Emlékké lett a barátság

Azért az érdekes lehet, mi járhatott Hrutka János fejében, amikor rótta a köröket. Vajon mire gondolhatott a zöld-fehér mackójában tréning közben bármelyik őszi napon, hiszen a sorsa már a bajnoki rajt előtt megpe-csételődött. Tudta ő, hiába futna világcsúcsot százon, hiába dekázna hatezer-huszonkettőt a lasztival, hiába csavarná a felső lécre a labdát tízből tízszer a tizenhatos vonaláról, úgy, mint Puskás Öcsi annak idején… ez mind, mind kevés lenne ahhoz, hogy bekerüljön a csapatba. A 29 éves fiatalember, becsületére legyen mondva, nem duzzogott, nem játszotta a sértődött fiút, hanem edzett becsülettel, tiszta erőből, hátha mégis csoda történik.
Huszonnégy válogatottsággal a háta mögött talán újra felfedezik a Ferencvárosnál.
De nem fedezték fel, nem játszatták, még akkor sem kapott epizódszerepet, mondjuk egy kispadnyi lehetőséget, amikor például az Újpest elleni rangadó előtt megfogyatkozott a zöld-fehér védelem. Hát ezért lehet érdekes, mi járhatott Hrutka János fejében, amikor rótta a köröket. Bizonyára mardosta a lelkét, hogy ő itt van, szereti a klubját, teljesen egészséges – mégsem vesznek tudomást róla.
Régi történet ez már.
Amikor napvilágra került, hogy a Rudi becenévre hallgató futballista mennyi pénzt keres, tulajdonképpen el is dőlt a sorsa. Attól kezdve nemkívánatos személy lett az Üllői úton, kölcsönadták a Vasasnak, talán még Alaszkába is elengedték volna, csak hogy minél messzebb legyen. Hihetetlen, de még az a variáció sem segített ezen a helyzeten, hogy a játékos módosított volna a szerződésén. Nem és nem.
A történet most éppen ott tart, hogy Hrutka János gondolkodik a jövőn, mert ez így nem mehet tovább. A Fradi-juniorban játszani nem nagy perspektíva. Nyáron lejár a szerződése, így itt az utolsó lehetőség, hogy a Ferencváros pénzt "csináljon belőle”. Hívják őt külföldre, keresik itthonról.
– Napok óta keresem, csak nem bujdokolt el a világ elől?
– New Yorkban voltam nyolc napot, pihentem, kikapcsolódtam, regenerálódtam, feltöltődtem egy kicsit. Nagy hatással volt rám a város, megnéztem a World Trade Center maradványait, egy nagy lyuk tátong a tornyok helyén, hátborzongató látvány, igaz, egyre több ott a turista. Aztán sportprogramot is szerveztem, hiszen elmentem a New York Knicks–Seattle kosármeccsre, mit mondjak, felejthetetlen élmény volt.
– Rá is fért önre, hogy jól érezze magát a bőrében. Ilyen ősz után…
– Hát, igen. De, ha lehet, most ne menjünk bele ezredszer, hogy mi és miért történt. Nincs bennem harag vagy düh, egyszerűen csak elkeserít, ahogy lemondtak rólam a Fradiban. Egyszer majd szívesen elbeszélgetnék Várszegi Gáborral, ő bizonyára tudja a választ e kérdésekre.
– Úgy tűnik, ön egyértelműen a pénz áldozata.
– Látja, én nem így gondolom. Azért felejtettek el, mert túl sokat kerestem? Ugyan! Akkor Tököli Attila vagy Marek Penksa sem játszana a Fradiban, hiszen az én pénzem, ami annak idején oly nagy vihart kavart, már dobogón sincs. Vannak, akik nálam sokkal többet visznek haza.
–Azt még meg kell kérdeznem: milyen a kapcsolata Szeiler Józseffel? Évekig szoros barátság fűzte össze önöket, viszont klubvezetőként mégiscsak rábólintott arra, hogy Hrutka Jánost leírják.
– Ne várjon tőlem drámai mondatokat, legyen elég annyi, hogy Szeiler Józseffel rég nem olyan a kapcsolatom, mint korábban. Tőle én nem várok semmiféle magyarázatot, bocsánatkérést vagy valami ilyesmit. Ô is teszi a dolgát. Ez van.
– Mondhat amit akar, kedvenc klubjánál egy évet elvettek a pályafutásából.
– Ezt magam is így gondolom. Fél évet kellett játszanom a Vasasban, és most fél évet a juniorban. Közel a harminchoz ezt nehéz lesz pótolni. Éppen ezért nem is tudom merre és hová induljak el. Ahogyan korábban, úgy most is vannak külföldi és itthoni ajánlataim, de nekem most nagyon meg kell gondolnom, hogy mit válaszolok az érdeklődőknek. Tisztában vagyok azzal, hogy mit jelent az, ha a határon túl kezdek új életet, és megpróbálok újra karriert csinálni. Lehet, hogy nem vágok bele, és akkor idehaza már úgy futballozom, hogy közben lépéseket teszek a civil élet felé is. Nem kis dilemma ez, hiszen kerestek a Bundesliga másodosztályából és Ausztriából is.
– És Kispestről is.
– A Honvéd egyelőre nem hívott, bár magam is hallottam, hogy érdeklődik irántam. Az biztos, hogy játszani szeretnék, és ha a helyzet úgy hozza, akár Kispesten is. A Ferencvárosnak az az érdeke, hogy most eladjon, mert ez az utolsó pillanat, amikor pénzt kaphat értem. De bárhová is kerüljek, mindig fradista maradok. Arról már lemondtam, hogy a Ferencvárosban játsszak, amíg a jelenlegi vezetők vannak itt, nekem erre nincs esélyem. Soha nem hittem, hogy egyszer majd ezt kell mondanom.