Dzurják József góljain nőtt fel

– A Sport1 jóvoltából százezrek látták Magyarországon a Manchester-verést, így azt is, hogy rendkívül fontos gólt, a másodikat éppen ön szerezte. Feltételezhető, nemcsak Magyarországon és Szlovákiában beszélnek most önről az emberek, de Angliában is.
– Nincs információm a diadal otthoni fogadtatásáról, még az itteni újságokat sem volt időm elolvasni. Nincs idő az ünneplésre sem, hiszen szombaton már a Aston Villa ellen futballozunk. Természetesen a Manchestert megverni nagy dolog, s ha látta a mérkőzést, akkor elhiszi, nem érdemtelenül győztünk David Beckhamék ellen. Egyébiránt mindig szerettem jó csapatok, jó játékosok ellen játszani, mégpedig azért, mert a kiváló együttesek nem állnak be foggal-körömmel védekezni, nyíltan futballoznak, így könnyebben helyzetbe kerülhetek. Csütörtökön is így volt, de el kell mondjam, végig éreztük, mennyire nagyképűen futballozik a Manchester. Az első gólunk után talán azt gondolták, Alen Boksic véletlenül talált a kapuba. Aztán amikor a lövésem után Fabien Barthez másodszor nyúlt a hálóba a labdáért, már érezték a bajt. Végül három– egyre nyertünk, és természetesen örültünk a győzelemnek, mert hiszen mi csak középcsapatnak számítunk Angliában. Külön öröm, hogy éppen karácsony másnapján szereztünk meglepetést, de mondom, nincs idő az ünneplésre, szombaton jön a következő meccs.

Parfümillat az edzésen

– Szlovákiában és – bizonyára tudja – Magyarországon ilyenkor pihennek a játékosok, éppen a bejglievéssel vannak elfoglalva. Megszokta-e már, hogy Angliában nincs szünet a bajnokságban?
– Másfél évvel ezelőtt, amikor a Middlesbroughhoz szerződtem, és elém tették a csapat éves programját, bizony kivert a víz. Elképzelni sem tudtam, miként futballozom szünet nélkül végig a szezont. Amikor megtudtam, hogy harmincnyolc bajnoki mérkőzés, plusz Ligakupa-meccsek és FA-kupa-találkozók várnak ránk, borsózott a hátam. Aztán az első évben rájöttem, nincs mitől félnem, csak meg kell szokni a ritmust. Szerencsére sikerült, bár kezdetben sérült is voltam. Manapság viszont már egészséges vagyok, és az utóbbi öt fordulóban valamenynyi mérkőzésen játszottam.
– Néhány évvel ezelőtt a román Viorel Moldovan – akkor az angol Coventryben futballozott – azt mondta: míg vért izzadt az edzéseken, társain a márkás parfümök illatát érezte. Nem értette, hogyan lehetséges, hogy ugyanazok a játékosok a hétvégéken megszakadtak a győzelemért. Ön érezte már edzésen a parfümillatot?
– Tudom, szlovák és magyar szemmel szokatlan dolgot említett Moldovan, de ez csak annak furcsa, aki nem volt még angol csapatban. Itt ugyanis sokkal kevesebbet kell futni az edzésen, mint otthon. Amikor elmeséltem a társaimnak, hány kilométert futottam a felkészülési időszak alatt az Inter Bratislavában, megmosolyogtak, kinevettek, s nem hitték el, hogy egy évben kétszer alapoztam, unalomig róttam a köröket az edzőpályán vagy az erdőben a fák között, ráadásul labda nélkül. Itt valóban nem kell megszakadni az edzésen, de az is igaz, hogy a pályán mindenki meghal a győzelemért. S hogy miért van így? Egyszerű oka van: Angliában sokkal jobb alapokról indulnak a játékosok, mint Szlovákiában, Magyarországon vagy éppen Romániában. Itt a fizikai, technikai képzést már egészen fiatalon megkapják a játékosok, ezért felnőttként jobbára csak a taktikai elemeket kell elsajátítaniuk. Itt a gyorsaság és a kiváló erőnlét alapvető követelmény, nem pedig dicsőség. Nálunk és Magyarországon a gyors és erős labdarúgó csak elvétve fordul elő a csapatokban, ez az egyik legnagyobb különbség. Szerencsére gyors és mozgékony vagyok, gond nélkül megszoktam a játék itteni tempóját, ritmusát.

Kazettát kér barátjától

– Soha meg sem fordult a fejében, hogy egyszer magyar csapatban futballozzon?
– De igen. Amikor a Kassán lejárt a szerződésem, hívott a Győr, és bevallom, hajszálon múlt, hogy nem lettem az ETO csatára. Nem tudom megmondani miért, de végül az Inter Bratislavát választottam, és nem bántam meg. Az Interből ugyanis könnyebben bekerültem a válogatottba, és ennek köszönhetem azt is, hogy Angliába szerződtem. Az Interben harminckét mérkőzésen huszonnégy gólt rúgtam, gólkirály lettem, erre figyelt fel annak idején Terry Venables, a Middlesbrough akkori menedzsere is. Nyilván Győrből nehezebb lett volna kiugrani, ráadásul egy idő után Garami József edző is távozott az ETO-tól, és a csapat is gyengült. Ezért talán érthető: nem bántam meg, hogy Szlovákiában maradtam. Hozzáteszem, gyerekkoromban a Ferencvárosnak szurkoltam, minden mérkőzést láttam, amelyiket közvetített a televízió, és lenyűgözött Dzurják József gólerős játéka. Később szurkoltam Lisztes Krisztiánéknak a Bajnokok Ligájában, de szorítottam legutóbb a Zalaegerszegnek is a Manchester United ellen.
– Tudja-e, hogy a budapesti mérkőzés hőséről, Koplárovics Béláról, aki a kilencvenegyedik percben gólt rúgott Bartheznek, sláger is született? Middlesbroughban vajon készül-e dal Németh Szilárdról?
– Mindkét meccset láttam, egyik legjobb barátom, Radoslav Král ugyanis Egerszegen futballozik. A győzelem után az egyik szemem sírt, a másik nevetett: örültem, hogy nyert a ZTE, viszont bosszankodtam, mert sokat veszítettem az angol fogadóirodákban, ahol természetesen – mint itt mindenki – a Manchester győzelmére fogadtam. A Koplárovicsról készült slágert még nem hallottam, de amint tehetem, kérek Králtól egy kazettát. Karácsonyi ajándéknak is megteszi. Egy biztos: az én nevemet, mert gólt rúgtam a öntelt Bartheznek, nem foglalja dalba a Boro közönsége.

Kívülről fújja a Himnuszt

– Az utóbbi időben a magyar válogatott kétszer is játszott Szlovákia ellen. Ön azonban egyszer sem volt a pályán. Miért?
– Sérült voltam ezerkilencszázkilencvenkilencben a pozsonyi nulla–nullás mérkőzés idején, és a győri, szlovák győzelemmel végződő visszavágón sem lehettem ott. Így aztán nem tudhatom, milyen érzések közepette hallgattam volna szlovákiaiként a magyar Himnuszt, amelynek egyébiránt minden versszakát kívülről fújom.