ASZTALITENISZ - végveszélyben a Postás

A Postás-sztori még mindig nem ért véget, sőt… A zuglói egyesület továbbra is a lét és a nemlét határán táncol, pedig a klub vezetősége, élén Rostás Gábor elnökkel, már sok mindent megpróbált: volt, hogy a lehetséges támogatók kérését meghallgatva engedett, és nem fordult a nyilvánossághoz, volt, hogy világgá kürtölte a gondjait, volt, hogy egykori és mai élsportolók segítségét kérte, és előfordult az is, hogy osztott, szorzott, statisztikákat és kimutatásokat készített, csak hogy talpon maradjon a Postás-Matáv SE. A helyzet azonban nem változott, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy napról napra rosszabbá válik…
Néhány mondatban érdemes felidézni a történteket, elvégre rendkívül tanulságos esetről van szó. A zuglói székhelyű Postás-Matáv SE alapítványi formában működik, amelyet három alapító, a Magyar Posta (47.5 százalék), a Matáv (47.5) és az Antenna Hungária (5) hozott létre. A körülményekhez képest, mondhatni különösebb gond nélkül működött a múlt év első feléig az egyesület, ám a Magyar Posta – hivatkozván a cég milliárdos veszteségeire – bejelentette: a továbbiakban nem kívánja támogatni az élsportot. Igen ám, de az asztaliteniszezőket és a kerékpározókat érvényes szerződés köti a klubhoz, ráadásul – az átigazolási szabályzat miatt – az említett sportolóknak nem is volt lehetőségük arra, hogy más egyesülethez menjenek. Ezt már csak azért sem tették meg, mert a vezetőségtől – és ebbe a Magyar Posta is beleértendő – az esztendő folyamán azt az ígéretet kapták, hogy júliusig időarányosan mindenképpen kifizetik az ígért összeget. A pénz azonban csak nem érkezett meg, ami egyfelől a Postás-Matáv SE működőképességét sodorta veszélybe, másfelől azt eredményezte, hogy – maradjunk az asztaliteniszezőknél – az élsportolók hónapok óta gyakorlatilag egy fillért sem kaptak.

Közel az ellehetetlenülés

"Az elmúlt esztendőben a Posta 82.5 millióval, a Matáv 67.5 millióval, az Antenna Hungária pedig 9 millió forinttal támogatta az egyesületet –kezdi Rostás Gábor, az egyesület jelenlegi elnöke, aki a júliusi közgyűlés után vette át a stafétabotot Bottyán Jánostól. – Ezek után a Matáv jelezte, 2002-ben összesen negyvenmillióval támogatja a klubot, a Posta részéről Kalmár István, az akkori vezérigazgató írásban közölte, hogy továbbra is adják a 82.5 milliót, és az Antenna Hungária is vállalta a maga öt százalékát. Ennek megfelelően jöttek tavaly év elején az utalások, de április környékén a Posta vezetősége rájött arra, hogy tartja magát a Matávval azonos nagyságú tulajdonosi arányhoz, vagyis amíg a Matávtól 40 milliót kapunk, addig tőlük is csak annyira számíthatunk. Viszont ekkorra már majdnem elutalták az ehhez viszonyított teljes évi támogatás kétharmadát, így megállt az ügy. Újabb előrelépés akkor következett, amikor az elnökváltás után a Matáv vállalta, hogy nem 40, hanem 60 millióval támogatja idén az egyesületet, azzal a feltétellel, hogy a Posta is kifizeti ezt az összeget, valamint az egyesület amatőrrészének visszafizeti a tartozását, melyet – mivel nem alakult meg a kft. – az élsport finanszírozására onnan vett kölcsön a klub vezetősége. Ezt egyébként el is ismerte a Magyar Posta, amit bizonyít, hogy tőlem precíz kimutatást kértek a keresztfinanszírozásról.”
Rostás természetesen ezt el is készítette, ám ez is csak az időhúzás egyik eszköze volt: a Magyar Posta új vezérigazgatója közölte, hogy cége nem támogatja az élsportot, ebből következően – a korábbi ígéretek ellenére – egyetlen fillért sem pótol vissza. Ez körülbelül 16.3 millió forintnyi kiesést jelentett a klubnak, amelyre válaszul "természetesen” a Matáv sem adta oda a 60 milliót (innen kb. 16 millió hiányzik…), ami azt jelenti, hogy az egyesület – Rostás szavaival élve – az ellehetetlenülés szélén áll: nem tudják fizetni az APEH-től kapott fizetési kedvezmény havi részleteit, a közüzemi számlákat, lehet, hogy a közeljövőben kikapcsolják az elektromos áramot, és emellett sokmilliós tartozásuk van természetes és jogi személyek, cégek felé.

