Fájó búcsú a Panioniosztól

– Szóval mi történt?
– Múlt vasárnap idegenben játszottunk egy–egyes döntetlent a Kallitea ellen, és ezzel feljöttünk a nyolcadik helyről a hetedikre – mondta Pinte Attila. – Hétfőre szabadnapot kaptunk, úgy volt, a családommal töltöm a szünetet, ám a Panioniosz elnökének telefonhívása keresztülhúzta a programot. Az elnök magához rendelt, és ha ő hív, akkor nincs mese, menni kell.
– Tehát fogta magát, és bement hozzá.
– Természetesen, de már sejtettem, hogy sok jót nem ígér ez a találkozás. Az elnök elővette fiókjából a nyáron kötött kétéves szerződésemet, és azt mondta: "Attila, bajban van a klub. Nincs pénz, ezért azt javaslom, tépjük szét ezt a papírt, és kössünk egy új, egy évre szóló megállapodást úgy, hogy harminc százalékkal csökkentjük a fizetésedet.”
– Mit felelt erre?
– Kell-e mondanom, nem mentem bele. Nem szeretem, ha hülyének néznek, azt meg főleg nem, ha nem ajánlanak választási lehetőséget. Itt nem volt alkudozásra mód, mert a klubvezető kijelentette, ha nem fogadom el az ajánlatát, másnap már ne is menjek edzésre.
– Nem is ment?
– Mentem, ám eltiltottak a tréningek látogatásától. Az edzőm nem nevezhet a következő bajnokira, nem mehetek be az öltözőbe, nem ihatok a klub csapvízéből, egyszóval kitették a szűrömet. Mindezt azért, mert nem voltam hajlandó belemenni abba, hogy a kétéves szerződésemet egyévesre módosítsák, és még arra az egy esztendőre is kevesebb pénzt kapjak.
– Miért nem csomagol, és jön haza?
– Ha tehetném, már most indulnék, de félő, amennyiben idő előtt itthagyom Görögországot, szerződésszegéssel vádol meg a klub, és ezt szeretném elkerülni. Most külön edzek a többiektől, és hétfőre várom FIFA-licences menedzseremet, Jozef Venglost, aki majd képviseli az ügyemet a Panioniosznál és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnél. Ha a FIFA-nál is értesülnek arról, mi történt velem, hazautazom a családommal, és Görögországba még nyaralni sem térek vissza. Elképzelhető, hogy a tavasszal már máshol futballozom, de ehhez szükség van a FIFA számomra kedvező döntésére is. Mindenesetre nem én, hanem a Panioniosz szegett szerződést, ezért bízom benne, hogy hamarosan elkezdhetek új klubot keresni. Ha minden jól megy, nemsokára ingyen igazolható leszek.
– Nem tévedek, ha azt mondom: most már megbánta, hogy Görögországba szerződött?
– Korábban mindig azt feleltem az efféle kérdésekre, jól érzem magam. Most viszont már azt mondom, nem érte meg ide jönnöm. A pénzügyi problémák hónapokkal ezelőtt jelentkeztek először, de bíztam abban, hogy rendeződnek a dolgok. Nem így történt, október óta nem kaptam egy fillért sem, eltekintve a minimális alapfizetéstől; ez az én esetemben nyolcszáz eurót jelent. Ez a pénz azonban éppen csak arra volt elegendő, hogy a feleségemet és a gyerekeimet etetni tudjam. Ha azt nézzük, hogy lakást ezer euróért, kocsit pedig négy-ötszáz eurórért lehet bérelni, elképzelhető, mit ér ez az összeg…
– Elkeresedettnek tűnik…
– Megviseltek a történtek, de azt remélem, nemsokára minden jóra fordul. Valószínűleg pereskednem kell, de bízom benne, hogy a bíróságon nekem adnak majd igazat.
– A Ferencvárosnál tudnak arról, mi történt?
– Beszéltem Szeiler József ügyvezetővel, és figyelmeztettem is, írjon egy levelet a Panioniosznak, mert a görög klubnak éppen e hónapban kell a vételáram másik felét kifizetnie a Ferencvárosnak. Ha nem törleszt, gondolom, a Fradi is perre megy, s erre pillanatnyilag jó esély van…