Az Európai Unió és a sport

Amit először az Európai Unió és a sport viszonyáról el kell mondanunk, az az hogy a közösség nem rendelkezik közös sportpolitikával, az unió intézményei közvetlenül nem szabályozzák a sportszférát. Csakhogy nem ilyen egyszerű a helyzet a valóságban, hiszen a hivatásos sportra, mint gazdasági tevékenységre már vonatkoznak az EU gazdaság-jogi alapelvei. Ilyen alapelv példának okáért a négy tényező (áruk, szolgáltatások, tőke, munka) szabad áramlása, utóbbinak köszönhetően pattant ki még 1990-ben a híressé vált Bosman-ügy. A belga futballista átigazolási kálváriáját lezáró 1995-os európai bírósági határozat kimondta: a személyek szabad mozgásának a labdarúgásban is meg kell valósulnia, tehát a futball szabályalkotó nemzetközi testületeinek (UEFA, FIFA) egy új, az uniós elveknek is megfelelő átigazolási szabályzatot kellett kidolgozniuk. A Bosman-ügy azonban csak a jéghegy csúcsa, rengeteg hasonló esetet vizsgált már mind az Európai Unió Bizottsága, mind az Európai Bíróság, ezek közül egyik legfrissebb a magyar érdekeltségű Balog-eset, amelyet az egykori válogatott labdarúgónk, Balog Tibor indított útjára.Mindezek ellenére, mint azt már említettük az Unió jogszabályai nem rendelkeznek közvetlenül sportról, a sport – ellentétben a kultúrával – az EU alapokmányaiba eddig még nem került be, de lehet, hogy ez a helyzet hamarosan megváltozik. Mint azt Nádori László egyetemi tanár előadásában kifejtette, a sportról szóló cikkely beillesztése a közösségi joganyagba már napirenden van, köszönhetően annak, hogy az EU a sport gazdasági hatásai mellett egyre inkább észreveszi annak sokrétű társadalmi szerepeit is. Tény, hogy a sport kiváló eszköz a közösségi tudat és az együvé tartozás megteremtésében, valamint a testedzésnek nagy szerepe van az Unió állampolgárainak egészséges életvitelében is, ez pedig kiemelt szociálpolitikai célkitűzés a közösségben. A sport új távlatokat nyithat meg az európai ifjúság számára, ennek jegyében a 2004-es évet az Unió a "sporttal történő nevelés európai évének” nyilvánította. Más kérdés, hogy az egyre mélyülő gazdasági-politikai integráció ellenére sem képzelhető el, hogy a jövőben Olaszország vagy Spanyolország nemzeti együttese helyett az EU válogatottja mérkőzne meg Brazília, vagy netalán Dél-Korea ellen a világbajnokságokon…A csatlakozással kapcsolatban a magyar sport számára az első és legfontosabb kérdés, hogy milyen uniós támogatások érkezhetnek az ágazatba. Köpf Károly, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára előadásában kijelentette: az EU nem finanszírozza közvetlenül a tagállamok sportját, viszont közvetett úton, pályázatok segítségével uniós forrásokhoz juthat a szféra. Mindez viszont azt jelenti, hogy a szakembereknek új mechanizmusokat, pályázatírási technikákat kell megtanulniuk ahhoz, hogy ki tudják használni az adódó lehetőségeket. A konferencián testnevelő tanárok, sportági szakszövetségekben, illetve a sport-szakigazgatásban dolgozó szakemberek mellett a téma iránt érdeklődő egyetemi, főiskolai hallgatók, valamint a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen működő Európai Unió Munkacsoport is képviseltette magát. Mindez bizonyíték lehet arra, hogy a csatlakozás sportszakmai vonatkozásait illetően tájékozott érintetteket európai uniós és sportgazdasági ügyekben járatos szakértők segítik majd az elkövetkezendő években.A szerdai budapesti értekezés csak egy állomása volt az öt részesre tervezett konferenciasorozatnak, a további program: 2002. december 13.: Nyíregyháza; 2003. január 10.: Kaposvár; 16.: Békéscsaba; 31.: Salgótarján; február 14.: Veszprém. Emellett a felkészülést elősegítendő, a TF Továbbképző Intézete 2003 tavaszán regionális európai uniós továbbképzést szervez a sportban dolgozó szakemberek számára.