzői filozófiájáról)

Tévedés ne essék, ezek nem egy új messiás szavai. Egy 32 éves fiatalember, név szerint Korpa Zoltán kristálytiszta gondolatai a tanulás és a munka összefüggéseiről. Nem mellbevágó mondatok, hiszen egy egyszerű, hétköznapi igazságot tárnak elénk, miszerint tanulni több mint jó – érdemes… Még a labdarúgóedzőnek is.
Hosszú hónapok óta vita dúl itthon szakmai (és műkedvelő) körökben afelől, hová is kell helyezni az UEFA-rendszerű edzőképzést a palettán. Hogy önmagában elegendő-e ez a fajta iskola ahhoz, hogy a padból kikerülve míves trénerek irányítsák a honi futballcsapatokat – a legkisebbektől a legnagyobbakig – vagy pedig az egész nem több, mint porhintés és hókuszpókusz, bizonyos körök "Hogyan szedjem meg magam még jobban?” akciója.
Korpa Zoltán kívül áll ezen a vitán.
Nem kíván állást foglalni ebben az őrületben, ami egyfelől érthető: tisztában van azzal, hogy ez a fajta diskurzus cseppet sem segíti elő az elmúlt évtizedekben mélypontra zuhant magyar labdarúgás annyira várt felemelkedését. Másfelől viszont akár számon is lehetne kérni rajta ezt a fajta közömbösséget egy ilyen "országos ügyet” illetően, ám hogy ezt nem tesszük, annak a fenti idézet az oka.
Egyszerűen igaza van.
S hogy mennyire, annak a saját példája a legékesebb bizonyítéka.

Nem volt rest levelezgetni

Az újvidéki születésű, ma már magyar állampolgár szakember jelenleg az NB II-es FC Szeged pályaedzője. Személyének érdekességét nem is ez, hanem valami egészen más adja. Fél évig ugyanis utánpótlásedzőként Angliában, az egykori kétszeres BEK-győztes (1979 és 1980) Nottingham Forestnél dolgozhatott. Bár a mondabeli Robin Hood városának nagy múltú csapata jelenleg az albioni második vonalban (Division One) szerénykedik, ez mit sem számít abban az olvasatban, hogy a fiatal angol labdarúgó-palántákat egy "idegen”, ráadásul egy (külföldi munka után érdeklődők, figyelem!) magyar kezére bízták. Ne feledjük, mindez egy olyan országban történt, ahol a labdarúgás úgymond vallás, a Premier League (a magyar bajnokságot fényévnyivel megelőzve) pedig az európai elitbajnokságok sorában is bőven a dobogón kap helyet.
– Ne haragudjon, hogy ezzel kezdem, de milyen szakirányú végzettsége van önnek?
– Az újvidéki Testnevelési Egyetem edzői szakára jártam, és emellett rendelkezem egy Magyarországon megszerzett UEFA B-licenccel. Ezerkilencszázkilencvennyolcban kezdtem az edzői pályát a szegedi Tisza Volán Focisuliban, ahol több korosztály ifjú játékosának egyéni képzéséért voltam felelős. Kétezerben a kiemelt bajnokságban szereplő ifi B gárdának lettem a trénere, ezután pedig a serdülők kerültek a kezem alá, szintén a Tisza Volánban. Kétezer-egy nyarától dolgozom az NB II-es FC Szeged pályaedzőjeként.
– Némi kihagyással…
– No igen, azóta megjártam Angliát is.
– Hogyan került Nottinghambe?
– Kétezer-egy januárjában címeket szereztem, és levelet küldtem öt klubnak: a Pemier League-ben szereplő Leeds Unitednak, valamint a másodosztályú Nottingham Forestnek, Wimbledonnak, Watfordnak és Norwich Citynek. Leírtam, hogy UEFA B-licenccel rendelkező edző vagyok, és továbbképzés gyanánt meglátogatnám az egyesületet. A nottinghamiek válasza volt számomra a legrokonszenvesebb, igaz, azt is leírták, hogy a túra minden költségét nekem kell állnom. Egyeztettem közvetlen főnökömmel, Szalai Istvánnal, az FC Szeged edzőjével, aki az egyébként is meglévő utazási kedvemet csak tovább fokozta a bátorításával. Szóval, kétezer-egy nyarán két hétre Nottinghambe repültem. Rendkívül barátságosan fogadtak, jó házigazdához illően mindent megmutattak, ami a klub mindennapi életével kapcsolatban van, sőt a munkába is bevontak, a kilenctől tizenkét évesekig terjedő korosztályok mellett dolgozhattam. Persze, ennek elengedhetetlen feltétele volt, hogy magas szinten beszéltem angolul.

