Rossi a MotoGP első királya

A legismertebb olasz motoros egyben a világ első számú motorosa is. Valentino Rossiról van szó, akit alig hétéves vb szereplése után már a valaha volt legnagyobbak, azaz Giacomo Agostini, Mike Hailwood, John Surtees, Phil Read, Wayne Rainey és Michael Doohan mellett emlegetnek. De ez nem is csoda, hiszen rekordok sorával nyerte meg a vadonatúj MotoGP első szezonját, már négy futammal a vb befejezése előtt. Ô a vb történetének első pilótája, aki négy kategóriában (125, 250, 500, MotoGP) is világbajnok tudott lenni; Agostini mellett Rossi a második, aki kétütemű és négyütemű motorral is vb-címet nyert; az olasz zseni egy évadon belül 355 pontot szerzett, megjavítva Doohan 1997-es 340 pontos csúcsát; és ő szerezte meg leghamarabb (23 évesen és 246 naposan) az 50. futamgyőzelmét. Rossi előtt senki sem szerzett még 15 érmet egy szezonon belül, és 24 királykategóriabeli győzelmével olyan többszörös világbajnok-legendákat is megelőzött már, mint Crivillé, Gardner, Sheene, Surtees, Duke, Spencer, Kenny Roberts Senior vagy éppen Rainey. Pedig Rossi csak harmadik szezonját húzta le a királykategóriában és egyáltalán nem volt könnyű megszereznie a negyedik vb-címét.

A győztes versenyló

Az új MotoGP-re – a világbajnokságon 1975 után először újra főszerepet kaptak a négyütemű gépek, amelyek a vb történetében először lehettek nagyobbak, mint 500 köbcentisek – készített Honda, a 990 köbcentis RC211V sokáig sokkal lassúbb volt, mint a Rossi által imádott NSR500-as. Az évad előtti teszteken a kétütemű motorral száguldozó Ukavától és Katótól körönként majdnem két másodpercet kapott! Azaz Rossinak hatalmas fejlesztőmunkát kellett elvégeznie ahhoz, hogy a Honda mérnökeivel közösen versenyképessé tegye a négyütemű Hondát.
És ehhez jött még, hogy az évad elején Rossi nem is tesztelhetett, mert összeveszett a Honda főnökeivel. Emiatt heteken keresztül a szakítás lehetősége is fennállt. A békülés után viszont szárnyalt Rossi, igaz a Honda állandóan értésére adta, hogy nem ő a nyerő, hanem az RC211V. Pedig az érdem inkább a pilótáé, aki a Japán GP-t úgy nyerte meg esőben, hogy előtte ki sem próbálta vizes pályán a motorját; ezen felül állandó gumi- és futóműproblémái ellenére az első 12 futamból tízet megnyert. Rossi azonban a brit, a portugál, a brazil, a csendes-óceáni, a malajziai és a valenciai viadalon mutatta meg igazán, hogy miért is nevezik Raineyhez hasonlóan versenylónak. A Donington Parkban, karrierje 100. nagydíjának első szabadedzésén óriásit bukott és kórházba szállítottak. Ô azonban nem sokáig gyógyulgatott, hiszen a rajtelsőség után a futamot is megnyerte! Jó néhányszor szenvedett kuplungproblémáktól, ám ennek ellenére mindig a győzelemért harcolt. Rossi tehát egy rossz motorral és nem éppen ideális körülmények között is mindig az aranyért hajtott és kockáztatott, és elsősorban e hozzáállása miatt lett ő a világbajnok!

Aki végre kinyitotta a száját

Marco Melandri két tulajdonsága volt közismert a boxutcában: az egyik, hogy félelmetesen gyors tud lenni, a másik, hogy 1999 vége óta (mióta a 250-es Aprilia-csapathoz szerződött) a boxban mindig nagyon félénken viselkedett. A visszahúzódása miatt le is szerepelt az elmúlt két évben – a vb-cím közelébe sem tudott kerülni. Ezért aztán nyílt titok volt, hogy az Aprilia megválik , ha az idén sem produkál valami kiemelkedőt.
Melandrit Rossi helyére igazolta le a gyári alakulatába az Aprilia és a gyár Rossiként is kezelte az új pilótáját: tavalyelőtt a mérnökök nem akarták megváltoztatni Rossi világbajnok RSW250-esét, Melandri pedig egyszerűen nem merte megmondani, hogy neki nem megfelelő az elődje motorja. Tavaly Harada Tecuja miatt szoronghatott Melandri: miután az Aprilia az 500-as kategóriában feladta a harcot, a korábbi negyedliteres világbajnok Haradát viszszaköltöztette a 250-be. Azaz Harada véleménye lett az etalon.

Rossz kezdet után feltámadás

Az idén sem kezdődött túl jól az év Melandri számára: egy korábbi sérülés miatt meg kellett operálni a vállát, ezért a tesztek nagy részét kihagyta. Az ellenfelek többsége – főleg a spanyol Fonsi Nieto – viszont szárnyalt az idény előtti edzéseken. És az évad ennek megfelelően kezdődött. Ugyan Dél-Afrikában első, míg Franciaországban második lett Melandri, Japánban és Spanyolországban bukott. Ezalatt Nieto két aranyat és egy bronzot gyűjtött össze, azaz az ötödik, Olasz GP előtt már 24 pont volt a különbség a két rivális között.
Mugello előtt azonban alapjaiban változott meg Melandri. Ehhez az kellett, hogy a Francia GP-n Nieto megalázza őt. A spanyol úgy győzte le, hogy az utolsó körökben szórakozásból még a vezetést is átadta neki. A macska-egér játék nagyon feldühítette Melandrit, aki ezután kifakadt a szerelőinek, sőt magának az Aprilia elnökének, a mindenható Ivano Beggiónak is. A többórás beszélgetés után megváltozott a pilóta és az Aprilia viszonya. Melandri új vázat és új futóművet kapott, és a hatás nem is maradt el. Az olasz viadallal kezdve sorozatban hatszor nyert a sarkára álló bukósisakos. A portugál és a brazil esős versenyen tanulva korábbi hibáiból visszavett a lendületből –1998-ban és 1999-ben a túlzott hevessége miatt vesztette el a 125-ös vb-címet. Motegiben például inkább hagyta győzni Toni Elíast annak érdekében, hogy elkerüljön egy esetleges bukást.
Az utolsó előtti, Ausztrál GP előtt egy héttel már világbajnok lehetett volna Melandri, ám a motorjának gyújtása egy kör után tönkrement, ezért az olasz 52 pontos előnye 27 pontosra csökkent Nieto ellenében. Azaz még Nieto is világbajnok lehetett volna. Melandri a peche után nagyon fegyelmezett lett és az idényzáró utolsó méterein klasszis módjára megelőzte Nietót! Aminek köszönhetően az ötödik szezonjában végre világbajnok az egykori csodagyerek.