A játékosok már menekülnek

"Pokolian nehéz megtalálni a megoldást, különösen úgy, hogy például a Matáv és a Posta sincs egymással sem korrekt üzleti sem beszélőviszonyban. A részükről érkezett 40-40 milliós támogatással alapszinten sem lehet működtetni a Postás-Matáv SE-t, még az amatőr szakosztályoknál sem, az élsportról nem is beszélve. Sajnos a két nagy cég vezetősége nem érti meg, hogy az esetlegesen bekövetkező felszámolás nagyságrendekkel nagyobb költségekkel jár, és akkor még ott van a morális kár. Érthetetlen számomra, hogy miként lehetnek ennyire sportellenesek”– tárja szét a karját a klubelnök, aki egy érdekes történettel színesíti az amúgy sem érdektelen sztorit. Mint mondja, a három alapító megbízásából egy szakmai bizottság elkészítette a klub átvilágítását, és az eredmény mindenben őt igazolta: a minimális alapfinanszírozás mértéke 128 millió forint, azaz ennyi támogatás kellene ahhoz, hogy működőképes legyen az egyesület. Az eredményt az érintettek is megkapták, ám azóta erről mélyen hallgatnak…
"Szégyenteljesnek tartom, ahogyan a Magyar Posta vezetősége az ügyhöz áll. Nemrégiben egy levelet juttattunk el a vezérigazgatóhoz, amelyben kértük, próbálja megmenteni ezt a nagy múltú, immár több mint százéves egyesületet. A levelet politikai hovatartozástól függetlenül egykori és mai élsportolók, olimpiai és világbajnokok írták alá, olyanok, mint például Klampár Tibor, Keleti Ágnes vagy Császár Mónika. Az aláírók mindegyike itt nevelkedett vagy lett világhírű sportoló, Zuglóból indulva vitte el Magyarország jó hírét szerte a világba. Nos, erre Szabó Pál vezérigazgató úr egy rendkívül gúnyos hangú levélben válaszolt, amelynek azt volt a lényege, hogy ha ezeknek a sportolóknak annyira fontos a Postás-Matáv SE, akkor keressenek ők szponzorokat, támogatókat. Azt hiszem, ehhez a hozzáálláshoz nem kell semmiféle kommentár, engedje meg, hogy inkább én se minősítsem…”– bosszankodik az elnök. És azzal, hogy az alapítók gyakorlatilag magára hagyták a klubot, a tömegsport mellett természetesen az élsport lába alól is kúzták a talajt. Erre a célra ugyebár február óta nem folyósít egyetlen fillért sem a Magyar Posta, bár erről – miként azt a Rostás Gábor által mutatott egyik levél egyértelműen bizonyítja – csak szeptemberben született döntés.
Hogy mi történt a köztes kilenc hónapban?
Ugyanúgy semmi, mint azóta… Bár a Posta akkori vezérigazgató-helyettese és humánpolitikai igazgatója elkötelezte magát a szakosztályok külső támogatására, az ígéret csak ígéret maradt. A női asztaliteniszezők kifizetéseit kisebb szponzor bevonása mellett önfinanszírozással oldották meg, a férfiak felé azonban hónapok óta tartoznak, így ők – érthető módon – bírósághoz fordultak. Hogy a Postás esetleges megszűnése milyen kihatással lehet az egész magyar asztaliteniszsportra, abba még belegondolni is rossz. A női csapat mára a kontinens egyik meghatározó együttesévé vált, jó esélye van arra, hogy az ETTU-kupában, a klubcsapatok Szuperligájában és magyar bajnokságban is döntőt játsszon, a férfiak pedig a hazai bajnoki cím védői, a csapat minden tagja egyben válogatott is, ráadásul Temes Péter edző irányítja a nemzeti együttest. Ôk – mint Rostás elmondta – hónapok óta ingyen játszanak, s kérdés, mikor szakad el a cérna. Az már biztos, hogy Bátorfi Zoltán a napokban aláírt egy spanyol klubhoz, s kérdés, hogy a többiek meddig bírják.

Időnyerésre játszva

"Érzésem szerint a Magyar Posta most arra játszik, hogy bár a férfi asztaliteniszezők már pereltek, de a hazai jogrendszer lassúsága miatt akár évek is eltelhetnek, mire bármilyen ítélet születik. Időt nyernek tehát, és szerintem úgy gondolják, hogy ezalatt sok minden történthet. Most egyfajta triatlont játszanak velünk, melynek egyik ága az, hogy ki tud nagyobbat rúgni az egyesületbe, a másik ága, hogy ki tud a másiknál nagyobbat hazudni, és ki tudja felülmúlni minden addigi ígéretét, a harmadik pedig, hogy ki tud a legjobban "homorítani” az új vezérigazgatónak azzal, hogy tökéletesen az ellenkezőjét mondja annak, amit fél évvel ezelőtt képviselt…”
Az iménti szavakból is érezhető: Rostás elkeseredett. Persze küzd, az utolsó pillanatig küzd, és hiszi, hogy végül sikerül megmenteni ezt a 103 esztendős egyesületet, de az elnöksége első hat hónapjában már sok olyat kénytelen volt megtapasztalni, amire korábban még csak gondolni sem mert. A sportban – elvégre ő onnan jött, ezelőtt a klub női csapatának edzője volt – minden tiszta, ott szemtől szemben állnak a felek, és győz a jobbik. Viszont az élet más területein – mint mondja – már korántsem ilyen becsületesek a felek, messze nem olyan tisza a játék. Ennek ellenére bizakodó, és továbbra is hisz abban, hogy a Postás-sztori igenis folytatódik.
Legalább még újabb 103 évig…