Kérdéses, sikerül-e erősíteni

Sopronban Simon Tibor tragikus halála óta minden megváltozott. Az előző bajnokság hajrájában a Matáv megtorpant, ősszel pedig – ne szépítsük – viszszaesett, sőt, egy időre válságba is került. A labdarúgó-kft. felügyelő bizottsága a 2002–2003-as bajnokság előtt a felsőházba kerülést tűzte célul, és e tervre az akkori edző, Bognár György is rábólintott, mondván, teljesíthető a vállalkozás. Utólag persze már okosabb az ember. A Sopron négy vereséggel rajtolt (sorrendben a Debrecentől, a Győrtől, a Ferencvárostól és a Siófoktól kapott ki), és az utolsó helyen szerénykedett a táblázaton. Bognár György körül megfagyott a levegő, a szurkolók ellene fordultak, a távozását követelték. A Siófok elleni hazai 2–1-es kudarc után a tréner felajánlotta lemondását, amit a felügyelő bizottság el is fogadott (Bognárt nem sokkal ezután kinevezték ügyvezető igazgatónak). Egy héttel később Kispesten megbízott edzőként Farkas József pályaedző irányításával első pontját szerezte meg a Matáv, majd a következő fordulóban első győzelmét is begyűjtötte a bordó-szürke alakulat. A csapatért, a szakmai munkáért azonban ekkor már a korábban a Vasasnál és Debrecenben dolgozó Komjáti András felelt.
– Sokat nem kellett gondolkodnom a felkérésen – mondta Komjáti András. – Dolgozni szerettem volna, Sopronban pedig adott volt egy feladat, és én belevágtam. Noha megérkezésemkor rögtön közöltem a vezetőkkel: a csapat jelenlegi helyezését tekintve csak hamis illúzió, rózsaszín álom a felsőházba kerülés. Persze akkor ezzel már nem mondtam újat.
– Valahogy mégis hozzá kellett fogni a munkához. Mi volt az első dolga?
– Szerencsére a válogatott meccsei miatt éppen akkor volt kéthetes szünet a bajnokságban, ezt az időt pedig igyekeztünk jól kihasználni. Úgy gondoltam, szerkezetváltást kell végrehajtani, mert az adott játékosanyaghoz leginkább a három–öt– kettes játékrendszer passzol. Ez működött is egy ideig, jöttek az eredmények, elkerültünk a kieső zónából, a hangulat is egyre jobb lett a csapat körül, de egy szerencsétlen sérülés miatt minden megváltozott. Tóth András kiesése jelentősen változtatott a dolgok addigi menetén, mert bár nem kellett újból szerkezetet módosítani, jó néhány embernek muszáj volt ezután más poszton játszania, mint ahol addig szerepelt. Kénytelen-kelletlen felforgattuk a csapatot, de az átállás persze nem ment zökkenőmentesen, megtört a lendületünk.– A visszaesésnek ennyi lenne az oka? Egyetlen játékos kiesése?
– Természetesen nem, más tényezők is befolyásolták a szereplést. A jobb eredmények miatt egyesek elkényelmesedtek. Mivel távol kerültünk a kiesőzónától, de messze voltunk a felsőháztól is, a csapat számára hirtelen nem akadt kellő motiváció. Próbáltam felrázni a társaságot, ennek érdekében időnként szigorúbb hangot is megütöttem, noha aki ismer, az tudja, ez egyáltalán nem jellemző rám. Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy voltak labdarúgók, akik a vártnál lényegesen kevesebbet nyújtottak, sőt, akadt, aki csalódást okozott. A védekezésünk az egész ősz folyamán gyatra volt, mivel kevés hátvédből válogathattam, de sajnos a csapat egésze sem tudta jól megoldani a védőfeladatát. A tavasszal e téren kell majd elsősorban előrelépnünk.
– Az ősz értékelésénél nem mehetünk el szó nélkül a diszkóbotrány mellett sem…
– Kétségtelen, erről is beszélni kell, ha egyszer megtörtént, bár nem szívesen teszem. Egy biztos: ilyen ügybe profi futballista nem keveredhet. Ugyanakkor a szomorú az egészben az, hogy ehhez hasonló jelzéseket már előzőleg is kaptam… Nos, amikor az ügy kirobbant, úgy döntöttem, illetve döntöttünk, ez így nem mehet tovább, ennek véget kell vetni. Sikerült a történetet lezárni, ám hangsúlyozom, a legközelebbi esetnél már nem leszünk tekintettel senkire sem, és azonnal szerződést bontunk az éjszakázó játékossal vagy játékosokkal.
– Elődjével és jelenlegi főnökével milyen a viszonya? Azt is kérdezhetem: volt-e beleszólása Bognár Györgynek a szakmai munkába, mert ez nem tűnt teljesen egyértelműnek…
– Miért ne lett volna tiszta a helyzet? Az ügyvezetővel sok mindent megbeszéltünk, de beleszólási joga nem volt a szakmába. Komolyabb konfliktus sem akadt köztünk, és bár előfordult, hogy eltérő véleményen voltunk bizonyos kérdésekben, összességében jól tudtunk együtt dolgozni.
– Változtatni kellett a célkitűzésen is. Említette, a felsőházba kerülés csupán álom. Mi akkor a realitás?
– Ezzel a csapattal a nyolcadik–kilencedik hely valamelyikét érhetjük el. Nehéz tavasz elé nézünk, hiszen sűrű a mezőny mögöttünk, most már egy percre sem szabad lazítanunk. Jól jött ez a kis szünet, de alig várom, hogy újra a pályán legyünk. Sok feladatunk lesz, éppen itt az ideje, hogy elkezdjük a munkát. Sajnos még mindig nem dőlt el, megvalósulnak-e erősítési terveink, de bízom abban, hogy hamarosan kialakul a végleges keret.