Cseppet sem rejtélyes mélyrepülés

A Borsodi Ligában a fehérvári együttes az egyik – ha éppenséggel nem az egyetlen – olyan csapat, amelynek működését a város önkormányzata nagyon nagy százalékban segíti, üzemelteti a sóstói stadiont, mi több, immár finanszírozza az aréna rekonstrukciójának több mint egyharmadát. Azaz, minden adott (lenne) az eredményesebb szerepléshez, ám ehhez képest…
A gyengébb produktumhoz a labdarúgók csapnivaló teljesítményén kívül hozzájárulhatott az is, hogy a csapatot működtető kft. vezetésében sem volt nagy egység, bizonyítja ezt a több személycsere, és az, hogy Fehérvárott konfliktushelyzeteket kellett hétről hétre megoldani – és bizony a problémás ügyek javát nem tudták kezelni a Videotonnál. Az őszi idény vége felé már hallani lehetett, hogy komoly változások várhatóak a csapatnál, és aztán a jóslat beigazolódott, igaz némiképp rendhagyó módon, mert előbb játékosokat tettek szabadlistára, hogy aztán két múlva közös megegyezéssel szerződést bontsanak a vezetőedzővel, Várhidi Péterrel. A múlt hét szombatján, úgy éjféltájban a kft. ügyvezetője, Maráczi Endre megállapodott az új szakvezetővel, a korábbi szövetségi kapitánnyal, Bicskei Bertalannal, és a Videoton már a mesteredző irányításával készül a tavaszi idényre. Természetesen még a korábbi szakvezető elemzi a csapat gyászos őszi teljesítményét.
– A terv az volt, hogy a csapat ismételje meg az előző bajnokság eredményét, vagyis a Videoton kerüljön a legjobb hat csapat közé – kezdte Várhidi Péter. – A tervezett igazolások, sajnos, nem úgy valósultak meg, ahogyan azt terveztem, ami pedig az új játékosok szerződtetése kapcsán konkretizálódott, azokkal én nem értettem egyet. A magam igénye ugyanis az volt, hogy a korábbi bajnokságban szerepelt keretet együtt tartsuk, és a csatár-, valamint a hátvédposzton erősítsünk. Erre azért lett volna szükség, mert az elmúlt bajnokságban mögöttünk végzett Újpest, Győr és a Debrecen is jól erősített, és hogy ezekkel a csapatokkal lépést tarthassunk, két-három új labdarúgó szerződtetését láttam indokoltnak. Ez egyáltalán nem valósult meg, hiszen csatár nem került a gárdához, míg hátvédnek magyar játékosokat láttam volna szívesen a csapatban, végül két külföldi labdarúgó érkezett. A légiósok beilleszkedése azonban nem megy zökkenő nélkül, ráadásul a hozzánk érkező futballistákkal egyéni problémák is voltak, amelyek még inkább nehezítették a helyzetet.
– Beilleszkedési nehézségek, sérülések, fegyelmezési gondok. Ez az ősz Székeshérvárott mindenről szólt, csak a futballról nem. Edzőként mennyire tudta kontrollálni a csapatát?
– Nézze, az komoly gond egy edzőnek, ha a csapaton belül menet közben is történnek nagy változások, hiszen egy-egy újabb probléma az egységet megbontja, és persze a munka folyamatosságát is befolyásolja. A különböző személyi változások levezénylése egy futballcsapaton belül a vezetők feladata, de ennek elemzésébe nem szeretnék mélyebben belemenni, annál is inkább, mert mindaz, ami Fehérvárott történt, az úgyszólván a nagy nyilvánosság előtt zajlott. Mindenesetre a gondjaimról a vezetőség tagjaival sokat beszélgettem, de nem sikerült közös nevezőre jutnunk…
– Van-e egyáltalán olyan játékos, akinek a teljesítményével elégedett lehetett?
– Szinte senkiével sem. Egyenletesebb teljesítményt nyújtott a kapusunk, Végh Zoltán, valamint a mezőnyjátékosok közül Tóth Balázs. Ôk nem okoztak csalódást, de a megbízhatóságban azért velük kapcsolatosan is voltak gondok. Végh Zoltán esetében például hiányoztak azok a bravúrok, amelyeket az előző bajnokságban láttunk tőle. Persze, ennek is oka volt, mégpedig az, hogy a csapat védekezése nem volt olyan egységes, mint korábban. Tóth Balázs szépen fejlődik, egyre jobban, és ami az ő esetében lényeges, egyre tudatosabban futballozik. A többi játékos teljesítménye csalódást jelentett…
– Úgy tűnt, hogy a hatodik fordulóban, akkor, amikor győztek Békéscsabán, majd a bajnok Zalaegerszeg és a Kispest ellen, talpra áll a csapat, de a hajrában a csabaiak ellen szétesett a gárda. Később e meccs kapcsán kezdték emlegetni a tippmix-gyanút, így a nagy kérdés az: mi vezetett a morális csődhöz?
– A kérdésre megnyugtató választ csak a fehérvári vezetőség tagjai adhatnak. Én edzőként a gondot abban láttam, hogy baj van a játékosok mentalitásával, és az idény közben felmerülő problémák a korábban kifejezetten jó öltözőegység rovására mentek. A gondjaimról hétről hétre beszéltem a vezetőknek, és a megfelelő pillanatban ezeket orvosolni lehetett volna. Valóban voltak olyan időszakok is, amikor azt lehetett látni, hogy a játékunk biztatóbb lehet, és remény van a jobb szereplésre, de a jobb széria során mindig jöttek olyan váratlan események, amelyek visszarántották a csapatot. Sajnos, megosztott volt az együttes, és ez nagyban hozzájárult az eredménytelen szerepléshez.
– Már nem ön a Videoton vezetőedzője, de érdekelne: lát-e kiutat a jelenlegi helyzetből, és az eredményesebb tavaszi szereplésre?
– Biztos, hogy jobban is szerepelhet a csapat. Úgy gondolom, ez az év ráment a konfliktushelyzetek orvoslására, mi nem tudtunk úgy dolgozni, ahogyan kellett volna, így a nyugalmasabb légkörben ennél csak jobb jöhet. Fontos, hogy az öltözői hangulat javuljon, azt viszont továbbra is tartom: szükség van olyan erősítésre, amelyet a nyáron kértem a vezetőségtől. A hetedik hely megszerzését reálisnak tartom, és ha én ebben a munkában nem is vehetek részt, kívánom Bicskei Bertalannak, hogy neki sikerüljön a jobb eredmények felé vezetni a Videotont.