A varázslatos hagyományok

Mondja mindezt Tököli Attila, a legnépszerűbb magyar csapat, a Ferencváros labdarúgója, aki – ha már fentebb a nagyszülők kerültek szóba – néhány napja temette nagymamáját, így a mostani karácsony már nem lesz teljes…
Nyáron, amikor bizonyossá vált, hogy távozik Dunaújvárosból, akkor szinte valamennyi élvonalbeli együttessel hírbe hozták, ám a legtöbben mégis úgy vélték, külföldön folytatja a pályafutását. A támadó öt évet töltött a Dunaferrnél, háromszor volt gólkirály – egyszer a második vonalban –, 104 rúgott góljával nem kis szerepet vállalt a piros-fehérek sikereiből. A nyáron nem volt olyan Üllői úti szimpatizáns, aki ne úgy vélekedett volna, a gólerős játékos leigazolása egyet jelent majd a bajnoki cím visszahódításával.
"Tudom, hogy vannak olyan labdarúgók, akik számára teljesen természetes egy klubcsere, azonban én nem tartozom közéjük. Utólag visszagondolva csak azt mondhatom, jól döntöttem, amikor öt és fél évvel ezelőtt Pécsről eligazolva a dunaújvárosiakhoz írtam alá. Nagyon jó közösségbe kerültem, többek között olyan remek szakemberrel dolgozhattam együtt, mint Egervári Sándor, sikereink voltak a hazai bajnokságban és nem kell szégyenkeznünk a nemzetközi meccseink miatt sem. Aztán nyáron úgy éreztem, váltani kell, és tudtam, jól döntök, ha a Fradit választom. Kicsit azért féltem Budapesttől, hiszen korábban mindig vidéken éltem, azonban az itteni életben kellemesen csalódtam. Ami idegesít, az a közlekedés, a fővárosban tapasztalható őrültek házát nem tudom megszokni.”
Aztán elkezdődött a bajnokság, Tököli Attila gólt szerzett Siófokon, betalált a Kispestnek, majd miután a Békéscsaba elleni találkozót kihagyta, góllal tért vissza a Matáv ellen és mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, korábbi csapatának, a Dunaferrnek a hálóját is megrezegtette. Nem maradtak el a gólok a nemzetközi találkozókon sem, a ciprusi AEL Limassol és a török Kocaelispor csapatát egyaránt két-két találattal segítette a kupabúcsúhoz.
"Ahogy közeledett december huszonnegyedike, többször is sétáltunk a családdal a pécsi belvárosban. A nagyobbik lányom, Lili, a kivágott fenyőfákat látva rendszeresen megkérdezte, miért vannak a karácsonyfák kivágva, amikor azokat a Jézuska hozza… Egyébként, ha már szóba került a karácsonyfa, emlékeim szerint gyerekkoromban mindig hatalmas, plafonig érő fánk volt. Ez a szokás nem változott meg azóta sem, hogy megszületett a két gyerek. Tavaly, amíg Dóra díszítette a fát, addig én Lilivel elmentem korcsolyázni, beültünk valamelyik moziba, aztán az egyik nagyszülőnél átöltözött ünnepi ruhába, majd amikor az egész család összegyűlt nálunk, akkor mi is hazamentünk. Természetesen a videó már élesítve volt, megszólalt a csengő, körbeálltuk a feldíszített fát, és valamennyien boldogok voltunk. Tudom, nem lesz ez másként most sem, bár az azért meghatározza majd a nap hangulatát, hogy a napokban elhunyt a nagymamám…”
Vannak futballisták, akiket elsősorban a góljaik minősítenek.
Tököli Attila nem teljesen tartozik e vonulathoz, hiszen az utóbbi két-három évben egyértelműen bebizonyította, képes önzetlenül a társait kiszolgálni. Ettől függetlenül ott van a góllövőlista élmezőnyében, és aligha kell szégyenkeznie amiatt, hogy azon a 24 tétmérkőzésen, amelyiken ősszel pályára lépett, 15 találatot szerzett.
Ugyanakkor a 16-szoros válogatott labdarúgó abból sem csinál titkot, jobban fekszik neki az a játékrendszer, amikor nem egyedül, előretolva kell megverekednie az ellenfelek védővonalával.
"A nővérem, Szilvi rendszeresen elszólja magát a karácsonyt illetően, mi pedig a feleségemmel nem győzünk magyarázkodni a nagyobbik lányunk előtt. Néhány nappal szenteste előtt történt, hogy Lilike közölte velünk, levelet ír a Jézuskának, ezért bemegy a szobájába, rajzol valamit, és így kér ajándékokat. Így is lett, elfoglalta a birodalmát, ám egy idő után gyanús lett a nagy csend, ezért egy jó fél óra múlva Dóra utánament. A gyerek, aki nem vette őt észre, a földön ült terpeszülésben, rajzolt egy papírlapra, és közben csak úgy magának mondta: most aztán kiderül, vagy-e, létezel-e. Egyébként egy zongorát igyekezett rajzolni, vagyis magának azt kért a Jézuskától, édesanyjának pedig egy serpenyőt, míg nekem egy pulóvert. Kell-e mondanom, hogy ezek az ajándékok mind ott lesznek a fa alatt…?”
Ezekben a napokban jut idő olyasmikre is, amikre bajnokság közben nem. Ott vannak például a lovak. Tököli Attila bolondul a lovakért, ha van egy kis szabadideje, máris elautózik ahhoz a Pécstől tíz kilométerre élő rokonához, aki gondozza a másfél évvel ezelőtt vásárolt kedvencét. Gleis 11 éves, angol telivér, a hátán ülve igazán szabadnak érezheti magát az ember. Ezenkívül, ha tehetné, akkor rendszeresen kispályázna, azonban a teremfutball tiltott a Ferencváros játékosainak, így marad számára a tenisz.
"Reménykedem abban, hogy fehér karácsonyunk lesz, olyankor ugyanis teljesen más a hangulata ennek a gyönyörű ünnepnek. Gyerekként szerettem éjféli misére járni, a mai napig őrzöm azokat az emlékképeket, amikor a hóesésben édesanyámmal sétálunk a templom felé. Nem bánnám, ha most is fehér lenne az egész táj, és Lilivel ketten elmehetnénk a misére. Egyébként, bár az egész család nálunk van ilyenkor, a gyerekek az ajándékokat csak tőlünk kapják meg, a nagyszülőkhöz, a dédikhez számukra másnap érkezik a Jézuska. Nagyon sok olyan pillanatot kívánok még magunknak, amikor állunk a fa körül, és Lili, aki már el tudja olvasni a neveket, szépen egyesével kiossza az ajándékokat. Látni az ő és húga, Fanni boldogságát, mindennél többet ér…”