Budai és a védelem nagy napja

Őszintén szólva abban a pillanatban nem volt teljesen egyértelmű, hogy pontosan mire is érti ezt a magyar válogatott amúgy szlovák szövetségi kapitánya, ám néhány pillanat múlva már egyértelművé vált: ez tényleg egy színház. Persze, az amúgy "szocreál" stílusban megépült csarnokban van jégpálya és van nézőtér is, ám – kapaszkodjanak meg – a színpad sem hiányzik. Olyanynyira nem, hogy a játékosok – mint amolyan igazi sztárok – az öltözőből indulva a függöny mögül előbb a világot jelentő deszkákra lépnek ki, majd onnan vonulhatnak be a jégre. Hát, mit mondjak: nem semmi…
Az azért nem valószínű, hogy az ilyesmihez nem szokott magyar játékosokat ez egy cseppet is nyomasztotta volna, de tény: a mieink meglehetősen visszafogottan kezdtek a házigazda ukránok ellen. Jó, az sem kizárt, hogy az előmérkőzésből okulva (a fehéroroszok egy jókora, 10–3-as zakót mértek a britekre) inkább a biztonságra törekedtek, és azt viszont jól csinálták, hiszen helyzeteknél tovább a hatodik percig nem jutottak az ukránok. Akkor viszont a létszámfölényben játszó házigazdák védője, Sirjajev távolról lőtt, a kapu előtt Srjubko még beleszúrt a korongba, így az addig már néhány bravúrt maga mögött tudó Budai sem tehetett semmit. A kék-sárgák nagy nyomása a harmad második felére valamelyest csökkent, olyannyira, hogy a másik oldalon addig unatkozó Karpenkónak is akadt végre dolga: Fodor lépett ki a védők között, egyedül vezette a kapura a korongot, de az orosz bajnokságban szereplő Magnyitogorszknál légióskodó portás nem dőlt be a Fodor lövőcselének és hárított. Aztán nem sokkal később volt még egy ígéretes lehetőség, de mire Ocskay eldöntötte, hogy lőjön, vagy inkább Gergelyhez passzoljon, az egyszem hátul lévő védő, Blagoj közbeszúrt.

A második húsz perc magyar emberelőnnyel és egy újabb hatalmas helyzettel kezdődött: a Horváth, Ladányi, Peterdi dunaújvárosi trió parádés akciója végén utóbbinak már "csak" Karpenko mellett kellett volna ellőnie a korongot, de hát ez kívülről bármennyire is könnyűnek látszik, ilyen szintű kapussal szemben nem is olyan egyszerű feladat. Anatolij Bogdanov, a vendéglátók szövetségi kapitánya meglehetősen idegesen mutogatott a kispadról, a nézők sem voltak túl hangosak, s e két apróság a jégen lévőknek jelezhette, hogy ennél bizony több kell. Fel is pörgették a ritmust, s ismét rendkívül nehéz perceket élt át a magyar védelem: őszintén szólva, néha még az is gondot okozott, hogy valahogyan kikerüljön a pakk a mieink harmadából, a korong megtartására és a támadások építésére ebben az időszakban viszont esély sem volt. Gyakorlatilag felborult a pálya, de – és ez sem kis dolog – Budaival az élen remekül állta a rohamokat a Jasko-csapat. A játékrész végéig már nem is változott az eredmény, bár erről azért Palkovics is tehetett: a 40. percben, ígéretes helyzetből kétszer is megcélozhatta Karpenko kapuját, de a kapus mindkétszer mentett.
Az utolsó húsz percben – legalábbis a korábbiakhoz képest – kiegyenlítettebb volt a játék, s mint kiderült ez lett a mieink veszte, ugyanis a harmad közepén, alig több mint egy perc leforgása alatt kétszer is kihagyott a védelem: előbb Nikolajev kotorta közvetlen közelről a kapuba a korongot, majd a teljesen egyedül hagyott Sirjajev elemi erővel lőtte ki a bal felső sarkot. Nem azért, mintha efelől, a kijevi Sportpalotában lévők közül addig bárkinek is kétsége lett volna, de ezzel tényleg eldőlt minden, a kérdés csak az volt, mennyi lesz a vége. Nos, maradt a három, ami egyfelől dicséri a rendkívül jó teljesítményt nyújtó Jasko-csapatot, másfelől ez a különbség ebben a sportágban egyáltalán nem sok, különösen nem egy, a világbajnokságon kilencedik helyen végzett válogatottal szemben. Különösen úgy, hogy – és ezt se feledjük – a fehéroroszok egy tízest lőttek a briteknek. Remélhetőleg – szombaton ugyebár velük játszanak a magyarok – ezzel el is lőtték a puskaporuk java részét…

Mestermérleg
Anatolij Bogdanov: – Nagyon meglepett bennünket a magyar válogatott, amely sokkal jobban játszott, mint egy hónappal ezelőtt Magyarországon. Nehéz volt feltörnünk az ellenfél jól működő védelmét, ráadásul a kapusuk is nagyszerű napot fogott ki.
Jan Jasko: – Most megközelítően olyan teljesítményt nyújtott a csapat, mint tavasszal a hazai világbajnokságon. Ha a harmadik harmad elején lőttünk volna egy gólt, még érdekesebben alakulhatott volna a mérkőzés. Kezd összeállni a csapat, ilyen meccsekre van szükség ahhoz, hogy felkészüljünk a budapesti vébére.