Az értékes ötletek haszna

– A két hétből aztán fél év lett. Hogyan?
– Az angolok látták, hogyan dolgozom, és értékelték az ötleteimet is. Ennek aztán az lett a vége, hogy a hazatérésem előtt fél évre szóló szerződésajánlatot tettek elém. Itthon mindent átgondoltunk a feleségemmel, és újból egyeztettem Szalai Istvánnal, majd októberben útra keltem a párommal. Az utánpótlásképző-központban kaptam feladatot, ahol előbb edzőként foglalkoztam az U9-től U15-ig terjedő korosztályokkal, két hónap múltán pedig már én koordináltam néhány kolléga munkáját is, azaz vezető lettem. A félreértések elkerülése végett megjegyezném, hogy ez a központ nem az akadémia megfelelője. Oda ugyanis a tizenhat évesek legjobbjai nyernek bebocsátást, és mellesleg én sem dolgozhattam volna az akadémián, mivel ott már csak A-licenccel rendelkező szakember dolgozhat. Egyébként is az a meglátásom, hogy megfelelő szintű UEFA-diploma nélkül külföldön már nem rúghat labdába egy magamfajta futballedző. Európában egyszerűen kell a licenc. Ha van, és nyelveket is beszélsz, a kapuk nyitva állnak előtted, akármilyen nemzetiségű is vagy.
– Ezek szerint a szükséges papír hiánya miatt jött haza?
– Részben igen. Az idén szeptemberben visszamehettem volna Nottinghambe, vártak, ám én a tanulás mellett döntöttem. El akarom végezni az A-diplomát adó tanfolyamot, és persze a Szegedet sem akartam végleg cserben hagyni. Rengeteg tapasztalatra tehetek szert Magyarországon is, fiatal vagyok, van még mit tanulnom. Az angliai történet folytatása egyébként nincs kizárva, sőt…
– Miben lett gazdagabb? Mi az, amit ön tanult meg az angoloktól?
– Szemléletemre és a munkához való hozzáállásomra tették a legnagyobb hatást. Szembesítettek ugyanakkor azzal is, hogy a motiváció a fiatalok esetében talán a legfontosabb szegmense a képzésnek. Állítom, a magyar gyerekek az általam is edzett korosztályokban tehetségesebbek, mint angol riválisaik. De amennyiben a motivációs szinteket hasonlítom össze, akkor azt kell mondanom, hogy az angolok jóval előttünk állnak. Dolgoznak, és hisznek az elvégzett munkában, egyszerűen azért, mert labdarúgók akarnak lenni. Angliában a futballnak kultusza van, a szakma művelője, a futballista megbecsült, elismert ember, egyfajta bálvány. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy ezek a kamaszok is szeretnének a tagjai lenni a bűvös társaságnak. Ezért nem állnak le a munkával a nottinghami srácok tizennégy-tizenöt évesen, mint a mi fiaink. Persze, a feltételeik is jobbak, de azt gondolom, nem csak azért vannak jobb futballistáik, mert több pénzük van pályákat építeni és a többi… Gyerekszinten a futball ugyanis egyáltalán nem a pénzről szól. Igaz, az sem baj, ha van belőle. Az MTK agárdi központja Magyarországon egyedülálló intézmény. Ez a fajta kezdeményezés követendő, de nem feledhetjük el, hogy létrejöttéhez és a működtetéséhez jelentős összegre volt, illetve van szükség.

Példaképek lettek a franciák

– Említette, hogy az angolok vevők voltak az elképzeléseire. Meg tudná fogalmazni, mire "haraptak” a vendéglátói?
– Az angolok rájöttek, hogy csak attraktív futballal lehet egyidejűleg eredményt elérni és a közönséget is megfogni. A látványos játék kialakítását elsősorban a tradicionális angol stílustól eltérő iskola átültetésével lehet megalapozni, és én ebben tudtam nekik újat mutatni. Semmiféle, eddig rejtve maradt igazságot nem mondtam, csupán azt hangsúlyoztam, ami már addig is a szemük előtt volt; hogy a francia, az olasz és a spanyol utánpótlásképzés a követendő minta, és ezek erényeit ötvözniük kell a rájuk, mármint az angolokra jellemző értékekkel. Ennek a hasznosságát már a Premier League gárdáinak játékán keresztül is leszűrhették. Nézzük csak meg például az Arsenalt vagy a Liverpoolt. Francia edzők irányítják e két óriásklubot, francia vagy Franciaországban nevelkedett labdarúgók töltenek be fontos szerepeket a csapatokban. Összefoglalva; a rövidpasszos, technikás, ugyanakkor dinamikus labdarúgás került a képzés középpontjába.
Vég nélkül gyakoroltattuk a srácokkal a test test, és az egy egy elleni szituációkat, hiszen most kódolhatjuk beléjük, hogy ne rémüljenek meg, ne essenek pánikba, ha egyedül kell megoldaniuk a feladatot. A gyakorlatok között egyébként szép számmal akadt olyan, amit a B-licences tanfolyamon tanultam. Ezzel csak azt akarom mondani, amit már a beszélgetésünk kezdetén is pedzegettem: az a legfontosabb, hogy új ismereteket szerezzünk. Ha ebbe – akár egyetemi szinten – belefér a pszichológia, a pedagógia vagy az anatómia is, az csak hasznára válik az edzőnek.